Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kossuth Lajos húga, Zsuzsanna csak azzal a feltétellel szabadulhatott Haynau börtönéből, hogy vállalta: soha többé nem lép Magyarország területére.
„Ragyogó szépség: termete, mint hajladozó pálma, barna fürtjei alól azok a mesébe néző kék szemek villannak elő, melyek pillantásában mindig ott lebeg a parázsló tűz, s tojásdad arcán az a leírhatatlan keleti andalgás, mely hol mélabút, hol rejtélyt tükröztet, de mindig megigéz” – így írta le 1935-ben Kossuth Lajos legfiatalabb húgának, Zsuzsannának a megjelenését az Új Idők című lap. 1935-ben „Zsuska”, ahogy a családban nevezték, már nyolcvan éve halott volt: fájdalmasan fiatalon, 37 évesen érte a halál Magyarországtól távol, New York-i emigrációban.
Kossuth szívesen tanítgatta a húgát
Kossuth és legfiatalabb lánytestvére között mindig is szoros kapcsolat volt. Zsuzsanna 1817-ben született, nyolcadik (az életben maradottak között negyedik) gyermekként. A legenda szerint szerint a szülők inkább fiút szerettek volna, ezért elhatározták, hogy éppen úgy fogják taníttatni, mintha fiú lenne. A csinos, jó felfogású fiatal lányt a nála 15 évvel idősebb bátyja, Kossuth Lajos nyelvekre, történelemre, hazaszeretetre tanítgatta, majd az 1831-es koleralázadások idején mint kolerabiztos akkor 14 éves húgával járta a vidéket.
A család 1841-ben Pestre költözött. Az újságíró-szerkesztő Kossuth munkájába Zsuzsanna is besegített: intézte a levelezést, kivonatokat készített, amikor pedig bátyját bebörtönözték, mindennap meglátogatta. Közben idős szüleit is istápolnia kellett: az elszegényedett család Alsódabason próbált boldogulni, de hiába indított báró Wesselényi Miklós gyűjtést Kossuth családtagjai számára, a mindennapok így is a nélkülözésről szóltak. Kossuth Zsuzsanna ekkor szerezte később végzetesnek bizonyuló tüdőbaját.
Két házasság, egy család
Kossuth szabadulása (1840) után jobb napok köszöntöttek a családra. Zsuzsanna, kis túlzással élve, férjét is a bátyjának köszönhette: Meszlényi Rudolf Kossuth menyasszonyának, Meszlényi Teréziának a bátyja volt. Mindkét pár 1841-ben kelt egybe: először Lajos és Terézia, majd néhány hónap múlva Zsuzsanna és Rudolf. Házasságkötésük után a férj sárbogárdi birtokán éltek, 1842-ben megszületett Gizella lányuk, 1843-ban pedig Ilona.
Divatot teremtett
A földbirtokos-ügyvéd-hírlapíró Meszlényi Kossuth Lajos feltétlen híve volt, részt vett a hazai ipart támogató Védegylet megalapításában is. A Védegylet által szervezett bálokban a hölgyek nem a külföldi, párizsi vagy bécsi divatot követték, hanem az itthon előállított kékfestő vagy pöttyös anyagokból varrattak ruhát.
Így tett Kossuth Zsuzsanna is, akiről fennmaradt, hogy a megyebálon honleányhoz méltó módon egyszerű, fehér ruhát viselt, amelynek zöld selyemövébe egy piros rózsát tűzött.
Az első tragédia
Zsuzsanna már a harmadik gyermekkel volt várandós, amikor férje 1848-ban a pozsonyi országgyűlésről hazafelé tartva megfázott, majd tüdőgyulladást kapott. Nem épült fel belőle: Meszlényi Rudolf 1848-ban meghalt, Kossuth Zsuzsanna pedig három kisgyermekkel egyedül maradt. (Legkisebb gyermeke, Rudolf édesapja halála után néhány héttel született.) Férje korai és váratlan elvesztése érthető módon lesújtotta a 31 éves nőt.
Búskomor lett, anyagi nehézségei támadtak, így gyermekeivel együtt ismét Pestre költözött.
Családját és velük együtt élő, özvegy édesanyját diákok élelmezéséből tartotta el.
Kossuth Zsuzsanna, az első magyar ápolónő
A forradalom idején magától értetődő volt, hogy bekapcsolódik a munkába, annak ellenére, hogy akkoriban a legritkább esetben bízták az ápolási feladatokat nőkre. Katonaorvosnak, ápolónak kevesen jelentkeztek: a férfiak hazafias lelkesedésükben inkább közkatonának álltak. A ma már leginkább a kistarcsai kórház névadójaként ismert Flór Ferenc úgy vélte, nők is elláthatják az ápolási feladatokat, Kossuth pedig kinevezte legfiatalabb húgát főápolónőnek.
