Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarország történetének legerősebb és legtovább ható földrengésében 63 ember vesztette életét. A komáromi földmozgás azóta is páratlan pusztítást végzett, még a föld is kettényílt a Duna-parti városkában.
A Richter-skála szerinti 6,2 erősségű földrengés 1763 nyarán rázta meg Komárom lakóit. A Duna két oldalán fekvő magyar városkában még száz év múlva is voltak utórezgések.
Magyarország Európa szerencsés részén helyezkedik el több szempontból. A vízben és termőföldekben gazdag Kárpát-medencét a földrengések is nagyrészt elkerülték.
Azóta sincs párja a legerősebb magyar földrengésnek
A földrengések történetét kutató szeizmológusok szerint az elmúlt kétezer év során összesen mindössze 800 alkalommal mozdult meg a föld Magyarország területén. A kőzetlemezek elhelyezkedése nem barátja a földmozgásoknak, ezek legtöbbjét az emberek meg sem érezték, vagy csupán kis területekre hatottak, akkor sem végzetes módon. Egyetlen, nagyobb kivétel akadt csak 260 évvel ezelőtt amikor a Péter-Pál napi búcsúra készülő dunántúli kisvárosban és környékén szinte megnyílt a föld.
A források tanúsága szerint a Komárom városát romba döntő, 1763. évi földrengés epicentruma Győrtől valamivel északkeletre, Komáromtól pedig északnyugatra helyezkedhetett el. Olyan mértékben indultak meg a kőzetlemezek aznap, hogy a föld mozgását még Drezdában és Lipcsében is érezni lehetett, persze a komárominál jóval enyhébb formában. A feljegyzések tanúsága szerint a természeti katasztrófa Komárom mellett Ácson, Bábolnán és Győrben is pusztított.
A számos lakóház mellett romba döntötte a zsámbéki bazilika épületét is.
A földdel tette egyenlővé a magyar várost a rengés
A városka lakóinak fontos nap volt június 28-a, a terület egyik legnagyobb búcsújárására, a Szent Péter és Szent Pál apostolokra emlékező Péter-Pál napi búcsúra készült szinte mindenki.
„Akik azon időkben, mellyben harmadnapja reggel hatod fél órakor a Dunán alúlis, felűlis jöttek, látták Komáromot mintegy három ölre meg emelkedni, s ismét le szállani, mellyre olly nagy por következett, hogy egészen szemek elől el tűnt.”
- számol be a Múlt-kor korabeli források alapján az eseményekről. A föld hajnali fél 6-kor kezdett mozogni. A magyarországi viszonylatban azóta is példátlan katasztrófa a Duna-parti várostól a Balaton északi széléig húzódó, szeizmikusan aktív területen következett be, és mint azóta kiderült, évtizedekkel később is voltak utórezgések. Ahogy az az ilyen mértékű földrengések után lenni szokott, Komáromban is számtalan utórezgést éreztek még a lakók. A magyar kisvárost tíz év múlva ismét egy nagy földmozgás rázta meg, akkor 500 ház dőlt romba. Ezt követően majdnem száz éven át, húszévente érezhettek újabb mozgásokat a komáromiak.
Mária Terézia igyekezett a példátlan eseményeket követően felméretni a károkat. Sajnos volt dolga bőven a felmérést végzőknek, ugyanis a város mindössze 9 százaléka maradt ép, szinte az összes épület a földdel vált egyenlővé. 63-an életüket vesztették a földrengés következtében. Az összes templomtorony pillanatokon belül összeomlott a feljegyzések szerint.
Az újjáépítések során a város képe gyökeresen átalakult
A földrengés a legnagyobb pusztítást a Duna bal partján végezte, a királynő ezért felajánlotta a komáromiaknak, hogy települjenek át a jobb oldalra. A helybéliek azonban a virágzó fakereskedésre tekintettel úgy döntöttek, maradnak. A helytartótanács intézkedett, és az újjáépítés során földszintes házakat engedélyeztek csak, fából, bolthajtások nélkül. Még a mennyezetek is gerendából készültek annak érdekében, hogy egy esetleges későbbi földrengés során kevesebben essenek áldozatul az összeomló házaknak. A tűzveszély miatt a házak között nagy helyet hagytak.
A városlakók felismerték ugyanis, hogy a környéken élő földművesek épületeiben azért okozott jóval kisebb károkat a földrengés, mert ezek egy ősi technika szerint készültek: a lakóházak anyaga vályog és rugalmas fűzfavessző volt, a kunyhók és kéményeik az alap felé fokozatosan szélesedtek, így képesek voltak ellenállni a rengéseknek, ellentétben a módosabb polgárok kőházaival vagy a bolthajtásos, többszintes palotákkal.
Más magyar városokban is mozgott már a föld
Az elmúlt mintegy száz esztendő során – ha nem is hasonló erősségű, de komolynak számító – földrengésből Magyarország más területein is akadt pár. 1903-ban Egerben 4,5-ös, 1908-ban és 1911-ben Kecskeméten 4,5–5,6-os, 1925-ben Eger mellett, Ostoroson 5,0-s, ugyanebben az időszakban Nagykanizsán 4,5-ös erősségű földmozgások döntöttek romba házakat. Hasonlóan nagy földrengéssel szembesültek 1951-ben a Nógrád vármegyei Tereskén, 1956-ban Dunaharasztiban, illetve 1985-ben Berhidán. Az utolsó hasonló esemény, mely Budapesten is érezhető volt, 2011-ben Oroszlányt sújtotta leginkább.
Ha szeretnéd tudni, mi a teendő hasonló esetben, tovább kattintva olvasd el a földrengéssel kapcsolatos összefoglalónkat!
