Ez a fotós megtalálja mindenki hasonmását bárhol a világon

Olvasási idő kb. 3 perc
Google Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Mondták már neked, hogy elképesztően hasonlítasz valakire? Például egy hírességre, vagy arra az emberre, aki az utca túloldalán sétál, de semmiféle rokoni szál nem fűz hozzá. Az is lehet, hogy van egy hasonmásod, akihez biológiailag semmi közöd, de bizonyos szögből vagy megvilágításban a kiköpött másod.

Mindez hihetetlennek tűnik, és valóban igen ritka egybeesés, ha valakinek van egy alteregója, ennek ellenére igazán izgalmas és érdekes élmény megtalálni a világban azt az embert, aki nem csupán úgy néz ki, mint te, hanem akivel külsőleg a megtévesztésig hasonlítotok egymásra öltözködésben, viselkedésben, mozdulataitokban, esetleg még a főbb személyiségjegyeitekben is.

Nem vagyok hasonló – vagy mégis?

A kanadai fotós, François Brunelle huszonhárom évvel ezelőtt kezdte el azt a nemzetközi kutatást, melynek során emberek hasonmásait kezdte el felkutatni és a hasonlóságot fotóival dokumentálni. Brunelle azóta is küldetésének érzi, hogy a lehető legtöbb alteregót lefényképezze. 

Brunelle egymásra hasonlító idegenekről készített fotósorozata lenyűgözte a világot
Fotó: ArisSu / Getty Images Hungary

Az fotós elmúlt években végzett kemény munkájának és odaadásának csúcspontja az a Nem vagyok hasonló című projekt, amely egy lenyűgöző leleplezés az identitásról, az emberek közti kapcsolatokról, és arról, hogy mit is jelent igazából hasonmásnak lenni.

Azt mondják, valahol mindenkinek van egy hasonmása, de vajon ez igaz?

Önmagát Mr. Beanben vélte felfedezni

A Montrealban élő fotós projektje során ez idáig 250 hasonló emberpárt fényképezett le 25 különböző városban. A világban gyorsan híre ment egyedülálló kezdeményezésének és munkájának, így megesik, hogy maguk a hasonmások keresik meg, hogy fotózza le őket. De volt már példa arra is, hogy cégek, márkák vagy akár országok segítették a kutatómunkáját. A kolumbiai kormány például egy kampányt is indított azzal a felhívással, hogy nézzük meg, mi a közös bennünk.

Agnes Loonstra és Ester Scholten
Fotó: François Brunelle

François Brunelle azt mondja, mindig is megvolt benne az a képesség, hogy idegen emberek között észrevegye a hasonlóságot, de az érdeklődését az keltette fel igazán, amikor meglátta saját magát a tévében. Úgy látta, hogy nagyon hasonlít Rowan Atkinson Mr. Beanjére.

Bár saját bevallása szerint jobban szeretne James Deanre hasonlítani, mint Mr. Beanre, az önmagával kapcsolatos felismerés ültette el a fejében a gondolatot, miszerint olyan embereket fotózzon, akik egymás alteregói.

Mindannyian különbözőek vagyunk, mégis egyformák

Brunelle fekete-fehér portrésorozataiban a témán kívül semmi szokatlan nincs, mégis üdítően hatnak a befogadóra. A világ különböző tájain megtalált alteregók portréi egyszerre megdöbbentőek és szemet gyönyörködtetőek. Bár van néhány apró részlet, amelyekben nem igazán hasonlítanak egymáshoz a lefotózott emberek, mégis úgy tűnik, hogy a fényképeken szereplők többnyire hihetetlenül hasonlóak.

Maurus Oehmann és Rudi Kistler
Fotó: François Brunelle

Elmondása szerint Brunelle kezdetben azt hitte, hogy az egymásra hasonlító idegenek, akik többnyire a stúdióban találkoztak egymással először, majd sokkot kapnak egymás láttán, de gyakran maguk az alanyok nem is látták a hasonlóságokat.

A fotós bevallotta, sokszor furcsa érzés keríti hatalmába: a találkozás első pillanataiban ő maga sem tudja megkülönböztetni az alanyokat, ám egy-két óra elteltével meg van győződve róla, hogy nem is hasonlítanak egymásra.

Az évek során Brunelle rájött arra, hogy a hasonlatosság nem feltétlenül azt jelenti, hogy az alteregók hasonlónak látszanak. Sokkal inkább arról van szó, hogy az elménk játszik velünk, és némiképp összezavarodunk.
Ezt a játékot lehet fokozni. A fotós mindig arra kéri a párokat, hogy hozzanak magukkal egyszerű, egyforma ruhát, és arra is megkéri őket, hogy fotózás közben álljanak közel egymáshoz, és érintsék meg egymást, mert így kevésbé néznek ki idegeneknek. 

Tamara Stomphorst és Sandra Meines
Fotó: François Brunelle

Brunelle önmagához hasonlóan alanyait ugyanúgy alkotótársnak tekinti, és úgy érzi, hogy a fotósorozat révén ötszáz új barátot is szerzett.

Különös projektje kapcsán François Brunelle azt a következtetést vonta le, hogy az emberek többnyire abban egyformák a világ minden táján, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, ugyanakkor abban megegyezünk, hogy mindannyiunkat ugyanazok a gondolatok foglalkoztatnak: „Jól érzem magam? Jól nézek ki? Jó a hajam?” 

Elveszett harmónia

Elveszett harmónia

Előrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől.

Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában!

hirdetés

Juhász Marianna
Juhász Marianna
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Testem

Nemcsak megfázást okozhat: így teszi tönkre a klíma az ízületeidet

Amikor a nyári kánikulában belépünk egy kellemesen hűvös, légkondicionált irodába vagy üzletbe, azt megváltásnak érezzük. A legtöbben tisztában vannak azzal, hogy a túl erős hűtés megfázást, torokfájást vagy tüdőgyulladást okozhat, ám a klímaberendezéseknek van egy rejtett veszélye is: csendben teszik tönkre az ízületeinket. A legfrissebb orvosi kutatások szerint a mesterségesen lehűtött és kiszárított benti levegő drasztikusan rontja az izomerőt, miközben az idegvégződésekben található receptorok túlaktiválásával brutális, nyilalló fájdalmat idéz elő a vállban, a nyakban és a térdekben.

Offline

Nem csak királynék voltak, uralkodók is: hatalmas titkot fedtek fel az ősi sumér sírok a nőkről

Az ősi Mezopotámia világáról sokáig úgy gondolták a kutatók, hogy a hatalom szinte kizárólag a férfiak kezében összpontosult. A királyok nevét feljegyezték, a nők pedig többnyire feleségként vagy papnőként jelentek meg a történetekben úgy, mint valódi hatalommal nem rendelkező szereplők. Egy régészeti lelőhely újraértelmezése azonban mára megkérdőjelezte a korról gyűjtött ismereteinket.

Offline

Villámkvíz: felismered a világ leghíresebb vasútállomásait?

A vasúti közlekedés a 19. század első felében indult hódító útjára a világon, majd az ipari forradalmak jelentősen hozzájárultak elterjedéséhez. Az emberiség így egyre több vasútállomást is épített, melyek sokszor egy-egy város legszebb épületei közé tartoznak.