A nyolcvanévesen is fergeteges táncprodukcióra képes primadonna egész életében tagadta, hogy kémkedett volna, halála után azonban titkosított dokumentumok kerültek nyilvánosságra.
1939-ben egy 26 éves magyar színésznőt is meghívtak Hitler egyik fogadására. Amikor a Führer megjelent, a jelen lévő náci férfiak és nők a szokásos módon, karlendítéssel üdvözölték, a magyar színésznő azonban gondolt egyet, és inkább pukedlival köszöntötte Hitlert – aki ettől viszont teljesen elolvadt, és kezet csókolt Rökk Marikának.
„Akkoriban még nem értettem, mit jelent ez. Hogy milyen jelentősége van az ember tekintélye szempontjából, ha Hitler kegyében fürdik. Én másként éltem át a jelenetet: egy jó kis show volt, semmi más” – írta később visszaemlékezéseiben a színésznő, aki valóban alulbecsülte a találkozás jelentőségét: még évtizedekkel később, sőt halála után is felröppentek a hírek arról, hogy Goebbels szeretője volt, majd arról, hogy a szovjeteknek kémkedett, vagy esetleg mindkét félnek, kettős ügynökként.
Táncórák, titokban
A kairói születésű, magyarországi német családból származó Rökk Marika szinte az egész életét a színpadon töltötte. Mindössze hétéves volt, amikor 1920-ban egy hévízi nyaralás alkalmával a zenepavilonnál az asztalok között táncikált, és felfigyelt rá a Nemzeti Színház nagyasszonya, Jászai Mari. „Ez a kifejezőkészség, ezek a szemek! Emlékezzék a szavamra: művésznő lesz a lányából. A művészetből fog pénzt keresni. Taníttassa táncolni” – lelkendezett a tragika az édesanyának.
Az építészmérnök édesapának azonban nem tetszett az ötlet, hogy leánya a színpadon illegesse magát. Marika hajthatatlan volt: éhségsztrájkba kezdett, mire édesanyja titokban járatni kezdte táncórákra. Édesapja csak a táncvizsgán szerzett tudomást a dologról, akkor viszont megenyhült, látván lánya tehetségét, és Marika a budapesti gyermekbalett előadásai után hamarosan Párizsban, a Moulin Rouge színpadán léphetett fel – mindössze 13 évesen.
Iskolai tanulmányait is a színpad mellől folytatta, hamarosan New York, majd London következett, ahol a világbajnok piruettek után elsajátította a viharos gyorsaságú szteppelést is. Az európai színpadok sztárfellépőként kezelték, és apja, aki időközben a menedzserévé avanzsált, egy ízben kijelentette:
Marika „előbb tanulta meg, hogyan kell egy hónap alatt ezerszáz dollárt keresni, mint az egyszeregyet”.
Időközben a szerelem is bekopogtatott az életébe: mindössze 18 éves volt, amikor megismerkedett a 35 éves költő-újságíró-forgatókönyvíró Szilágyi Lászlóval. Szülei azonban ellenezték a kapcsolatot, leginkább a fiatalember gyógyíthatatlan betegsége miatt: édesanyja érzelmi zsarolással próbálta eltántorítani, hogy hozzámenjen a férfihoz. „Manapság nem érthetik meg a fiatal lányok, de a mi szerelmünk plátói maradt. Néhány szenvedélyes, taxiban elcsattant csóktól eltekintve, amelyekről később részletesen írtak az újságok, és jelentéktelen, bátortalan kávéházi jeleneteken kívül, nem történt semmi” – vallotta később a színésznő, aki végül nem ment hozzá Szilágyihoz. (A fiatalember négy évvel később elhunyt.)
Az operett népszerű csillaga
A fellépésekért kapott gázsiból már 22 évesen villát vásárolt a Hidegkúti úton: „A papának már egy háromnegyed éve fájt a foga erre a tündérvárra. Anélkül, hogy nekünk szólt volna, kijárogatott ide a Hűvösvölgybe, és órákig sétált a ház előtt. Egyszer engem is kihozott ide sétakocsikázás ürügye alatt, és mintha csak úgy véletlenül figyelt volna fel rá, megmutatta nekem a házat. (…) Azt hiszem, annyit mondtam csak, hogy nem tetszik a kerítése. Amikor tegnap végiginspiciáltam a házat, láttam csak, hogy a papa kicseréltette a kerítést. Így lettem háztulajdonos” – mesélte a Színházi Életnek, és megmutatta az újságírónak a birodalmát is: „a pompás délszaki növényekkel zsúfolt melegházat, a gyűrűhintát, a régi kerekes kutat, a garázst”, majd a házi liften felmentek az első emeletre, és bekukkantottak „a szentélybe, Marika lencsibabáival zsúfolt budoárjába”.
