A Kádár-korszakban a cenzúra mindent látott és mindent ellenőrzött, de volt egy terület, amit a rendszer bürokratái mélyen lenéztek és elhanyagoltak: a lányregényeket. Ezt a zseniális kiskaput használta ki Kertész Erzsébet, a „Csíkos könyvek” koronázatlan királynője. Miközben a kultúrpolitika azt hitte, a szerző csak ártatlan, romantikus történetekkel szórakoztatja a kislányokat, ő valójában a legkeményebb feminizmust, a női egyenjogúság és az önmegvalósítás eszméit csempészte be a gyerekszobákba Hugonnai Vilma vagy Szendrey Júlia sorsán keresztül.
Ha a szocializmus ifjúsági irodalmára gondolunk, a legtöbbünknek a legendás „Csíkos” és „Pöttyös” könyvek jutnak eszébe. Generációk nőttek fel ezeken a történeteken, rongyosra olvasva a köteteket a paplan alatt, zseblámpával. Volt azonban egy szerző, akinek a neve fogalommá vált a magyar lányregények világában, ám akinek az igazi, zseniális húzását csak felnőtt fejjel, a sorok között olvasva érthetjük meg igazán. Kertész Erzsébet volt az, aki a legszigorúbb szocialista cenzúra idején is képes volt egy olyan üzenetet eljuttatni a fiatal lányokhoz, ami akkoriban rendszeridegennek számított: a feminizmust és a női önmegvalósítás vágyát.
Lányregénynek álcázott lázadás
A szocializmus kultúrpolitikája szigorú keretek közé szorította az alkotókat. A könyveknek a szocialista embertípust, a munkásosztály dicsőségét vagy a kollektív építőmunkát kellett ünnepelniük. Kertész Erzsébet azonban talált egy tökéletes kiskaput. Ráébredt, hogy a lányregény műfaját a hivatalos kultúrhivatalnokok puszta szórakoztató, másodrangú, „ártalmatlan” irodalomnak tekintik, így sokkal kisebb figyelmet fordítanak rá, mint a fajsúlyosabbnak gondolt felnőtt prózára.
Ezt a vakfoltot kihasználva az írónő elkezdte megalkotni egyedülálló életrajzi regénysorozatát. Ahelyett, hogy fiktív, tanulságos történeteket talált volna ki a mintaszerű úttörőlányokról, valós történelmi alakokhoz nyúlt: olyan úttörő nőkhöz, akik fittyet hánytak a maguk korának elvárásaira.
A magyar feminizmus ikonjai a gyerekszobákban
Kertész Erzsébet könyveinek főhősei nem királyfikra váró, passzív hercegnők vagy a tűzhely mellett serénykedő mintafeleségek voltak.
- Megírta Hugonnai Vilma életét (Vilma doktorasszony), aki az első magyar orvosnőként küzdötte át magát a férfiak uralta egyetemi rendszeren és a társadalmi előítéleteken.
- Feltámasztotta Teleki Blanka és Karacs Teréz alakját (A lámpás hölgy), akik a női oktatás megteremtéséért harcoltak, és életüket áldozták a tanításért.
- Könyvet szentelt Szendrey Júliának is, de nem mint Petőfi Sándor passzív múzsájának, hanem mint önálló, alkotó, modern és bátor nőnek.
Ezek a nők mind lázadók voltak a maguk korában, Kertész Erzsébet tollából pedig igazi, hús-vér példaképekké váltak a 20. századi kislányok számára. A könyvei azt sulykolták a fiatal olvasókba, hogy egy nő célja nem merülhet ki a házasságban és a háztartásvezetésben: joga van tanulni, hivatást választani, alkotni és önálló egzisztenciát teremteni.
Kertész Erzsébet úgy lett a „világ tanítónője”, hogy soha nem volt didaktikus vagy száraz. Lebilincselő, érzelmes és izgalmas stílusban írt, így a lányok észre sem vették, hogy a romantikus fordulatok közben emancipációs kiskátét olvasnak.
A „lányregénybe oltott feminizmus” öröksége
Bár az írónő könyveiben – a kor elvárásainak megfelelően – olykor felbukkantak kötelező ideológiai elemek (például a szegények és gazdagok közötti társadalmi igazságtalanságok hangsúlyozása), ezek csupán a túlélést szolgáló paravánok voltak. A valódi fókusz mindig az egyéni szabadságon és a női sorskérdéseken maradt.
Ne maradj le a Dívány tartalmairól!
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Finom, intelligens módszerével kijátszotta a cenzorokat, és elvetette a modern, önálló női gondolkodás magvait egy olyan korszakban, amely a felszínen ugyan hirdette a nemek egyenlőségét, de a valóságban mélyen patriarchális maradt. Ha otthon még megvannak a polcon a régi csíkos könyvek, érdemes leporolni őket: igazi feminista kincseket rejtenek.
Kapcsolódó: érdekel, hogyan töltötték a nők a szabadidejüket a szocializmusban?
