Érdekes története van annak a műremeknek, melyet a történelem során a legtöbbször próbáltak meg ellopni. Az értékes festményt szinte hét lakat alatt őrzik, elképesztő biztonsági rendszer vigyáz rá.
Aki járt már valaha a genti katedrálisban, annak biztosan nem kerülte el a figyelmét a grandiózus szárnyas oltár, mely a világ legjobban védett műkincse jelenleg.
A világ legtöbbször ellopott műkincse meglepő módon sem nem egy apróság, sem nem valamiféle profán, modern műalkotás. A még összecsukott állapotban több mint 5 négyzetméternyi reneszánsz, fa szárnyas oltárt nemcsak mérete, de súlya okán is nehéz vállalkozás lett volna meglovasítani, mégis, számtalanszor megkísérelték, és bizony néha el is rabolták története során.
A legkalandosabb sorsú műkincs
A genti katedrális számára készített oltárkép története az 1420-as években kezdődött. Gent egyik gazdag polgára, Vyd Jodocus és neje, Burlut Lisbet rendelte meg a kor egyre híresebbé váló festőpárosától, a van Eyck testvérektől. A mű nemcsak a megrendelők nevének halhatatlanságát hozta el, de legújabb technikákkal – például olajfestéssel – és új művészeti szemléletükkel iskolát teremtő flamand testvérpáros nevét is belevéste a művészet egyetemes történetébe. A szárnyas oltárt valószínűleg az idősebbik fivér, Huybrecht tervezte meg, majd halálát követően öccse, Jan fejezte be.
A szárnyas oltárok fénykorukat élték ekkoriban, főként flamand területen. A hajtogatható szerkezet kiválóan alkalmas volt a korszak szellemiségének megfelelő, komplex ikonográfiai program megjelenítésére. Nem volt ez másként a genti Szent Bávó-templom számára készült reneszánsz szárnyas oltár esetében sem.
A teremtéstől Isten bárányáig
Hétköznapokon, amikor össze volt csukva az oltár, a felső négy szakaszban az angyali üdvözletet láthatták a hívek. A két alsó szárnyon Keresztelő Szent János és János evangélista szoborszerű képmása, a szélső szárnyakon az adományozó házaspár mellképe található. A szárnyakat csak ünnepnapokon nyitották ki, ekkor tárult fel teljes szépségében a monumentális mű, melyet a mai napig a művészettörténet legkülönlegesebb emlékeként tartanak számon.
A 12 táblából álló, grandiózus reneszánsz alkotás 20 különálló képet tartalmaz, mintegy 50 jelenettel a Bibliából. A nyitott állapotban hozzávetőleg 20 négyzetméter területű, többtonnás oltárkép megóvására egy hét méter magas, golyóálló üvegkalitkát húztak fel a templomtér felé eső részen. Az üveglapokon belül állandó klíma vigyázza a 2019-ben restaurált műalkotás épségét. De nemcsak a levegő változékony hőmérsékletétől és a párától védi a rendszer, hanem a lopástól is.
A bárány arca
A genti poliptichonszerkezetű oltár központi alakja Isten báránya, A bárány imádása nem csak a művészpáros, a kalandos történet és a művészettörténeti értéke miatt érdekes látnivaló. Alig néhány évvel ezelőtt, amikor nekifogtak a mű utolsó restaurálásának, különös dolgot fedeztek fel az olajfesték rétegei alatt. A bárány arcát már nem sokkal a mű megalkotását követően átfestették. A felfedezés nemcsak azért volt megdöbbentő, mert egy egészen más típusú ábrázolási mód bukkant fel – a bárány szinte emberi tekintettel nézett egykor a szemlélőre –, hanem azért is, mert elkészültét követően olyan hamar történt meg az átfestés, hogy a korábbi javítások során, a kellő eszközök híján, nem tűnt fel senkinek évszázadokon keresztül, hogy több réteg festék fedi az eredeti formákat.
