Azzal az ígérettel vette el Tolsztoj Szofja Andrejevna Berszet, hogy innentől nem lesznek titkaik egymás előtt: a 18 éves lányt ugyanakkor sokkolta 34 éves vőlegénye valódi személyisége, közös életük pedig a gyűlölet és a szerelem kettősségében telt el.
Titkoktól mentes közös élet: jó hangzik, ugye? Szofja számára ugyanakkor szinte rémálomszerűen alakult az, amikor leendő férje, Lev Tolsztoj átnyújtotta neki naplóit 1862-es házasságkötésük előtt. Ezekben részletesen elolvashatta azt, milyen szerelmi kalandjai voltak előtte jövendőbelijének, aki egy parasztlánynak gyermeket is nemzett. Saját naplójában is írt róla, milyen rossz érzéssel töltötte el az, hogy megismerte férje múltját – mégis, ennek ellenére is úgy döntött, hozzámegy az íróhoz.
Ilyen férj volt Tolsztoj
A feleségnek meg is volt minden oka arra, hogy tartson a házasságtól. Ahogyan Szofja, úgy Tolsztoj is egész életében naplót vezetett, melyben mindent feljegyzett – ez később arra vezette a feleséget, hogy rigorózusan cenzúrázza férje feljegyzéseit, aki állítólag az asszony utasítására törölt is rá vonatkozó részeket korábbi feljegyzéseiből.
A naplókban bevallja, hogy a vágy milyen központi szerepet játszik életében, s hogy annak képtelen megálljt parancsolni, amitől Szofja is szenvedett.
Hiába rajongott ugyanis feleségéért, amikor az állapotos volt – és ez tizenhárom alkalommal következett be –, újra meg újra parasztlányokhoz fordult, hogy vágyai kielégületlenül ne maradjanak. Közben feladatai azért akadtak bőven az állapotos asszonynak, mivel Tolsztoj úgy gondolta hogy a háztartás vezetése és a gyermekek nevelése olyan munka, amelyet nem szolgáknak kell kiadni, azokat a ház asszonyának önmagának kell elvégeznie. Mindegy tehát, hogy Szofjára egy nagycsalád gondjai, vagy egy nagycsalád gondjai és a terhesség hárultak, az írótól nem remélhetett segítséget. Mondjuk ki: Tolsztoj borzalmas férj volt.
Felesége alázatosan szolgálta
Ha ez nem lett volna elég, akkor a feleségnek – aki egyébként gyermekeit tanította – még férje titkárnőjeként és ügynökeként is kellett dolgoznia. Dosztojevszkij feleségétől is tanácsot kért azzal kapcsolatosan, hogyan végezze ezt a feladatot, melynek része volt, hogy át kellett másolnia a Háború és béke szövegét is.
Hétszer.
Neki is köszönhette az író tehát, hogy munkái azt a sikert érték el, amelyről neve ma ismert: a feleség fáradhatatlanul gépelt, amikor Tolsztoj diktált, végrehajtotta a javításokat, és a vázlatokat is gondozta.
Az irodalom volt az a kapcsolódási pont a házaspár életében, amely képes volt őket újra meg újra összehozni, amelynek érdekében össze tudtak fogni minden ellenérzést nélkülözve.
A valóságban Tolsztoj irodalmi munkássága nagyon nagyban igényelte Szofja segítségét, és e téren a nő boldogan vetette magát alá kéréseinek és akaratának. Ha az írásról volt szó, tökéletes feleség volt, aki mindent megtett, amit csak férje megkívánt. Amikor Tolsztoj elfogadta tanácsait, büszkén tett erről feljegyzéseket naplójában.
Az irodalom fűzte össze őket örökre
Az irodalom sem tudta ugyanakkor megmenteni kettejük kapcsolatát, mely az Anna Karenina 1878-as megjelenését követően romlott meg igazán. Tolsztoj ekkoriban kezdett el radikalizálódni, vegetáriánus lett, pacifistává vált, hevesen érvelt az önmegtartóztatás mellett – bár, ahogyan azt felesége naplójában megjegyzi, magánéletében teljesen sikertelenül próbálta gyakorolni ezt –, és egyre többet foglalkozott a parasztság problémáival.
Minden korábbinál távolabbra került ezzel feleségétől, aki egy nagycsalád mindennapjaiban mélyedt el.
Amikor Tolsztoj amolyan vallási guruvá válva már azt fontolgatta, hogy minden keresetét és örökölt vagyonát eldobja magától, a házaspár tagjai közti szakadék még mélyebbé vált, többször is előfordult, hogy az író elhagyta egy időre feleségét, aztán újra egymásra találtak. Szenvedélyükben mély testiség ötvöződött intellektuális elemekkel: ahogyan azt Szofja naplója is megmutatja, a nő tisztában volt azzal, hogy egy zseni rabszolgájává tette magát, akitől nem kap semmiféle elismerést.
Halála előtt feleségétől menekült
A majdnem ötven éven át tartó házasság tragikus véget ért: 1910 októberében Tolsztoj elhagyta feleségét, ismét. Az asszony megkísérelt véget vetni mindennek, de aztán elindult férje keresésére, aki azonban ekkorra már nagyon megbetegedett.
Hiába találta meg, csak életének utolsó perceire engedték férje közelébe:
az íróval tartózkodók úgy gondolták, a feleség jelenléte csak mélyítené a haldokló kínjait. Így hát ablaka alatt virrasztott, mígnem november 7-én hajnalban az író elhunyt.
Felesége a következő év márciusában fejezte be szolgálatait Tolsztoj titkáraként: ekkor végzett naplóinak másolatával, amiről fájdalommal telve írt naplójában. Azt hihetnénk, ekkorra Szofja asszony teljesen megkeseredett, azt követően, amit át kellett élnie házasságuk utolsó éveiben, illetve az író halála idején. Ennek ellenére 1911 májusában így ír naplójában:
„Nem mentem oda a sírhoz. Túl sokan voltak, Ljovocska és én pedig kettesben kell, hogy legyünk”.
Hiába történt tehát annyi minden kettejükkel, a kapcsot köztünk nem tudta eltépni az sem, ahogyan gyűlölték és ahogyan időről időre rosszul szerették egymást.
