A világ legnagyobb ember alkotta építményéről, a több mint 20 ezer kilométer hosszú kínai nagy falról sok legenda kering, többek között az, hogy nem lehet olyan erő, amely elpusztítaná. Úgy tűnik, a kutatók most hosszú-hosszú idő után rájöttek a titkára.
Nem véletlenül tartják a világ egyik legtitokzatosabb építményének a kínai nagy falat, amely mindig valamivel izgalomban tartja a világot. A mai napig sokakat foglalkoztat például, hogy az 1987 óta a világörökség részét képező fal valóban látható-e a világűrből, ahogyan az is, hogy miért lehet még most is ilyen jó állapotban a Ming-kori építmény. Nagyon úgy fest, hogy utóbbira a kutatók meg is találták a választ.
Az elpusztíthatatlan építmény
Noha úgy saccolják, hogy az elmúlt 500 évben a kínai nagy fal nagyjából 30 százaléka eltűnt, a maradék 70 százalék még mindig magabiztosan áll ott, ahol felépítették. A pusztulásról eleddig úgy vélték, hogy a cianobaktériumok, zuzmók és mohák felelősek érte, ám egy, a Science Advances folyóiratban megjelent kutatás szerint épp ellenkezőleg: ezek valójában mind-mind segítenek az építmény egyben tartásában.
Döngölt föld és a baktériumok
A közel 2000 évig épült fal építéséhez előszeretettel használtak döngölt földet – talajt, kavicsot és más természetes anyagokat – a munkások építőanyagként. Az építmény bizonyos részein így kékmoszatként is ismert cianobaktériumok, mohák és zuzmók szaporodtak el,
amelyek a kutatók szerint biokéregként biztosítanak stabilitást a falnak.
E következtetéshez a tudósok a fal Ming-korszakának nyolc szakaszából vettek mintát, és azt találták, hogy 67 százalékuk biokérget tartalmaz.
Ezután összehasonlították e minták mechanikai szilárdságát és talajstabilitását azokkal, amelyek csak döngölt földből készültek.
Tőlük szilárd a kínai nagy fal
Az eredmények azt mutatták, hogy a fal biokéreggel borított része lenyűgöző stabilitást kölcsönzött a falnak. A kutatók szerint a csupasz döngölt földhöz képest a biokérges részek porozitása, víztartó képessége, erodálhatósága és sótartalma 2-48 százalékkal csökkent,
miközben 37-321 százalékkal nőtt a nyomószilárdsága, a behatolási ellenállása, a nyírószilárdsága és az úgynevezett aggregált stabilitása.
Mindez azonban a biokéreg összetételétől és a mintavételi régió éghajlatától függött, mert amíg például a száraz területeken a kékmoszatok voltak a biokéreg domináns részei, addig a mohák a nedvesebb, félszáraz környezetben fejlődtek leginkább. A kutatók azt találták, hogy a moha által uralt kéreg növelte a legjelentősebben a fal szilárdságát és stabilitását, csökkentve annak erodálhatóságát.
De mégis hogyan „működnek” ezek az élőlények?
A szakemberek szerint mind a kékmoszatok, mind a mohák és zuzmók döngölt földhöz kötődő anyagokat választanak ki, és cementhez hasonló szerkezetet alkotnak. Megvan tehát a magyarázat arra, hogy mi segít tompítani az olyan időjárási hatásokat, mint amilyen a szél, az eső vagy a hőmérséklet-változások.
„A biokrusztok stabilizátorként, szilárdítóként, áldozati rétegként és vízelvezető tetőként szolgálnak, egyesítve több hagyományos intézkedés védelmi funkcióit egyetlen környezetbarát megközelítésben” – összegezték a szerzők.
Noha az apró élőlények megvédhetik a nagy falat az időjárástól, az embereket nem tudják megállítani.
Idén ősszel két munkás markológéppel esett neki a fal Shanxi tartományában, hogy lerövidítsék az úti céljukhoz vezető távot.
Ha szeretnéd megismerni a világ legfurcsább építményeit is, akkor olvasd el az e témában írt cikkünket!
