Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Matt Damon főszereplésével mozikba kerülő Odüsszeia kapcsán vessünk egy pillantást a mű női szereplőire is: mit testesít meg Pénelopé, Pallasz Athéné vagy Kalüpszó?
Bár a demokrácia bölcsőjének tartjuk, az ókori Görögországban nem volt éppen leányálom nőnek születni. Sem jogokkal, sem lehetőségekkel nem halmozták el őket a sors istennői, a moirák. A mitológiai nőalakok és az Odüsszeia női szereplői azonban a férfiakhoz hasonló módon varázslatos képességekkel rendelkeztek – és ma is megmutatják, milyen sokféle és sokarcú volt a nőiség már az ókori görögök számára is.
Pénelopé, a jó feleség
Pénelopé szerelemből lett a nála alacsonyabb rangú Odüsszeusz felesége. Odüsszeusz nem járt rosszul a házassággal: megkapta hozományként Ithaka és a környező szigetek királyságát. Született egy kisfiuk (Télemakhosz), ám Pénelopé egyedül maradt, amikor Odüsszeusz elhajózott, és húsz évig nem tért vissza. Idejét azzal töltötte ki, hogy három éven át szövögetett apósa számára egy halotti leplet:
„napközben a nagy leplet szövögette is aztán, éjszaka szétfejtette azonban, a fáklyavilágnál”
(Devecseri Gábor fordítása). Erre azért volt szükség, hogy kérőit távol tartsa: azt ígérte nekik, hogy amint elkészül a lepel, választani fog közülük.
Pénelopé az európai kultúrkörben azóta is a házastársi hűség mintaképe; a belső tér, a várakozás, a hűség és a türelem erényét mutatja meg. Bár igen bánatos férje távolléte miatt, Homérosz meglepő módon okosnak ábrázolja: nem véletlenül kerül neve mellé az „okosszívű” és a „jóeszű” jelző. Az intelligens, érzelmes és hűséges feleség jutalma, hogy férje húsz év távollét után is visszatér hozzá. (Más kérdés, így a 21. századból, hogy ez valóban jutalom-e, vagy jobban járt volna, ha életéből húsz évet nem várakozással tölt.) Más ókori források szerint azonban Pénelopé korántsem volt hűséges: egyesek szerint az összes kérővel megcsalta távol lévő férjét.
Pallasz Athéné, az önálló nő
A Zeusz fejéből kipattant istennő Pallasz Athéné a bölcsesség, az igazságosság és a leleményesség istennője, aki szívesen avatkozott bele az emberek közötti viszonyokba: ő ruházta fel bátorsággal Télemakhoszt, borított álmot a bánattól szenvedő Pénelopé szemére, ugyanakkor az Ithakába visszatérő Odüsszeuszt is ő változtatja koldussá, hogy megfigyelje, hogyan viselkedik. Az is megesett, hogy „megszépítette”: magasabbnak, erősebbnek, fiatalabbnak láttatta. Egyébként Pallasz Athéné maga is szívesen vált alakot: pásztorfiú, fiatal lány vagy fecske alakjában is láthatjuk.
Athénét a tiszta gondolkodás, a stratégia, az előrelátás képessége jellemzi. Ezek a tulajdonságok már az ókorban is inkább a férfiakhoz kapcsolódtak, Homérosz azonban meglepő módon egy nőhöz társította őket. Athéné nem a gondoskodó, érzelmes vagy ösztönös nő, sokkal inkább a támogató mentor karaktere; olyan nő, aki nem a férfitól vagy a férfiaktól teszi függővé, nem hozzájuk viszonyítja önmagát, azaz a női autonómia egyik első megtestesítője.
Kalüpszó, a csábító
A nimfák az ókori görög mitológiában olyan fiatal nők, akik a természetet személyesítik meg. Kalüpszó, az „isteni asszony”, akivel Odüsszeusz bolyongásai során találkozik, a felejtés, az időtlenség és a csábító mozdulatlanság világát képviseli, aki mellett Odüsszeusz akár halhatatlanná is válhatna, ha vele maradna.
