Katona József szűkszavú, magának való férfi volt, aki csak egy levélben merte közölni Széppataki Rózával, hogy „véghetetlen szerelemmel” szereti.
1812-ben, amikor a 21 éves joggyakornok, Katona József amatőr színészként, fordítóként és dramaturgként bekapcsolódott a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába, a magyar nyelvű színjátszás épphogy csak bontogatta a szárnyait. A pesti polgárság döntő részben német ajkú volt, s ők legszívesebben a mai Vörösmarty téren található óriási, 3500 fős befogadóképességű Pesti Német Színházba jártak. A magyar nyelvű színjátszást sokáig csak a vándorszínészek képviselték, majd a Budai Várszínház nyújtott otthont a társulatoknak. Arra, hogy Pesten legyen egy kőszínház, amely állandó, magyar nyelvű társulatnak ad otthont, egészen 1837-ig várni kellett.
Katona József mint színész
Katona József 170 centiméteres termetével magasnak számított, de színészi képességei hagytak maguk után némi kívánnivalót. Ráadásul, ahogy Széppataki Róza – akiről a későbbiekben még sok szó fog esni – megjegyzi,
„igen az orrából beszélt. Alakja elég csinos volt, sudár termettel, de arca nem volt szép. Haja gesztenyeszín, de úgy állott, mint a szeg”.
A Katonánál két évvel fiatalabb, jászberényi születésű Széppataki (született Schekenbach) Róza akkoriban szintén ennél a társulatnál játszott kezdő színésznőként.
Fáy András így emlékezett rá: „Szikár, sápadt lányka volt, kit akkoriban valánk a hektikától [tüdőbaj] félteni, azonban később szép terjedelemre nőtte ki magát. Rekedtes beszédéből nem gyanítá senki azon bájteljes hangot, mellyel később elbűvölte közönségét.” Széppataki Róza játékában sok csiszolnivaló akadt, s beszéde sem volt tökéletes, ugyanis selypített: amikor azt kiáltotta, segítség, „oly lágyan hangzott, mint szegítszég” – vallotta be önéletírásában a színésznő. A tartása sem volt éppen királynői: „minthogy gyenge testalkatú voltam, igen előre tartottam a nyakam az egész napi hajlás miatt.”
Déry, a "csúf, nagy orrú ugrifüles"
Széppataki Róza sokat dolgozott, hogy leküzdje ezeket a hiányosságait, és sikerrel járt: idővel a társulat legnépszerűbb színésznője lett. Déry István, egyik színészkollégája udvarolt neki, bár az ismerkedés nehezen indult: a színésznő „csúf, nagy orrú ugrifüles”-nek látta a férfit, aki hol gorombáskodott vele, hol a szerelmével üldözte – addig-addig, amíg Róza megígérte neki, hogy hozzá megy feleségül, dacára annak, hogy irtózott a férfitól, amikor az megcsókolta „azzal a csúf bajuszával”.
Széppataki Róza titkos és kevésbé titkos szerelmei
Természetesen nem Déry volt az egyetlen férfi, aki rajongott Széppataki Rózáért. Egy Bacsó nevű gyógyszerész, „gyönyörü szép fiatal ember” szintén megkérte a kezét. A művelt, elegáns, Rózával mindig tisztelettel beszélő fiatalember azonban felült a pletykáknak, hogy távollétében a színésznő megcsalta, így felbontotta az eljegyzést. Széppataki Róza titokzatos leveleket is kapott: egyik este, előadás előtt a színlaposztó nyomta a kezébe azt a levélkét, amelyről a színésznő el sem tudta képzelni, ki küldhette: „Holnap jókor haza kell utaznom.
Én magát véghetetlen szeretettel szeretem s lelkemben hordom képét mióta először színpadon megláttam játszani s ezen szende képet fogom titkon keblembe zárva, véglehelletemig hordani.
Ha meghallgat s hajlandó hozzám, egy darabka rózsaszín szallagot, ha meg nem hallgat, egy darabka fekete szallagot zárjon a felelethez. E két szín fogja éltem irányát kormányozni. Ha rózsaszín lesz a jel, félév mulva visszatérek Pestre s akkor bővebben fogok nyilatkozni; ha fekete lesz, akkor szívem örökre gyászolni fog. K. J.”
Széppataki Róza két K. J. monogramú férfit ismert, de egyikük sem közeledett sohasem hozzá. „Nem emlékszem ily nevü ismerősre.
Katona Józsi? Oh az még inkább nem, mert az mindig oly mogorva, oly visszatartó; aztán az hármat se szólt még velem.”
