Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tömegközlekedés infrastruktúrája mellett a járművek maguk is egészen eltértek azoktól, amelyekre ma nap mint nap felülünk.
A budapesti közlekedésnek már azelőtt kulcsfontosságú volt a szerepe, hogy mostani rangjára lépett volna a település, fővárosként: az ókor óta jelentős forgalmi csomópont. Réven, csónakkal, gőzhajóval juttatták el kezdetben a portékákat és az embereket a Duna egyik partjáról a másikra, a 19. században aztán megindult a tömegközlekedés is.
Így alakult ki a fővárosi tömegközlekedés
Igaz, hogy Párizs után nagyjából 170 év késéssel, de 1832-ben elindult az omnibusz-közlekedés Budapesten, melyet 1866-ban a lóvasút követett. Ez volt az első olyan közlekedési mód, amely már nagy tömegben és viszonylag rendszeresen tudott embereket eljuttatni az egyre kiterjedtebb város egyik pontjáról a másikra.
Időközben megépült a Lánchíd is, új csomóponttal bővítve a várost – jelentősége még nagyobbat nőtt akkor, amikor az alagutat is megnyitották.
A mai Clark Ádám téren volt két lóvasút végállomása is, hamarosan igény támadt a Vár közvetlen elérésére is, amire a sikló nyújtott megoldást.
Máig egyedi nevezetessége ez a fővárosnak.
Kattints a fenti képre, és nyílik a galéria, a megtekintése után olvasd tovább cikkünket lentebb!
1874-ben aztán a fogaskerekű is elindult – harmadik ilyen vasútként Európában. A századfordulóhoz közelítve gőzüzemű HÉV-eket is forgalomba állítottak, 1889-ben pedig már villamosok is rótták a főváros utcáit.
Ez az innováció megszüntette a lóvasutakat, hamarosan egyeduralkodó tömegközlekedési móddá vált.
1896-ban csatlakozott hozzá a földalatti, azonban az első buszokra még jó darabig, 1915-ig várni kellett.
Majd a BKV is létrejött
A BKV alapításának éve 1968: ezt megelőzően széttagolva, külön vállalatokhoz csatolva működtették az egyes vonalakat. Ekkor szüntették meg a kalauzok szolgálatát a vonalakon, majd a hetvenes években dinamikusan kezdték el fejleszteni a meglevő hálózatot, az agglomeráció lakosaira is gondolva. A végeredmény mára egy villamos-, busz-, troli- és metróvonalakkal sűrűn beszőtt város, melyben a fogas, a sikló és a libegő olyan egyedi közlekedési lehetőségeket is biztosít, amelyek élménnyé teszik az utazást.
A gépjárműpark folyamatos modernizálásának eredményeként ma már ritkán ülünk olyan járműveken, melyek a szocializmus idejében is zakatoltak a síneken vagy robogtak az utakon:
talán a metrómegállók őrizték a legtovább ennek a letűnt kornak a hangulatát, ám mára ezek is megújult külsővel várnak.
Sokan emlékezhetünk azonban arra, amikor még mindez másképp volt, a földalatti a felszínen haladt a Városligetben, a buszok kékje is egészen eltért a maitól, és a trolibuszok ajtózárásának hangjától úgy éreztük, megsüketülünk. Ennek a régi kornak állít emléket mai galériánk.
Ha szívesen nézegetnél hasonló képeket, ajánljuk a Malév-nosztalgia ihlette és a vonatozást bemutató galériáinkat is!
