Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mai Chile lakosságának ősei tucatnyi indián törzshöz tartoztak. Az európai telepesek megjelenése sokuknak végzetesnek bizonyult, többek között a Tűzföldnek nevet adó selkʼnamoknak is.
A Tűzföld Dél-Amerika legdélebbi szigetvilága, ma Argentína és Chile területéhez tartozik. Nevét az őslakosok, a selkʼnamok által gyújtott máglyákról kapta. A sokak által onáknak is nevezett népcsoport alig pár év alatt tűnt el, miután a 19. században megjelentek itt az első európai telepesek.
Kevesebb mint ötven év alatt több ezer őslakost irtottak ki a gyarmatosítók, a selkʼnamok pedig szinte eltűntek, alig százan maradtak. Hosszú ideig kihalt népként hivatkoztak rájuk. De kik voltak ők valójában és miért volt szükség arra, hogy létük szinte teljesen megsemmisüljön?
Ősi nép élt egykor a Tűzföldön
A Tűzföld nem egy könnyen meghódítható, számos apró, és néhány nagyobb szigetet magában foglaló terület összefoglaló neve. A déli félteke Szibériájaként is hivatkoznak rá, éghajlata meglehetősen szélsőséges. A szubarktikus területen a nyarak hidegek, a téli fagyok pedig nem ritkák, a hegyeket, bár alacsonyak, szinte egész évben hó borítja, és fagyos orkánok teszik még kellemetlenebbé a meleghez és napsütéshez szokott emberek életét itt.
De miért akarták vajon meghódítani ezt a területet az Európaiak?
A 19. század gyarmatosítási láza nem került el egy talpalatnyi földet sem, az európai nagyhatalmak nyersanyagokat, terményeket és felvevőpiacokat kerestek fejlődő iparuk számára. A Tűzföldnek pedig volt egy hatalmas értéke,
a földben rejlő arany.
Amikor a század közepén megjelentek a konkvisztádorok, és észlelték, hogy az oly régóta vágyott kincs itt rendelkezésükre áll, brutális pusztításba kezdtek. Az eredetileg itt élő őslakosok nyomát a chilei parlament olyannyira figyelmen kívül hagyta, hogy csak 2024-ben ismerték el a 11. törzsként az ország korai történelmének alakítói között. Ezt megelőzte az is, hogy
a 2017-es népszámláláson mintegy 1200-an selkʼnam nemzetiségűnek vallották magukat. Ők a mintegy 100 túlélő leszármazottai.
Így élhettek egykor a selkʼnamok
„Az egyik legfontosabb dolog ebben a döntésben az, hogy többé nem mondjuk, hogy halottak vagyunk. Élünk, és ezt már nem kell bizonyítanunk” – mondta ekkor a The Guardian riporterének Chogue, a chilei selk’namok egyik vezetője. −
„Én nem vagyok „leszármazott”. Én selk’nam vagyok, akárcsak az anyám, a nagyapám.”
A később selk’nam népirtásként ismertté vált események a 19. század utolsó évtizedeiben kezdődtek, amikor ezrével mészárolták a Tűzföld őslakosságát képző nomád, vadászó népcsolortot. Vérdíjat tűztek ki a fejükre, és annak ellenére sem sikerült túlélniük, hogy néhány európai szimpatizált a különleges kultúrával bíró, ősi néppel.
Nekik köszönhetően maradtak egyáltalán emlékek a selk’nam nyelvről és kultúráról.
Azok, akik túlélték a vérzivatart, elbujdostak és titkolták származásukat egészen a 2010-es évek végéig. A selk’namok a vének és a sámánok vezette családi törzsekben éltek egykor, és hittek a szellemvilágban. Az európai telepesek ellenséges fellépése, az általuk behurcolt, addig ismeretlen betegségek szint teljesen elpusztították kultúrájukat. Egy európai antropológus, az osztrák Martin Gusinde kapta lencsevégre kultúrájuk utolsó éveit,és készítette el többek között a fent is látható képet. Nem egészen öt évtized kellett ahhoz, hogy
a civilizáció jegyében elpusztítsák őket,
és közel száz év ahhoz, hogy egyáltalán létüket elismerjék. Az utolsó, még a nyelvet beszélő képviselőjük segítségével egy amerikai nyelvész munkásságának köszönhetően megalkották a nyelv szótárát, így az az ezernyi selk’nam, aki ma még él, megőrizheti az ősi nyelvet.
Ha szívesen olvasnál a világ végének is nevezett tűzföldi településről, ide kattintva megteheted.
