Ma, amikor a karunkon okos- vagy legalábbis elemes óra mutatja az UTC, azaz az egyezményes koordinált világidőt, nem is gondolunk bele, milyen volt az élet, amikor a nappal keltünk, és a sötétedéssel feküdtünk.
Amikor a napfelkelte és naplemente között leginkább csak az árnyékok árulkodtak az idő múlásáról, még egészen más életet éltünk, mint most, amikor a nemzetközi atomidőt a világon egyszerre 50 jól felszerelt laboratóriumban mérik, s ehhez, a tökéletes pontosság érdekében, hozzáadnak 1-1,5 évente egy szökőmásodpercet. Erre a Föld szolgáltat okot lomha mozgásával, amely ugyanis nem egyenletesen, hanem enyhén lassulva forog. Ezt ezeknek a szökőmásodperceknek a hozzáadogatásával tudják kompenzálni.
Napóra
Hol van ez a precizitás a kezdeti órák működéséhez vagy a napórákéhoz képest, amelyek ugyan remekül szuperáltak, de csak addig, amíg egy gyanútlan bárányfelhő a nyájtól eltévedve a napsugarak útjába nem állt, s ezzel az időbeni tájékódás lehetőségétől fosztotta meg az embereket.
Mechanikus óra
Amikor már mechanikus órákat is képesek voltak összeeszkábálni, akkor azok még kényszerű módon böszme nagy apparátusok voltak, éppen ezért a 14. században ezeket még elsősorban templomtornyokon vagy városházák homlokzatán helyezték el.
Zsebóra
Elődeink okosodtak, az óraszerkezetek pedig zsugorodtak, az eszközök finomodtak, a technológia fejlődött. Egyszer csak olyan kicsinyke órákat is sikerült már megalkotni, mint egy mai gyufásskatulya mérete. Az aprócska termet persze a mobilitásnak is kedvezett, így II. Károly angol király új divathóbortja, a mellény már szinte nyitott kapukat döngetett parányi zsebecskéivel, amelyek kiváló új otthont adtak a marokba fogható óraszerkezeteknek. A zsebóra viszonylag hosszan meg tudta őrizni egyeduralmát a hordozható órák történetének kezdetén, s talán még tovább fenn is maradt volna, ha a szükség és a praktikusságra való törekvés nem fosztja meg trónjától.
De még mielőtt a repülés és a háború új hullámai kikényszerítették volna az emberi elméből a karra erősíthető óraszerkezet megálmodását, Antoni Patek és Franciszek Czapek 1839-ben Genfben megalapították zsebórák gyártására specializálódott cégüket. Ez aztán 1851-re, több tulajdonosváltás és átalakulás után, Patek, Philippe & Cie néven folytatta tevékenységét, letéve ezzel a svájci óragyártás évszázados hagyományának alapkövét. Annál is inkább, mert ekkor már Viktória királynő is birtokolt egy olyan Patek Philippe órát, amely egy zománcozott brossra erősített, gyémántdíszítésű függő ékszernek is beillett. 1868-ban pedig valóságos karórát alkottak, igaz, ékszernek szánva, viszont éppen egy magyarországi nemes, Koscowitz grófnő részére. (A cég későbbi, máig tartó presztízséről még csak annyit, hogy 2020-ban a világ 10 legdrágább aukciós órájából 8 tőlük került ki, köztük az egyik valaha elárverezett legdrágább óra tétele a maga több mint 31 millió dolláros leütési árával.)
Karóra
A karórák praktikus viseletének az idő mutatására szánt prototípusai azonban a repüléshez és a hadviseléshez köthetőek.
A Wright fivérek tartós repülése ugyan korábban, már 1903-ban megtörtént, de Alberto Santos-Dumont hamarosan már önerőből volt képes a levegőbe emelkedni egy kerekekkel felszerelt gépen. Ott viszont nehezére esett a zsebéből kirángatni az óráját minden alkalommal, amikor a levegőben töltött pillanatok szárnyalását kívánta nyomon követni, ezért Cartier megalkotta számára a karjára erősíthető bőrszíjon lévő aprócska órát, s ezzel a nehézségeknek 1904-ben véget is vetettek.
Mert egyébként ugyanilyen problémákkal (is) küzdöttek a lövészárkokban a katonák is, akiknek szintén, bár volt egyéb bajuk is, de nem könnyített helyzetükön, hogy a lövészárokban lapulva a zsebükből kellett kigebeszkedni órájukat. A számukra is karra erősíthető, megoldást jelentő óra ezért érthető módon lövészárokóraként vonult be a történelembe.
Az első kvarcóra elkészítésére 1928-ig kellett várni, kereskedelmi forgalomba helyezésére pedig 1969-ig.
