A különleges történetnek Abraham Lincoln merénylőjéhez van köze: a férfinak ugyanis volt egy testvére is, akinek szintén köze volt az elnöki családhoz!
John Wilkes Booth nevét az egész világ ismeri: a férfi 1865-ben sikeres merényletet hajtott végre Abraham Lincoln amerikai elnök ellen. A történelemkönyvekbe ezzel örökre beírta nevét, pedig volt a Booth családnak egy másik tagja is, akire emlékezhetnénk, ráadásul negatív helyett pozitív előjellel.
Színész volt a megmentő is, akárcsak a merénylő
Ő pedig nem más, mint Edwin Booth, Edward idősebb testvére, aki épp úgy színész volt, mint a későbbi merénylő, John, vagy épp édesapjuk, Junius Brutus Booth. Az idősebb Booth még Londonban született a 18. század végén, majd 1821-ben költözött Amerikába. Gyermekei már itt születtek, ő pedig itt élte a színházcsinálók meglehetősen excentrikus és mi tagadás, alkoholban sem szűkölködő életét. Ennek Edwin is szemtanúja volt, mivel már 13 éves korától kezdve utazott vele.
Amellett, hogy megpróbálta józannak megtartani az idősebb Bootht, igyekezett magába szívni a színészet alapjait is. 1849-ben a 16 éves fiú debütált is a színpadon, természetesen egy apja rendezte III. Richárd-előadásban. Két év múlva New Yorkban már arra kényszerítette az élet – vagyis inkább továbbra is iszákos apja, aki aznap este nem volt hajlandó eljátszani III. Richárdot a darabban –, hogy
a címszereplő bőrébe bújva mentse meg a színházat és a nézőket, mivel ha ő nem ugrik be, a darabot nem tudták volna aznap este előadni.
Apja példája állt előtte jó és rossz értelemben is
1852-ben Kaliforniába utazott együtt apa és fia, ám még ugyanebben az évben Junius Brutus Botth elhunyt. Edwin nem hagyta hátra a színészetet, sőt: a bányavárosok után Ausztráliában és a mai Hawaii-szigeteken turnézott Laure Keene színésznővel. 1857-ben aztán New Yorkot is bevette tehetségével és karizmájával, a színházba járó közönség hamarosan csak az ő neve miatt váltott jegyet azokra a darabokra, amelyekben szerepelt. 1860-ra a drámai szerepek egyik legjobbjának tartották.
Volt azonban a tehetség mellett még egy másik apai öröksége is: hiába nézte végig, ahogyan az idősb Bootht az ital tönkreteszi, ő maga is gyakran nyúlt a pohár után.
Egy tragikus eseménynek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy absztinenssé váljon: 1860-ban vette feleségül Mary Devlin színésznőt, akitől egy lánya is született, ám Mary 1863-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt. Edwin nem volt mellette utolsó pillanataiban, mivel túlzottan ittas volt ahhoz, hogy barátai felszólításának eleget téve elmenjen hozzá.
A Lincoln és a Booth nevek ekkor fonódtak össze először
Ez az az időszak, amelyben egy érdekes esemény is történt vele, mely már azelőtt összekapcsolta a Lincoln és a Booth nevet, hogy a merényletre sor került volna. Bár a különböző visszaemlékezések különböző időpontokra teszik az eseményt, valószínűsíthető, hogy nem a merénylet évében, 1865-ben történt, hanem valamikor 1863–1864-ben. Lincoln elnök fiát, Robertet egy pályaudvaron érte kis híján halálos baleset: a Cleveland Morning Leader című lap erre így emlékezett vissza a merénylet után, tévesen abba az évbe helyezve a történéseket:
„Egy esemény – önmagában apróság – felidézhető ebben a pillanatban, amikor a gyász mélységes egyhangúsága elborít bennünket. Alig egy hónapja, hogy Edwin Booth úr Washingtonba utazott. Trentonban tülekedés kezdődött, hogy elérjék az induló vonatkocsikat. Edwin Booth urat megelőzte egy úriember, akinek a peronra lépve megcsúszott a lába, és azonnal a kerekek alá zuhant volna, ha Booth úr karja nem tartja meg. Az úriember megjegyezte, hogy épphogy megmenekült az életveszélyből, és hálás volt megmentőjének. Robert Lincoln volt az, annak a nagyszerű, jó embernek a fia, aki most szemünk előtt fekszik holtan, és akinek a nevét nem tudjuk megemlíteni anélkül, hogy ne fuldokolnánk a sírástól.”
