Képzelj el egy gigantikus, kőből faragott, mogorva arcot, amely egy római templom faláról méregeti a gyanútlan turistákat. A legenda szerint ha bedugod a kezed a tátott szájába, és hazudsz, a kőszörny könyörtelenül leharapja az ujjaidat. Ez a híres Bocca della Verità, azaz az Igazság Szája, amely évszázadok óta Róma egyik legbizarrabb látványossága. A modern kutatások és a történelmi tények azonban rávilágítanak a kiábrándító, mégis zseniális valóságra: az ókor legfélelmetesebb hazugságvizsgálója eredetileg nem volt más, mint egy ókori római csatornafedél.
Ha Rómában jársz, és a Santa Maria in Cosmedin-templom előcsarnokában sorban állsz egy fotóért, nehéz elhinni, hogy egy közönséges használati tárgy előtt tisztelegsz. Ez a hatalmas, közel 1300 kilogrammos, márványból faragott korong valószínűleg az időszámításunk szerinti I. századból származik.
Tengeristen helyett a római csatorna őre
Bár a történészek a mai napig vitatkoznak azon, kit is ábrázol pontosan – egyesek szerint Oceanust, a tengeristent, mások szerint Faunust, az erdőistent, vagy magát a Tiberis folyót –, abban egyetértenek, hogy a kőtömb eredeti funkciója sokkal prózaibb volt, mint a hűtlen házastársak lebuktatása.

A monumentális kőarc szemei, orra és szája ugyanis lyukasak. Miért? Mert ezen keresztül folyt el az esővíz (vagy a rituális áldozatok vére) a híres ókori római csatornahálózatba, a Cloaca Maximába. Tulajdonképpen egy díszes lefolyóról beszélünk, amely valószínűleg egy közeli templom nyitott udvarának közepén feküdt.
A középkori igazságszolgáltatás réme
Hogyan lett a csatornafedélből a világ legősibb hazugságvizsgálója? A válasz a sötét középkor babonáiban rejlik. A XI. századtól kezdve terjedtek el azok a legendák, amelyek mágikus erőt tulajdonítottak a kőarcot ábrázoló domborműnek:
- Úgy hitték, a szobor képes megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól.
- Ha egy vádlott – különösen egy hűtlenséggel gyanúsított feleség – ártatlan volt, sértetlenül húzhatta ki a kezét a tátott szájból.
- Ha viszont hazudott, a szobor bezárult, és jött a csonkítás.
A valóságban persze nem a márvány, hanem a bírák voltak kegyetlenek. A rossznyelvek szerint a középkori tárgyalásokon a kőfal mögé gyakran egy hóhért állítottak, aki egy éles karddal gondoskodott arról, hogy a „csoda” megtörténjen, ha a bíróság bűnösnek akart találni valakit.
Egy zseniális filmes baki hozta el az igazi áttörést
Az Igazság Szája a XVII. században került mai helyére, a templom előcsarnokába (portikuszába), de az igazi, globális világhírre 1953-ig várnia kellett. Ekkor mutatták be a Római vakáció című hollywoodi klasszikust, amelyben Audrey Hepburn és Gregory Peck karaktere teszi próbára a kőarcot.
Peck zseniális, improvizált poénja – amikor a zakója ujjába rejti a kezét, eljátszva, hogy a szobor leharapta azt – végleg beírta a domborművet a popkultúrába.

Ma már senki sem veszíti el a végtagjait a Santa Maria in Cosmedin-templomnál, de a turisták tízezrei még mindig megborzonganak egy pillanatra, amikor a kamerák előtt bedugják a kezüket egy kétezer éves csatornafedél szájába.
Kapcsolódó: Az Örök várost számtalan legenda övezi. Köztük talán a legérdekesebb maga a város alapításának története.
