Úgy döntött, elégeti a levelet és úgy tesz, mintha meg sem kapta volna. Katona József, aki „hármat se szólt” hozzá, miután megírta a levelet, elutazott, s amikor legközelebb viszontlátta, Széppataki Róza már férjes asszony volt.
Boldogtalan házasság
Déry unszolására 1813. február 1-jén keltek egybe, de a házasság nem volt boldog.
A színésznő irtózott a férjétől, olyannyira, hogy össze sem akart költözni vele, férje végül erőszakkal költöztette magához.
A nászéjszaka sem lehetett örömteli: „Vessünk sűrű fátyolt ez éjjelre. Reggelig sírtam, nem aludtam semmit, - igen boldogtalan voltam!” – vallja meg Déryné, akinek házassága később sem fordult jobbra.
Katonát csodabogárnak tartották
„Katona Józsival” legközelebb az utcán találkozott. „Köszön, megállít. Ő is most érkezett Pestre. Ez igen különös egyéniség volt.
Nagy különc, szörnyü komoly mindig s igen rövid beszédü. Egy-egy szóval végzett mindent.
(…) Mondja »jó napot!« Felelem nagy búsan: »jó napot!« Reá néz főkötőmre: »Ezért nem felelt hát levelemre?« »Micsoda levelére?« »A melyben szallagot kértem jelül«. »Hát maga írta azt? Én nem tudtam«. »Sok szerencsét Déryhez!« s azzal ment. Én is” – számolt be Katona József különös udvarlási szokásairól Déryné. Az írót Déry István is különcnek, csodabogárnak tartotta; s az is megesett, hogy többesben sétálni indultak, Katona pedig minden szó nélkül, egyszer csak otthagyta a társaságot.
A rózsa, avagy a tapasztalatlan légy a pókok között
Katona József volt az, aki végül Déryné Széppataki Rózának bemutatta élete szerelmét. A színésznő éppen a kellékeket szedegette össze az egyik szerepéhez, s miközben a gyöngyöket és szalagokat rakosgatta, elhibázott házassága miatt sírdogált, Katona egy barátja, Prepelitzay Sámuel társaságában meglátogatta. Ekkor sem eresztette bő lére mondanivalóját: „»Jó napot.« »Jó napot,« – mondám. »Hol van Pista?« »Elutazott.«
»Egy jó barátomat akartam bemutatni« s azzal megfordult: »gyerünk« s ment.”
A barát, Prepelitzay Sámuel, „Samu” igen rokonszenves lett Róza számára, s nem sokkal később egymásba szerettek.
Katona távolról figyelte a románcot. Talán a keserűség, talán a bosszúvágy, talán a reménytelen szerelem vezette a tollát, amikor megírta A rózsa, avagy a tapasztalatlan légy a pókok között című vígjátékát, egy valós eset alapján:
Dérynének egy hódolója rózsát ajándékozott, a színésznő pedig továbbadta a virágot imádott Samujának, mit sem sejtve arról, hogy a rózsa levelei szerelmes verset rejtenek.
Deresházy és a „nyájas”, „kellemetes”, kacér Deresházyné alakjában nem volt nehéz felismerni a házaspárt. Déryné nem volt hajlandó eljátszani a címszerepet, s úgy tűnik, meg is bántódott: „Ez Katonától elég nem szép volt. Én Katonával többé soha se találkoztam” – tett pontot az ismeretség végére a színésznő.
Katona József soha nem nősült meg. Az 1810-es években több történelmi drámát írt; köztük a Bánk bánt is, 1815-ben. Felhagyott a színészettel, letette az ügyvédi vizsgát, s miután 1826-ban Kecskemétre költözött, főügyész lett, az irodalommal sem foglalkozott többé. 1830-ban, 38 évesen szívrohamban hunyt el.
Széppataki Róza férje, az emlékiratokban indulatos és durva férfiként bemutatott Déry István 1817-ben uradalmi tisztviselő lett. Déryné előbb Kolozsvárra szerződött, majd bejárta az országot; a Bánk bán 1833-as ősbemutatóján ő játszotta Melinda szerepét. Az 1840-es évekre azonban hangja megfakult, s 1847-ben visszavonult, és a férjéhez költözött Diósgyőrbe. Vele maradt Déry 1862-ben bekövetkezett haláláig, majd Miskolcon, egyik húga házában éldegélt, az emlékiratait jegyezte le. Utoljára 1868-ban lépett fel: ölben vitték a színpadra. Négy év múlva, 1872-ben, 78 éves korában hunyt el.
Ha Déryné jó ismerőse, Fáy András házasságáról is szívesen olvasnál, ezt a cikketajánljuk.
