Tizenöt évvel az első észlelés után hivatalosan is új manta rájafajt azonosítottak a kutatók: az atlanti ördögrája, tudományos nevén Mobula yarae, a Karib-tengertől Brazília partjaiig él, és akár a hatméteres szélességet is elérheti.
Mérete akár egy kétállásos garázséval is vetekszik, és különleges mintázatai révén kitűnik a világ eddig ismert óriásrájái közül.
A hatalmas állat új fejezetet nyit az óceánok feltérképezésében
A manta rájáknak idáig két másik faját ismerték csak, az óriás és a zátonylakó mantát.
Az első atlanti mantarája példányt Andrea Marshall biológus észlelte először 15 évvel ezelőtt, amelyet most már hivatalosan is manta rájafajnak nyilvánítottak.
Az atlanti manta rája felfedezése
Az első példányt Mexikó partjainál fedezték fel, majd a kutatók évekig tanulmányozták a már ismert két fajhoz hasonló rájákat, mire rájöttek, hogy valójában egy teljesen új fajról van szó. Bár bizonyos szempontból hasonlít a többihez, számos jellegzetességében különbözik tőlük.
Marshall évekig vizsgálta a ráják színeit, mintázatait, méreteit és kedvelt élőhelyeit. A kutatást végül 2017-ben egy partra sodródott rájatetem genetikai elemzése koronázta meg, amely megerősítette, hogy a faj valóban különbözik a többitől.
Andrea Marshall és kutatócsoportja 2025 júliusában publikálta az első tanulmányukat, amelyben az új fajnak a Mobula yarae nevet adták.
Az atlanti ördögrája mérete akár a 4,5 és 6 méter közötti szélességet is elérheti, azonban a kutatók inkább a kisebb, fiatalabb példányokat vizsgálták. Élőhelyük hasonló a zátonylakó rájákéhoz, amelyek elsősorban parti vizekben élnek.
Miben különbözik az eddigi fajoktól?
Az újonnan felfedezett rája az atlanti trópusi és szubtrópusi vizeket kedveli leginkább. Az Egyesült Államok keleti partvidékén, a Mexikói-öbölben, a Karib-tengeren és Brazília teljes partvidékén megtalálható.
Marshallnak nem csak az új faj felfedezését köszönhetjük – 2009-ben jelentős szerepet vállalt a szirti manta kutatásában is.
Az atlanti rája bizonyos fizikai tulajdonságaiban hasonlít a két másik fajhoz, de megkülönböztethetők a sötét hasi foltokról, a V alakú fehér vállfoltokról, valamint a szem és száj körüli világos színről. Különösen érzékenyek a hajókkal való ütközésekre és a halászhálókra, mivel élőhelyük közvetlenül a part mentén található.
A kutatócsoport jelenleg műholdas jeladós vizsgálatokra készül, hogy nyomon követhessék a populáció mozgását és viselkedését.
Ha foglalkoztatnak az állatokkal kapcsolatos felfedezések, ez a cikkünk is érdekelhet.
