Nagyvárad ma is gyönyörű: nemcsak azoknak érdemes ide ellátogatniuk, akik Ady nyomában járnak, hanem azoknak is, akik a szecessziós építészet és a mediterrán életérzés szerelmesei.
Ady Endre mindössze három évet töltött Nagyváradon, de – Párizson és szülőfaluján kívül –alighanem ez a város gyakorolta rá a legnagyobb hatást. A szecessziós város élénk kulturális élete, az átmulatott éjszakák és a Lédával való találkozás érlelték költővé az addig átlagos, de tehetséges újságírónak számító Adyt. Itt alapította meg költőtársaival együtt a Holnap irodalmi társaságot: a legenda szerint azért lett a név éppen Holnap, mert Ady, aki vonattal érkezett, már túl fáradt volt a névválasztáshoz.
„Hagyjuk most, majd holnap”
– mondta állítólag a sürgetésre.
Ady Nagyvárada még ma is létezik
A századfordulón a magyar kulturális élet egyik központjának számító Nagyvárad centruma szerencsére szinte érintetlenül megmaradt az utókornak. Azok a kávéházak és épületek, ahol a költő gyakran megfordult, ma is állnak:
mi több, gyönyörűen felújítva várják, hogy élményektől eltelve megpihenjünk egy asztalnál, egy kávé vagy fagyi mellett.
Meglátogathatjuk a hajdani EMKE-kávéházat, ahol Adynak sorsfordító találkozásban volt része; az egykori Mülleráj cukrászda kioszkját, ahol a költő bormámoros éjszakákon hallgatta a cigányzenét, vagy a Fekete Sas palotát, amely igazi építészeti gyöngyszem, Várad és Erdély emblematikus épülete. Léda házába is bepillanthatunk: a hajdani Fő utcán (ma: Str. Republicii) álló villa előtt Ady és Léda közös szobrát a közelmúltban leplezték le. A Körös-parton sétálva megtekinthetjük a felújított zsinagógát (Nagyváradon annak idején jelentős zsidó kisebbség élt, akik nem kevesebb, mint 29 zsinagógát látogathattak!), és egy hajdani nagypolgári lakás belsejét is megcsodálhatjuk, ha ellátogatunk a Darvas-La Roche-házba. Ez utóbbit kár lenne kihagyni, mint ahogy videónkból is kiderül:
Nagyvárad több, mint Ady; mégis, aki magyarként ellátogat ebbe a határ menti városba, nehezen tud elvonatkoztatni a századfordulós hangulattól. Talán nem is érdemes: a „Körös-parti Párizs” így tudja igazán belopni magát a szívünkbe.
Ha szívesen olvasnál még Ady nagyváradi napjairól, ezt a cikket ajánljuk.
