fióka tojás videó

A tojásról csak alapvető információkkal rendelkezünk. A tyúk produkálja, 50-70 grammos, törékeny valami, aminek van fehérjéje meg sárgája. No de el tudjuk képzelni, mekkora egy kolibrié vagy egy struccé? Hogy az énekesmadaraké milyen gyönyörű színekben pompázhat? S hogy mégis mi történik a fiókával a héjon belül: hogy kap levegőt, táplálékot, miként képes áttörni a szilárd burkon?

Először is nézzük, miből áll egy frissen tojt tojás. Legbelül, a sárgája (azaz a petesejt) rejtekében lapul a csírakorong vagy szik, amit egy külön hártya véd. A sárgája pontosan a tojás közepén helyezkedik el, onnan nem mozdul, erről két, jégzsinórnak nevezett kis „kötél” gondoskodik, amelyek a tojás két végéhez csatlakoznak. A színről a tyúk táplálása tehet, ha sok kukoricát és friss zöldet kapott, akkor erősebb, élénkebb a sárga árnyalat. A fehérje, ami a tápanyagban és vízben dús spájz és ütésálló folyadék a fióka számára, szintén nem egységes. Háromféle, állagban eltérő rétegben veszi körbe a sárgáját. Mindezek mellett a tojás kerekebb végében levegőbuborék található, ez segít a fiókának élete utolsó napjaiban. Nekünk, embereknek jelzés arra nézve, mennyire friss a tojás. Minél több levegő van a héj alatt, annál régebbi a tojás, s annál könnyebben lebeg a víz felszínén, míg a friss testvérei lesüllyednek az edény aljára.

Mire jó a tojáshéj?

A tojás belsejét vérerek szövik át, így jut a fejlődő fióka kvázi köldökzsinóron át oxigénhez és tápanyagokhoz. Ehhez azonban olyan külső burokra van szükség, amely védelmet nyújt, ám emellett légáteresztő is. A tojáshéj pont ilyen. Porózus, lyukacsos felülete aprócska légzőnyílásokkal van tele. Kalciumtartalma nemcsak keménységért felel, hanem folyamatosan oldódva a fiókát is táplálja, akinek csontjai ettől lesznek szilárdak. Magán a héjon is található egy védő filmréteg, épp ezért nem ajánlott a tojást megmosni addig, amíg fel nem használjuk.

Egy kínai kutatásban megmutatták, hogy fejlődik a kiscsibe a tojásban, héj nélkül:

A fejlődő fióka meleget igényel

A tojás ugyanakkor nem a legfejlettebb szaporodási forma vagy épp bölcső. A héj kemény ugyan, de nem tartja a hőt, ezért a tojásokat a szülők folyamatosan melegen tartják. Ez még a pingvineknél is sikeres, akik meglehetősen zord körülmények között élnek. A másik problémát pont a részben átjárható tojáshéj jelenti, amin keresztül kórokozók támadhatják meg a madárkát. Ez ellen egy természetes antibiotikum, a lizozim nevű enzim véd (ez emberben is megtalálható, az immunvédelem fontos része). A fejlődő kis madarat emellett óvja a héj belsején végigfutó erős hártya is.

Az utolsó napok a kikelés előtt

A fiókának egy idő után elkezd szűkössé válni a tojás, és egyre nehezebben jut oxigénhez. Ezért egy-két nappal kikelése előtt tojásfogával (egy dudor a csőrén, ami pont erre és a tojáshéj áttörésére nőtt oda) felszakítja a némi rásegítést nyújtó légbuborékot. Innentől tüdővel lélegzik, és csipogni is képes még odabent. Ezután jön a tojástörés fáradságos munkája, sok-sok kis koppintásra van szükség, mire a fióka napvilágra jut. Nem véletlenül nedves szegény, a hártyák és a héj gondoskodtak róla, hogy ne száradjon ki, illetve a tojás belső anyagaiból is maradt még valamennyi. 

Harcos fiókák, akik már a tojásban tornáznak

A kijutásban alaposan elfáradt kiscsibe az anyja gondoskodása alá kerül. Csakhogy a fióka nem annyira sérülékeny és gyenge, mint amilyennek tűnik. Bizonyos madarak – azok, akik tojásaikat fajtaidegen madarak fészkeibe rakják – már a tojásban elkezdik az edzést. A kicsik mocorognak, erősítik az izmaikat, így a csontjaik is hatékonyabban fejlődnek, hogy aztán egy mini szupermadár keljen ki a tojásból. Szükség is van az erőre, hiszen a kikelt kakukkfiókának ki kell löknie a többi tojást a fészekből, ami – pláne karok nélkül – valljuk be, nem könnyű feladat. Az előzetes gyúrás miatt viszont általában sikerrel jár, és kezdheti követelni a táplálékot mostohaszüleitől.