Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A francia impresszionista festészet egyik meghatározó alakjának, Édouard Manet-nak egész életében egyetlen tanítványa volt. Eva Gonzalèst azonban nemcsak arról ismeri az utókor, hogy róla mintázta több híres festményének nőalakját Manet – az asszony egyike volt az impresszionizmus kevés női festőinek.
Édouard Manet nevét ma már mindenki ismeri és elismeri – nevét a legnagyobb impresszionista festőkkel, Monet-val, Renoirral, Pissarróval, Degas-val emlegetjük együtt. Ám ez nem mindig volt így: a párizsi Művészeti Akadémia hivatalos kiállítótere, a Szalon rengeteg festményét visszautasította. Egyik – ma már – leghíresebb műve, a Reggeli a szabadban például
csak a III. Napóleon kezdeményezésére alapított Visszautasítottak Szalonjában kaphatott helyet.
Két korszak határán állt a meg nem értett Manet
Manet a realizmus és az impresszionizmus határán alkotott, az utóbbi stílusra általában jellemző sajátos festési technikát például nem is alkalmazta. Inkább utolsó műveiben érhető tetten az impresszionizmus hatása. „Az a fontos, hogy az ember saját korához tartozzék, és azt fesse, amit lát” – foglalta egyszer össze művészi hitvallását.
Talán ez a művészi hitvallás is volt az oka – persze a Szalon elutasításai mellett –, hogy Manet rengeteg alkotását semmisítette meg. (A kor híres fotográfusa, Nadar készített is róla egy képet, amelyen épp elpusztítja egyik festményét.) Manet realista már nem, impresszionista pedig még nem volt, folyton a megújulást kereste. A meg nem értettség felett érzett fájdalom, a kudarc érzése játszhatott szerepet abban is, hogy egyik híres képét, az Eva Gonzalèsről készített portrét többször is átfestette. Nem volt ugyanis elégedett azzal, ahogyan a modell arca és tartása sikerült. A londoni Nemzeti Galéria röntgenes vizsgálata megmutatta, hogy
több mint 40-szer kaparta le a vászonról a festéket,
és alkotta újra a nőalakot, míg végül kialakult a ma is ismert festmény. Hogy vajon ezzel mennyire volt elégedett a híres festő, azt ma már persze nem lehet tudni…
Eva a modellje és barátja is volt Manet-nak
Eva Gonzalès azonban nem csak arról vált híressé, hogy sokszor állt modellt Manet-nak. Ma már neves impresszionista festőként tartjuk számon, annak ellenére, hogy abban az időben nem volt könnyű dolog nőként érvényesülni. Még úgy sem, hogy szerencsés körülmények közé született 1849-ben: apja író, anyja zenész volt, így megértették és támogatták lányuk művészi ambícióit. Nőként azonban nem tanulhatott művészeti iskolákban, így a szakma fortélyait tizenhat évesen Charles Chaplin francia festőművész keze alatt kezdte kitanulni.
Három évvel később Alfred Stevens belga festő bemutatta Manet-nak, akit megigézett Eva szépsége. Nem sokkal azután, hogy a francia festő sokkolta a közvéleményt Olympia és Reggeli a szabadban című alkotásaival, Gonzalès nemcsak modellje és tanítványa, de barátja is lett Manet-nak. (Egyes meg nem erősített pletykák szerint több is lehetett közöttük barátságnál.) Rövid idő alatt különleges kapcsolat alakult ki közöttük: Eva Gonzalès volt az egyetlen tanítvány, aki Manet keze alatt tanulhatott.
Nem csak modell – Egy festőnő Manet árnyékában
Az bizonyos, hogy Gonzalès rengeteget tanult Manet-tól – erről tanúskodik, hogy korai festményein szinte tapintható mesterének hatása. Később kialakította saját stílusát, és festményeit többször is befogadta a párizsi Szalon. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy nehezen tudott kilépni a híres festő árnyékából. Ezt mutatják a korabeli kritikák, a festményeiről alkotott vélemények is: sokszor méltatták „nőies technikája” és képeinek „csábító harmóniája” miatt, ám amikor más stílusban festett, alkotását „férfiasan lendületesnek” ítélték, és kétségbe vonva, hogy valóban ő festette, nem állították ki.
Gyakran kritizálták amiatt is, hogy festményei kifejezetten hasonlítanak Manet képeire, amelyeket akkoriban hivatalos művészeti körökben túlságosan nyersnek tartottak.
Festményeinek témája a többi impresszionistához hasonlóan általában a mindennapi életből származik. Gyakran ábrázolta nővérét, Jeanne-t. Mesteréhez hasonlóan sosem állított ki az impresszionistákkal – a Szalon hivatalos elismerésére vágyott. Noha kétségtelen, hogy több képe is „párba állítható” Manet-festményekkel, későbbi képei egyértelműen nem tekinthetők fantáziátlan másolatnak, inkább apró művészi meghajlásnak mestere előtt. Sok esetben legalább olyan jelentősek a különbségek, mint az egyezések, izgalmas dinamikát teremtve a két művész munkássága között.
Hogy festészete és karrierje még milyen fordulatokat vehetett volna, sajnos sosem tudhatjuk meg: egészen fiatalon, 34 éves korában halt meg, négy évvel azután, hogy 1879-ben hozzáment Henri Guérard rézmetszőhöz, aki Manet-val is gyakran dolgozott. Közvetlenül fiuk születése után, még a gyermekágyas időszakban hunyt el – hat nappal szeretett mestere, Manet halála után.
Olvasd el, milyen érdekességek, titkok és rejtélyek övezik Vermeer híres festményét, a Leány gyöngy fülbevalóval című alkotást.
