Addig a létezéséről sem tudtunk, amíg embereket nem küldtünk az űrbe, hogy körkörös képződményeket eredményező meteoritbecsapódások nyomait kutassák. No, a Szahara szeme nem az, de ekkor bukkantak az igazán jól csak nagy távlatból kivehető jelenségre, mely alakjáról kapta a nevét.
A Nyugat Szaharához közel eső Közép-Nyugat-Mauritániában, Atar városától alig 200 km-re tekint az égre a Szahara szeme, mely
több mint 200 millió évvel ezelőtt kezdett kialakulni, de becsapódáshoz semmi köze.
Ekkor nyitotta fel szemét a világra a Szahara
Ez volt az az időszak, amikor a mai afrikai, amerikai és európai kontinenst egyesítő
Pangea nevű szuperkontinens elkezdett darabokra válni.
A felszín alatti és a felszínre törő forró magmának, a kőzetlemezek mozgásának, a kőzetek rétegződésének, a kontinensek szétválásának, majd pedig a későbbi eróziónak mind-mind nagy szerepe volt abban a bonyolult folyamatban, amely nagyjából 100 millió évvel ezelőttre végül kialakította a látványosság mai arculatát. A hatalmas, koncentrikus körök alkotta domborzati kuriózumban üledékes eredetű kőzetekre éppúgy bukkanni, mint magma eredetűre.
Az űrhajósok azóta kedvenc látványosságává lett szembe belenézni nemcsak páratlan élmény, de a 45 kilométer átmérőjű szem fontos viszonyítási pont is lett az űrutazók számára.
Ha érdekelnek a különleges földrajzi jelenségek, tekintsd meg ezt a korábbi anyagunkat is egy másik izgalmas "csodáról".
