A második világháború után tartott nürnbergi per nemcsak a történelem egyik legjelentősebb igazságszolgáltatási eseménye lett, hanem egy teljesen új kommunikációs korszak kezdete is. A tárgyalássorozat ugyanis a tolmácsolás történetének egyik fontos fordulópontja.
A nürnbergi per egyik fontos célja az eljárás hatékony, gyors lefolytatása volt a mielőbbi ítélethirdetés érdekében, ám mindezt az alakulóban lévő nemzetközi jog kereteinek megtartásával kívánták lefolytatni az esemény kulcsszereplői. A tárgyalásokban részt vevő, különböző anyanyelvű személyek közötti kommunikációs gát leküzdésére újfajta megoldási javaslat született, majd vált nemzetközi gyakorlattá.
Gyors de jogszerű eljárást akartak
A bíróságon négy nyelven – angolul, franciául, oroszul és németül – zajlott az eljárás, ami addig példátlan kihívást jelentett. A cél egyértelmű volt: igazságos és gyors tárgyalást biztosítani minden résztvevő számára. Ehhez azonban a korábbi módszerek már nem voltak elegendőek.
A második világháború után kialakuló nemzetközi jogi normarendszer a tárgyalások minden szereplőjének szerette volna biztosítani az anyanyelvi kommunikáció lehetőségét, de ez nagyon lassította volna a folyamatokat.
A tolmácsolás addig szinte kizárólag úgynevezett konszekutív formában működött: a beszélő elmondta a mondandóját, majd szünetet tartott, míg a tolmács lefordította azt. Ez a rendszer a nürnbergi per esetében akár hónapokkal is meghosszabbította volna az eljárást.
A megoldást egy forradalmi újítás, a szinkrontolmácsolás jelentette.
Ennek lényege, hogy a tolmács szinte egy időben hallgatja és fordítja a beszédet, mindössze néhány másodperces késéssel.
Technológiai háttér és szaktudás
Az áttörést egy amerikai szakember, Léon Dostert franciaországi születésű amerikai nyelvész hozta el, aki hitt abban, hogy az ember képes egyszerre hallgatni és beszélni különböző nyelveken. Az ő vezetésével, valamint az IBM (International Business Machines) amerikai cég technológiai támogatásával olyan mikrofonos és fejhallgatós rendszert fejlesztettek ki, amely lehetővé tette a valós idejű tolmácsolást.
A tárgyalóteremben minden résztvevő kiválaszthatta, melyik nyelven szeretné hallani az elhangzottakat – vagyis ez volt a világ első szinkrontolmácsolt eseménye.
A rendszer nemcsak gyorsabbá tette az eljárást, hanem új szintre emelte a nemzetközi kommunikációt is.
A tolmácsoknak rendkívüli koncentrációra volt szükségük: egyszerre kellett értelmezniük a beszéd tartalmát, visszaadniuk annak jelentését, és közben figyelniük a hangsúlyokra, árnyalatokra is. Az új technológia új kompetenciákat követelt, ami segített abban, hogy a tolmácsolás önállóan elismert szakmává váljon.
A nürnbergi per sikere után a szinkrontolmácsolás gyorsan elterjedt világszerte.
Hamarosan az ENSZ is átvette ezt a módszert, amely ma már alapvető eszköze a nemzetközi diplomáciának.
Bár a technológia azóta rengeteget fejlődött, a tolmácsok szerepe továbbra is nélkülözhetetlen maradt. A nürnbergi tárgyalások tehát nemcsak igazságot szolgáltattak, hanem örökre megváltoztatták azt is, ahogyan a világ vezetői megértik egymást.
Különös módon a maják titkos nyelvének megfejtésében egy macska is szerepet játszott.
