A világ egyik legkülönlegesebb régészeti lelete Egyiptomban került elő: fáraók sírjaiban találtak 3000 éves, még ma is fogyasztható mézet. A titok a finomság páratlan állagában és természetes tartósító erejében rejlik.
A Nílus völgyében dolgozó régészek agyagedényekbe zárt, aranylóan csillogó mézre bukkantak. Bár elsőre hihetetlen, a laborvizsgálatok igazolták: a méz nem romlott meg, és akár ma is meg lehetne kóstolni.
Az ókori egyiptomiak különleges tisztelettel fordultak a méz felé. Nemcsak isteni ajándéknak tartották, hanem a túlvilági utazás fontos kellékének is: a fáraók sírjába ékszerek, játékok, ruhák és ételek mellé mézet is helyeztek, hogy biztosítsák számukra az örök harmóniát.
A méz páratlan eltarthatóságát több tényező biztosítja: alacsony víztartalma és magas cukorkoncentrációja megakadályozza a baktériumok szaporodását, a benne található hidrogén-peroxid pedig természetes fertőtlenítő. A méhek gyors szárnycsapásaival párologtatják el a víz nagy részét, gyomruk enzimjei pedig tovább erősítik az antibakteriális hatást.
Az egyiptomiak a történelem egyik legkorábbi szervezett méhészetét működtették. A méz nemcsak ételként, hanem gyógyírként is szolgált számukra: sebekre kenték, köhögésre és torokfájásra használták. A hieroglifák között is megjelenik a méh és a méhészet, bizonyítva, hogy a méz az ókori kultúra és hitvilág egyik legédesebb kincse volt. (Címlapképünk illusztráció.)
Volt, hogy egy fáraó még a rabszolgáit is mézbe forgatta – az uralkodóról ebben a cikkben meséltünk bővebben.