Ha hihetünk Homérosznak, „szegény" Odüsszeusznak nem is igazán tetszett Kalüpszó:
Éjeit ott töltötte azonban kényszerüségből,
mélyölü barlangban, vágy nélkül a vágyakozónál.
Végül azonban – Athéné közbenjárására – Kalüpszó végül hazaengedte Odüsszeuszt, sőt, segített neki tutajt építeni, ellátta élelemmel és ruhával, majd útjára bocsátotta. Kalüpszó tehát hűséges, gondoskodó és érzelmes csábító, aki mellett a hősnek döntenie kell: az örök, gondtalan életet vagy a mulandó emberi létet és az otthon választja. Kalüpszónak sem lehetett könnyű: míg a férfi istenek minden további nélkül ágyukba engedhettek halandó nőket, fordítva ezért neheztelés járt, s ezért így panaszkodott Zeusznak:
„Szívtelenek vagytok, s minden másnál irigyebbek, istenek, és haragusztok az istennőkre, ha nyíltan kedves férjjé téve egy embert, ágyba fogadják”
Kirké, a varázslónő
Amikor Odüsszeusz emberei beléptek az Aiaia szigetén élő varázslónő házába, Kirké rögtön be is bizonyította képességeit: miután megvendégelte őket, mindenkit disznóvá változtatott. Odüsszeuszon azonban nem fogott a varázslat, s Kirké ezt felismerve békét ajánlott neki. Végül a férfi egy évig maradt nála, annak ellenére, hogy Kirké nem akadályozza meg a távozását, sőt segített neki. Ha archetípusként tekintünk rá, Kirké a a tudattalan, az ösztönök és a pszichés átalakulás alakja, s azt mutatja meg, hogy a hősnek szembe kell néznie saját ösztöneivel, félelmeivel és vágyaival, mielőtt továbbindulhatna.
Nauszikaá, a be nem teljesült ígéret
A fiatal, még házasság előtt álló hercegnő, Nauszikaá volt az, aki rátalált a hajótörött Odüsszeuszra. Segített neki, felruházta és eligazította apja, a phaiák király palotája felé. Nauszikaá csodálja Odüsszeuszt, aki akár feleségül is vehetné, és új életet kezdhetne mellette. Egyfajta beteljesületlen lehetőséget személyesít tehát meg, akit végül Odüsszeusz tudatosan nem választ, inkább hazatér Ithakába.
Szkülla, a női szörnyeteg
Végül, de nem utolsósorban említsük meg Szküllát, aki nagyban különbözik az eddig felsorolt nőalakoktól, akik így vagy úgy, de segítették Odüsszeusz boldogulását. Szkülla ugyanis egy tengeri szörny, aki „társnőjével”, Kharübdisszel együtt a görög hajósok réme volt: mindketten egy tengerszorosban tanyáztak, így a hajósoknak valamelyikükkel mindenképpen találkozniuk kellett.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A mitológia szerint a csinos nimfából egy féltékenységi dráma miatt lett tengeri szörny: ugyanabba az istenbe szeretett bele, akibe Kirké, s az istennő bosszúból megmérgezte a tenger vizét, amiben fürdött – Szkülla ágyékából pedig kutyafejek nőttek ki. Nem lehetett szép látvány: Szkülla hangja éles, „akárcsak a mostszületett kutyakölykök hangja”,
„lába tizenkettő, levegőben leng valamennyi, hat hosszú nyaka van, mindegyiken egy riadalmas fej nőtt, és a fejekből három sor foga rémít, sűrü, tömött agyarak, tele éjszinü szörnyü halállal.”
Bár Odüsszeusz életben maradt a Szküllával való találkozás után is, hat tengerésze életét vesztette. Szkülla a nőiség démonikus, pusztító aspektusának megtestesítője, a „megszelídítetlen” nő – akit a férfiak akár halálosan fenyegetőnek érezhetnek.
Kapcsolódó: Az ókori görög nők a család és a háztartás mellett töltötték mindennapjaikat