Mindenki ezt akarta ellopni
A magas fokú védelemnek bizony komoly oka van, bő 600 éves története során legalább 12 alkalommal kísérelték meg ellopni vagy elrabolni a reneszánsz remekművet. 1432-es felszentelését követően közel 150 éven át viszonylagos békességben ékesítette a Szent Bávó-katedrális szentélyét, és valószínűleg ez volt az első és utolsó hosszabb, nyugalmas időszaka.
A reformáció idején a katolikus hívek lopták el elsőként, hogy kimenekítsék a képrombolók karmai közül. 1566-ban a kálvinisták megostromolták a templomot, egy faltörő kossal törve be a kaput, majd benyomultak a templomba, hogy elégessék a híres reneszánsz oltárt. A szervezett lopás azonban nem járt sikerrel, az oltárkép megmenekült, az egyházszakadás militáns időszakát szétszerelve, a templomtorony falába rejtve vészelte át, majd visszakerült eredeti helyére.
Napóleon is szemet vetett rá később, a nagy műkincsgyűjtő uralkodó 1794-ben küldte el a katonáit, hogy vigyék el neki Párizsba. A francia csapatoknak a 12 tábla közül négyet sikerült magukkal vinniük, mely aztán a Louvre-ba került, ahol a császár hódításait volt hivatott hirdetni, és egészen Napóleon uralmának végéig ott is maradt.
Jobban járt volna, ha vissza se kerül?
A templom egyik későbbi kanonoka úgy gondolta, hogyaz oltárképek már nem sokat érnek, hiszen kopottak és régiek, ezért eladta őket. A faszerkezetet kettévágta, a felét el is adta, ezek később III. Frigyes Vilmos porosz király udvarába kerültek.
A berlini kiállításon aztán széltében kettéfűrészelték őket, hogy egyszerre látszódjon mindkét oldaluk.
De a Gentben maradt másik fele sem járt jobban. 1822-ben kigyulladt a genti katedrális, az oltárkép megpörkölődött ugyan, de átvészelte a megpróbáltatásokat. Száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy hazatérjen a másik fele, a versailles-i békét követően, 1920-ban kerülhetett erre csak sor.
1932-re sikerült helyrehozniuk a képeken esett kárt, ám két évvel később, egy áprilisi éjszakán betörtek a katedrálisba. A bal oldalon alul elhelyezkedő két panelt – Az igaz bírákat és Keresztelő Szent Jánost lefűrészelték, és ellopták.
Váltságdíjat is követeltek érte
A tolvajok másnap 1 millió frankot követeltek érte, a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló táblát a genti pályaudvaron hagyták, hogy megerősítsék, valóban náluk van az ellopott rész. A nyomozás nem vezetett eredményre. Év vége felé egy haldokló bankár gyónta meg, hogy köze volt az értékes műkincs elrablásához, ám halálos ágyán egy rejtvényt hagyott a nyomozókra – ami szintén nem vezette őket eredményre. Az elveszett táblákat Hitler is kerestette, valóságos hajtóvadászatot indított a felkutatásukra. Azokat ugyan nem találták meg a nácik, ellenben egyszerűen elrabolták az egész maradék oltárt.
A háború vége felé számtalan más műalkotással együtt az Altaussee melletti sóbányában rejtették el a genti oltár maradékát is. Fel is robbantották volna, ha egy bányász nem vágja el a detonátor vezetékét. A genti oltár 1945-ben visszakerült a katedrálisba. Az igaz bírákról másolatot készíttettek egy volt festményhamisítóval, és azt tették be az eredeti helyére. A belga hatóságok 1945 óta már hatszor fésülték át az egész templomot, egyszer még egy tízméteres mélységig hatoló röntgensugárral is átvilágították, mindhiába. A hiányzó táblakép azóta sem került elő
Ha érdekel a művészet, és az elmúlt évszázadok furcsa képzőművészeti alkotásait is szereted, ezt a cikkünket ajánljuk.