Kossuth Zsuzsanna feladatai közé tartozott a sebesültek ellátásán kívül az ápolási munkák megszervezése, az ápolónők koordinálása és a felszerelések biztosítása. Amint az Forrai Judit tanulmányából kiderül, Munkácsy Mihály közismert festménye, a Tépéscsinálók is ez utóbbi folyamatot jeleníti meg:
a kötszerhiányt úgy oldották meg, hogy lepedőket, vásznakat újrahasznosítva tépéseket készítettek.
Sokan jelentkeztek önként a feladatra, Kossuth húga pedig fáradhatatlanul szervezte a sebesült katonák ellátását: mindössze négy hónap alatt 72 tábori kórházat tettek működőképessé útmutatásai alapján. Hitvallását így fogalmazta meg:
„Amit teszek, minden magyar asszony kötelessége, hiszen katonáink a csatatéren értünk véreznek, a mi feladatunk tehát, hogy sebeiket bekötözzük.”
"Megtettem kötelességemet"
A forradalom bukása után bátyjával és három gyermekével együtt Kossuth Zsuzsanna orosz, majd osztrák fogságba esett. A budai várbörtönbe került, de a tárgyaláson számos osztrák katona vallotta, hogy életét Kossuth Zsuzsannának köszönheti.
„Megtettem kötelességemet mint magyar nő: ápoltam a sebesülteket, magyarokat, osztrákokat egyaránt”
– állította védőbeszédében az igazságnak megfelelően, így végül ejtették a vádakat ellene. A fogság azonban nem múlt el nyomtalanul: Gizella lánya epilepsziás lett, Rudolfot a börtönben kapta el a kanyaró. (Más források szerint Rudolf már 1849 februárjában elhunyt.) Szabadulása után diákok élelmezéséből tartotta el családját.
Összeesküvés és büntetés
Forradalmár társaihoz hasonlóan nem tudott belenyugodni a szabadságharc vereségébe. 1851-ben az ellenállókkal együtt összeesküvést szőtt a rendszer ellen, de a terv egy áruló miatt a császári udvar tudomására jutott.
Kossuth Zsuzsannát ismét bebörtönözték, amit egyébként is gyenge egészsége nagyon megsínylett. Átszállították a bécsi rabkórházba, Kossuth pedig időközben Amerikából próbálta menteni hozzátartozóit. Végül amerikai közbenjárásra Zsuzsanna elhagyhatta a börtönt, azzal a feltétellel, hogy soha többé nem léphet a Monarchia területére.
Az utolsó év Amerikában
Életének következő állomása Brüsszel lett. Édesanyjával, nővérével, valamint mindkettejük gyermekeivel élt szűkösen, nyomorogva.
Zsuzsanna kitanulta a csipkeverést, de Belgiumban sem volt nyugalma a császári tisztektől, akik egyre sürgették, hogy távozzon Amerikába.
Erre csak édesanyja halála után volt hajlandó; 1853 tavaszán családjával együtt Amerikába hajózott. Csipkeverésből próbált megélni, de gyönge egészsége felmondta a szolgálatot: 1854. június 29-én, 37 éves korában elhunyt.
Leszármazottai és öröksége
Kossuth Zsuzsanna két kislányt hagyott árván: a 12 éves Gizellát és a 11 éves Ilonát. Gizella 1863-ban összeházasodott gyerekkori szerelmével, a még Magyarországon megismert Ambrozovics Bélával, de rövid idő adatott nekik: két év múlva, 23 évesen Gizella tüdőbajban meghalt. Újszülött kisfiát, Dezsőt húga nevelte fel, akit Ambrozovics végül feleségül vett, s közös gyermekük is született 1877-ben (Lajos). Meszlényi Ilona 83 évesen, 1926-ban hunyt el.
Kossuth Zsuzsanna, az első magyar főnővér Florence Nightingale-t hat évvel megelőzve lett betegápoló. Nightingale 1854-ben, a krími háború idején létesített és felügyelt két korszerű kórházat; Kossuth Zsuzsanna hat évvel korábban lett a betegellátás nélkülözhetetlen és önfeláldozó mintaképe. Születésnapját, február 19-ét 2014-ben a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította az Országgyűlés.
Ha szívesen olvasnál Florence Nightingale-ről részletesebben, ezt a cikket ajánljuk.
