Csukjuk be a szemünket egy pillanatra, és képzeljük el, hogy Jamie Oliver, Gordon Ramsay vagy egy Michelin-csillagot elnyert szakács fogja magát és nekiindul, hogy az ukrán fronton főzzön a katonáknak, és ehhez mondjuk vigye a saját fejlesztésű air fryerét. Nehéz elképzelni, igaz?
Pedig Alexis Soyer, nem most, a 21. században, hanem két évszázaddal ezelőtt valami ehhez hasonlót vitt véghez. Története inspiráló, arról szól, milyen jó érzés másokat önzetlenül segíteni, és megadni számukra egy alapvető dolgot: az ételt.
A királynő séfje
Alexis Soyer a 19. század elején született, szakácsnak tanult Párizsban, és igen hamar hírnevet szerzett magának. 1830-ban költözött Angliába, ahol rögtön sztár lett: Cambridge hercegének konyhájában lett szakács, hét évvel később pedig a londoni Reform Club szakácsának, így ő készítette a reggelit közel kétezer fő, Viktória királynő és vendégei számára a koronázásának napján, 1838. június 28-án.
Természetesen ettől fogva minden ajtó nyitva állt a séf előtt, és a Reform Klub azóta is őrzi az emlékét, mivel Soyer báránykottletje azóta is ott van a klub étlapján. A séf hírnevével azonban nem élt vissza, sőt. Arra használta, hogy a főzésben, élelmezésben szerzett szakértelmét olyan helyeken kamatoztassa, ahol a legnagyobb szükség van rá. 1847 telén például leveleket írt a sajtónak a későbbi ír burgonyavészről, amely borzasztó éhínséget okozott, és az évek során közel egymillió ember halálát okozta. Még ugyanabban az évben a brit kormány azzal bízta meg, hogy utazzon Dublinba, ahol közkonyhákat nyitott, és az ételt olcsón árulta a rászorulóknak.
A francia séf találmánya
Írországi tartózkodása idején Soyer egy forradalmian új találmánnyal állt elő, mégpedig egy hordozható tűzhellyel. Ennek az volt a nagy előnye, hogy hozzávetőleg egyszerre ötven főre lehetett főzni vele, kültéren, még heves esőben is, és beltéren egyaránt használható volt. Ez az eszköz új korszakot jelentett az étkeztetésben, legyen szó katonák, betegek vagy szegények élelmezéséről.
1855-ben felajánlotta a szolgálatait a hadseregnek és saját költségén indult a krími háborúba, ahol Florence Nightingale-lel és az orvosokkal közösen megreformálták a beteg, sebesült katonák étkeztetését mind a kórházban, mind a fronton.
Soyer több szakácskönyvet is kiadott, az egyik kifejezetten a hadikórházak számára íródott.
Soyer talámányát, minimális módosításokkal a brit hadsereg több mint száz éven át használta prakikussága és gazdaságossága miatt. Az eszköz és a séf hozzáállása százakat mentett meg az éhezéstől háborúban és békében egyaránt.
Nem csak a fronton harcoló katonáknak, az aranyásóknak sem volt könnyű sorsa – az erről szóló cikkünkből megtudhatod, hogyan éltek és ettek.