1933-ban Berlinbe költözött, és az UFA filmjeinek egyik legnagyobb sztárja lett, de utána is sűrűn hazajárt Budapestre. Népszerűsége csúcsán levelek százait írták neki szerelmes fiatalemberek, akik között megszállott is akadt. Egyikük például mindennap küldött Rökk Marikának levelet, amelyekben különféle, a színésznő mindennapi életét érintő bizalmas információkat, például a szerződése tartalmát írta le. A család elképzelni sem tudta, honnan szerzi meg az illető ezeket az információkat, a levelek pedig egyre sűrűsödtek, és hangvételükben is egyre fenyegetőbbé váltak. Végül a rendőrséghez fordultak, akik egy bokor mögé bújva megtalálták a zaklatót, egy 39 éves vecsési férfit, akit végül a lipótmezei elmegyógyintézetbe szállítottak.
Szovjet kém volt a színésznő?
A berlini évek óriási népszerűséget hoztak „Die Marika” számára. Filmjeit többnyire Georg Jacoby rendezte, és a kezdeti ellenszenv után hamar barátság, majd szerelem alakult ki közöttük. A férfi, aki 31 évvel volt idősebb a színésznőnél, habkönnyű vígjátékokra specializálódott, amelyekben sokszor Rökk Marika játszotta a főszerepet, különösen 1940-es házasságkötésük után.
A nácikkal szoros kapcsolatot nem ápoló, de azért az NSDAP-be belépő Jacobynak el kellett például viselnie, hogy egy alkalommal a vacsorázó Goebbels egy étteremben magához intette Marikát, és a bokáját simogatta az asztal alatt – mialatt a férj egy másik asztalnál ücsörgött.
(Egyes hírek szerint nem csak ez az egy találkozásuk volt, intim kapcsolatban álltak egymással.)
Rökk Marika kapcsolata a nácikkal és a propagandagépezettel a mai napig nem tisztázott: a második világháború után 3 évig nem szerepelhetett filmvásznon, továbbá az Egyesült Államokban és Magyarországon is nemkívánatos személyként kezelték. A berlini Filmmúzeumban látható egy 1940. novemberi keltezésű képeslap, amelyet Hitlernek írt, és amelyben őszintén megköszöni a neki küldött virágcsokrot. Időről időre felröppentek viszont hírek arról, hogy valójában nem a nácikkal rokonszenvezett, hanem férjével együtt a szovjeteknek kémkedett: állítólag a Krona nevű ügynökhálózatba szervezték be őket. Legutóbb a The Guardian szellőztette meg 2017-ben a hatvan évre titkosított információt, bár arról nem írtak, konkrétan mi lehetett a színésznő szerepe és feladata. Maga Rökk Marika folyton cáfolta a kémkedéséről szóló híreket, mint ahogy a nácikhoz fűződő viszonyát is igyekezett elbagatellizálni.
Sikerek a háború után
Hároméves eltiltása után ismét szerepelt filmekben és a színpadon is, leghíresebb alakítása 1951-ben a Csárdáskirálynő és annak filmváltozata volt. 1951-ben felröppent a hír, hogy visszavonul: állítólag vállalkozásba akart fogni, de a nyugatnémet hírszerzés ezt fedősztorinak tartotta. Végül nem vonult teljesen vissza: még évtizedekig musicalekben és operettekben állt a német és osztrák közönség elé, énekelt Hamburgban, Berlinben, Münchenben, Hollandia és Belgium nagyobb városaiban. Filmjeinek kópiái elkerültek a Szovjetunióba is, ahol nagy sikerrel vetítették azokat a háború után.
Férje – akivel már nem éltek együtt, noha hivatalosan el sem váltak – 1964-ben elhunyt. Rökk Marika, túl az ötvenen másodszor is férjhez ment, a magyar származású osztrák színészhez, Fred Raulhoz. A férfi 1984-ben súlyos beteg lett, ekkor minden idejét férje ápolásának szentelte, majd Raul halála után visszavonultan élt a Bécs melletti Badenban. Ha hívták, vissza-visszatért a színpadra, és 1992-ben Budapesten is fellépett: emblematikus szerepében, a Marica grófnőben nyújtott alakítását ováció fogadta. A nagymama-, sőt dédnagymamakorában is elképesztő táncprodukciót nyújtó Rökk Marika végül 90 évesen hunyt el osztrák otthonában. Lánya, Gaby Jacoby szerint „szívében mindig magyar maradt”.
