Az Amerikában született, görög származású operaénekes, Maria Callas az 1950-es és 1960-as években az operaházak ünnepelt sztárja volt, újjáélesztette a bel canto stílust, drámai hangjával és színpadi jelenlétével pedig elkápráztatta a közönséget. Ám a díva nem csupán tekintélyt és tiszteletet parancsnokló hangjával, hanem viharos magánéletével is felhívta magára a figyelmet. Szenvedélyes szerelem fűzte Arisztotelész Onassis görög milliárdoshoz, aki később Jacqueline Kennedyt vette feleségül.
A operaénekes élete és munkássága több írót és filmrendezőt is megihletett, legutóbbi egy 2024-ben forgatott életrajzi film volt, Angelina Jolie főszereplésével.
A hangja életeket mentett
Maria Callas 1923. december 2-án született New Yorkban, majd amikor 13 éves lett, szülei válása után Görögországba költözött édesanyjával és nővérével. Miután édesanyja eltitkolta Maria életkorát, koraérett lánya az Athéni Konzervatóriumban tanulhatott énekelni Elvira de Hidalgo szoprántól. Hidalgo „jelenségnek” nevezte fiatal tanítványát, mondván: „Meghallgatta az összes tanítványomat, szopránokat, mezzókat, tenorokat... Mindenre képes volt, bármit elénekelt.”
Callas végigénekelte a második világháború idején a náci és az olasz csapatok által megszállt Athént, amikor 300 ezer athéni halt éhen. Erről az időszakról az operaénekes egyik életrajzírója, Lyndsy Spence úgy vélekedett, Callas „az életéért énekelt”.
Ám hangja nem csupán a sajátját, hanem mások életét is megmentette. Egy alkalommal például két brit katonát rejtegetett az otthonában, amikor fasiszta katonák törtek be a lakásába. Ekkor Callas azzal mentette meg a helyzetet, hogy elénekelt egy áriát a Toscából, így elvonta a betolakodók figyelmét, és megmentette a brit katonák életét.
Az „isteni” jelzővel illetik
A háború utáni gazdasági fellendülés kedvezett a művészetek újjászületésének, és remek lehetőséget kínált arra, hogy Maria Callas a legjobb legyen az operaénekesek között. Nem véletlen hát, hogy kiérdemelte a „La Divina” vagyis „az isteni” jelzőt. A nagy áttörést számára 1947-ben a veronai La Giocondában nyújtott alakítása hozta meg.
Ugyanebben az évben találkozott Giovanni Battista Meneghinivel, aki először a menedzsere, majd 1949-ben a férje lett.
Miután Olaszország-szerte tömegeket nyűgözött le Verdi Aidájában, Wagner Trisztán és Izoldájában, valamint Kundry szerepében Wagner Parsifaljában, Callas 1954-ben debütált az Egyesült Államokban is a Norma főszereplőjeként Chicagóban, melyet még többször is teltházas közönség előtt játszott szülővárosában, New Yorkban, a Metropolitan Operában.
Az érdeklődés Callas iránt nem volt meglepő, ugyanis egyedülálló képessége volt ahhoz, hogy jelentős hangtartományokat énekeljen ki. Emellett színészi tehetsége is megkülönböztette másoktól. Különös képessége volt ahhoz, hogy átélje és érzékeltesse drámai szerepeiben az érzelmi árnyalatokat, különbségeket.
Továbbá volt egy különleges szín a hangjában, egyfajta melankólia, ami arra késztette az embereket, hogy maguk is átéljék a Callas által alakított szerepeket.
Hangja elvesztése karrierje végét jelentette
Az 1960-as években Callas énekesi pályafutása hanyatlásnak indult. Megesett, hogy tőle szokatlan módon nem találta el a magas hangokat, ennek okát pedig ő maga sem tudta. Amikor Callas sorra mondta le fellépéseket, a kritikusok és a rajongók nem értették, mi történhetett. Ha mégis megtartotta fellépéseit, színpadi szereplései rendre kudarcba fulladtak, mert rettentően sokat hibázott, ezért rajongói szívesebben hallgatták a Callas-lemezeket, mint az élő fellépéseket.
Számos elmélet létezett arra vonatkozóan, hogy Maria Callas miért veszítette el a hangját. Volt, aki arra gyanakodott, hogy a technológiai fejlődés törte keresztbe Callas diadalmenetét: a lemezek és az új hangrögzítési technológia forradalmasította az otthoni zenehallgatást. Ráadásul a Callas-lemezek felvételein olyan mértékben megszelídítették és megkarcsúsították az operaénekes hangját, hogy az már kontraproduktív volt.
De volt, aki Callas extrém fogyásának tudta be, a változást, hiszen nagyon hirtelen, és minden ok nélkül fogyott le, hogy úgy nézhessen ki, mint Audrey Hepburn. Akadtak, akik azt gondolták, túl sokat énekelt, és kizsigerelte a hangszálait.
És ott voltak az egészségügyi problémák, melyekről sokan nem tudtak. Callas az 1950-es években kezdett furcsa tüneteket tapasztalni, elvesztette egyensúlyérzékét és még a látását is. Emiatt őrültnek, drámainak, hipochondernek tartották. Callas csak 1975-ben kapott hivatalos diagnózist betegségéről, ami nem volt más, mint a dermatomyositis. Ez egy ritka és összetett autoimmun, az izmok és a bőr gyulladásos károsodásával járó betegség, amely megmagyarázza énekhangja elvesztését. A kór rövidre zárta a karrierjét is, hiszen a betegség tüneteit kezelő szerektől függőség is kialakult nála.
A szerelem és az élete is véget ért
Callas 1959-ben szerelmi viszonyba keveredett Arisztotelész Onassis hajózási iparmágnással. Miatta elvált férjétől is, akit azzal vádolt meg, hogy meglopta, miután vagyonának több mint felét a saját nevére íratta. Az új románc azonban nem tartott sokáig, Onassis elhagyta Callast Jackie Kennedy miatt, akit 1968-ban feleségül vett.
A szakítás után Onassisszal barátok lettek, de élete már nem volt a régi. Leveleiben arról írt a férfinak, hogy alig várja a nyaralást, de fizikailag képtelen volt az utazásra, a teste feladta, függőséget okozó tablettái nélkül már képtelen volt élni. Maria Callas végül szívrohamban halt meg Párizsban 1977. szeptember 16-án, 53 éves korában.
Sophia Loren inkább elvált élete szerelmétől, csakhogy megmentse a férfit a börtönbüntetéstől – ajánljuk figyelmedbe a színésznő életéről szóló írásunkat is.
