Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha a franciaországi Loire-völgyre gondolunk, szinte mindenkinek a monumentális, reneszánsz stílusú kastélyok, a gondosan nyírt franciakertek és a királyi pompát idéző lakomák jutnak eszébe. Amboise festői városa mellett azonban egy egészen meghökkentő, a tájból teljesen kilógó építmény magasodik: egy hétszintes, kínai stílusú pagoda. De mit keres egy távol-keleti szentély a francia királyok egykori kedvenc vidékén? A válasz nem a vallási áhítatban, hanem a XVIII. századi Versailles legsötétebb intrikáiban, a politikai bosszúban és a fojtogató udvari féltékenységben rejlik.
A Chanteloup-pagoda (Pagode de Chanteloup) történetének főszereplője Étienne-François de Choiseul herceg, aki XV. Lajos francia király uralkodása alatt az ország egyik legbefolyásosabb embere, külügyminisztere volt. Choiseul herceg zseniális diplomata hírében állt, ám volt egy hatalmas hibája: képtelen volt elviselni a király új, rendkívül magabiztos és feltörekvő kegyencnőjét, Madame du Barryt.
A herceg nyíltan és gúnyosan kritizálta a kurtizánból lett udvari hölgyet, amivel halálos ellenséget szerzett magának. Du Barry addig intrikált a királynál, amíg 1770 karácsonyán XV. Lajos egy jéghideg levélben meg nem fosztotta Choiseult minden tisztségétől, és száműzte őt az udvarból.
A herceg luxusszáműzetése
Choiseul nem esett kétségbe: Versailles-ból a Loire-völgyben található, elképesztően fényűző Chanteloup-kastélyába vonult vissza. A herceg bukása azonban furcsa módon hatalmas népszerűséget hozott neki. Az udvar azon nemesei, akik szintén gyűlölték Madame du Barry-t és a király döntését, valóságos zarándokhelyként kezdték kezelni Chanteloup-t. A herceg, hogy kifejezze háláját az iránta hűséges barátoknak, és egyúttal megmutassa a királynak, hogy a száműzetésben sem tört meg a hatalma, egy grandiózus építészeti projektbe kezdett.
Megbízta udvari építészét, Louis-Denis Le Camus-t, hogy tervezzen egy olyan emlékművet, amely hirdeti a barátság erejét, de egyben monumentális fityiszt is mutat Versailles felé. Le Camus az akkoriban Európa-szerte tomboló „kínai divat” (chinoiserie) hatására egy neoklasszicista elemekkel ötvözött pagodát álmodott meg.
A barátság emlékműve – és a politikai provokáció
Az építkezés 1775-ben kezdődött és három évig tartott. Az elkészült, 44 méter magas, hétszintes torony tetejéről lélegzetelállító kilátás nyílt az amboise-i erdőre és a Loire folyóra. A pagoda belsejében, az első emeleten Choiseul herceg fehér márványtáblákra arany betűkkel vésette fel annak a 210 udvari méltóságnak, hercegnek és nemesnek a nevét, akik a királyi harag ellenére is mertek látogatást tenni nála a száműzetés alatt. Ez az épület tehát hivatalosan a Barátság Temploma volt.
A valóságban azonban a pagoda minden egyes köve a dacról szólt. Valahányszor a királyi udvar tagjai elutaztak a Loire-völgybe, kénytelenek voltak megpillantani a fák koronái fölé magasodó, egzotikus tornyot, amely azt hirdette: Choiseul herceg gazdagabb, szabadabb és boldogabb a száműzetésében, mint bárki a fojtogató versailles-i intrikák hálójában.
Bár magát a Chanteloup-kastélyt a francia forradalom után, a XIX. század elején a hírhedt telekspekulánsok szinte teljesen lebontották és építőanyagként eladták, a különös pagoda csodával határos módon túlélte a pusztítást.
Ma egy gyönyörű park közepén, egy félhold alakú tó partján állva fogadja a látogatókat, mint a Loire-völgy legkülönösebb, szerelemből, dacból és udvari féltékenységből született építészeti remekműve.
Kapcsolódó: A sajátos bosszú számos történelmi személyiséghez köthető, mint például a francia hadvezérhez, Bonaparte Napóleonhoz is.