Más visszaemlékezések szerint Jersey Cityben történt a kis híján fatális eset: a lényegen ez, illetve az időpont sem változtat,
Edwin Booth megmentette a Lincoln fiú életét, majd később öccse meggyilkolta az elnököt.
Így emlékezett vissza a megmentett fiú
Jason Emerson történész szerint Robert – az elnök egyetlen olyan fia, aki túlélte a tinédzserkort – a Harvard Egyetemen tanult, és onnan indult épp nyári vakációra, amikor az eset történt. Robert Lincolnt a tömeg lökte egy már mozgásban levő vonat és a peron közé, és megmenekülése lehetetlen lett volna, ha a színész nem nyúl utána és húzza ki gyakorlatilag a gallérjánál fogva őt a veszedelemből.
Emerson szerint a fiú valószínűleg nem mondta el családjának, mi történt vele ezen a napon, talán azért, mert a szerencsés végkimenetel miatt nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, vagy talán inkább azért, mert egyik testvérét 1863-ban veszítették el,
és nem akarta még ezzel a sztorival is felzaklatni édesanyját.
Emerson Robert Lincolnról szóló kötetében maga a megmentett leírása is szerepel az eseményről.
„Az eset akkor történt, amikor utasok egy csoportja a hálókocsihelyét akarta megvásárolni a kalauztól, aki az állomás peronján állt.
A peron körülbelül a kocsi padlójának magasságában volt, a peron és a kocsiszekrény között kis rés volt csak. Volt némi zsúfoltság, és én történetesen a kocsiszekrényhez szorultam, miközben vártam a soromra.
Ebben a helyzetben a vonat mozgásba lendült, a mozgástól elvesztettem az egyensúlyom, és a résbe szorultam. Tehetetlen voltam, amikor a kabátom gallérját erőteljesen megragadták, és gyorsan felhúztak, hogy biztos lábakon álljak a peronon. Amikor megfordultam, hogy megköszönjem megmentőmnek, láttam, hogy Edwin Booth az, akinek az arcát természetesen jól ismertem. Kifejeztem neki hálámat, és közben a nevén szólítottam” – mesélte Robert Lincoln a történetet.
Az elnök halála Edwin életét is kettévágta
Az Abraham Lincoln elleni merénylet éve Edwin karrierjének egyik csúcspontja volt. Száz egymást követő estén játszotta el a Hamlet címszerepét.
Testvéreivel, Johnnal, illetve az ifjabb Junius Brutusszal egy másik Shakespeare-darabban, a Julius Caesarban együtt álltak színpadra mint Brutus, Cassius és Marcus Antonius.
Április 14-én ugyanakkor John Wilkes Booth végzett Abraham Lincolnnal, Edwin pedig sosem épült fel igazán ebből a sokkból. Újranősült, de házassága nem volt sikeres, a korabeli feljegyzések szerint Mary McVicker színésznő idegi instabilitása miatt. Saját színházat nyitott, ahol csodás Shakespare-adaptációkat állított színpadra, de anyagi sikerek híján be kellett zárnia a teátrumot. Lawrence Barett színész-menedzserrel kötött ezután partnerséget, amitől javultak anyagi gondjai.
Később színészklubot alapított, Players néven, utolsó éveit gyakorlatilag itt töltötte el. Utoljára 1891-ben állt színpadra Hamlet szerepében, majd két év múlva, 59 évesen elhunyt. Robert Lincolnnala balesetet követően már nem találkozott többé.
