A tudósok hosszú időn át keresték a halhatatlanság kulcsát és a bölcsek kövét, miközben több ezer liternyi emberi vizelet felhasználásával a földi élet egyik alapvető kémiai elemére bukkantak.
Vizeletből akarták létrehozni a bölcsek kövét
Az alkímia aranykorában, ami a 13-17. századra esett, számos olyan értekezés született, amely középkori tudósok, merész papok és titokzatos kabbalisták elméjéből pattant ki. Egyikük a vizeletet hitte a halhatatlanság elixírjének lehetséges összetevőjének. Az egyik ilyen kézirat, amely a 15. század közepén született, a londoni British Museumban található, és Simeon Ben Cantara rabbi nevéhez fűződik.
A könyv színes illusztrációi elmagyarázzák, hogyan lehet egy fiatal fiú vizeletét ammóniumforrásként felhasználni. Az írás szerint ezután az ammóniumot higannyal kell összekeverni, mert mindkettő a bölcsek kövének alapvető összetevője. A vizelet jelentőségét azzal magyarázták, hogy olyan illékony komponenseket tartalmaz, amelyek elősegíthetik a szublimálni nem képes fémsók elpárologtatását.
Azt hitte, megalkotta a bölcsek kövét
Henning Brand német alkimista 1669 körül a strasbourgi F. T. Kessler 400 különféle kémiai folyamatot leíró könyvében azt találata, hogy a vizelet az alapfémeket arannyá változtatja. Brand rászánta magát, hogy megfejtse ezt a rejtélyt. Hatalmas mennyiségű emberi vizelet felforralásával kezdett el kísérletezni. Kezdetben csak felesége és barátai éjjeli edényeit kérte kölcsön, ám hamarosan már széles köröktől gyűjtött vizeletet a kísérleteihez. Terve megvalósítása érdekében Brand elhatározta, hogy hatalmas mennyiségben a porosz hadseregtől szerez majd be vizeletet.
A korabeli feljegyzések szerint kísérletei során mintegy 5500 liter vizelet használt fel.
Brand a nagy mennyiségű emberi vizeletet addig forralta, amíg az sűrű anyaggá nem vált, melynek tetején piros olaj, az alján pedig fehér sóréteg képződött. Ezt követően a sót eldobta, a vörös olajat kivonta, majd addig hűtötte az anyag többi részét, amíg az fekete nem lett. Ezután a piros és a fekete részt újra összekeverte és felmelegítette, desztillált vizet adott hozzá, melynek hatására a kísérlethez használt üvegedény izzó gőzökkel telt meg, amely fehér folyadékká alakult, és oxigénnel érintkezve fényes lángokat szórt.
Felfedezte a foszfort
A kísérlet eredményeként született csodás jelenség láttán Brand teljesen biztos volt abban, hogy megtalálta a bölcsek kövét. A fehér szilárd anyag, amelyet megalkotott, elbűvölő volt, hiszen a sötétben halványzöld fénnyel világított, és amikor a levegővel érintkezett, úgy tűnt, hogy fehér füstöt szabadít fel, miközben látványos fénnyel ég.
A német vegyész a jelenséget „hideg tűznek” nevezte el, és az anyagnak a „foszfor” nevet adta, ami görögül azt jelenti, „a fény hordozója”. Brand hat évig folytatta a kísérletezést az új anyaggal, miután felfedezte annak számos tulajdonságát, ám a bölcsesség és a halhatatlanság olyannyira dédelgetett és vágyott elixírjét neki sem sikerült megalkotnia.
Brand csak élete vége felé közeledve volt hajlandó belátni, hogy valószínűleg nem a bölcsek kövét fedezte fel, hanem valami másra bukkant kísérletezései során.
A Brand által megalkotott új anyag összetevőit, azok mennyiségét és a foszfor tulajdonságait a kémikusok későbbi generációjának kellett feltárnia. Munkája nyomán – ám csak halála után – Brandot végül a foszfor atyjaként ismerték el. A foszfor a 13., és egyben első kémiai elem, amelyet az emberiség az ókor óta felfedezett.
A derékszögű háromszögről alkotott elmélete tette ismerté a matematikust, aki rettegett a babtól. Róla ebben a cikkünkben olvashatsz.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
