A párkeresésnél azt gondoljuk, hogy a kinézet, az öltözködés, a kisugárzás, a határozottság vagy a kedvesség visz közelebb a célhoz. Pedig a legfontosabb ismerkedőszervünk az orrunk. A nők még azt is kiszagolják, ki él párkapcsolatban és ki nem.
Milyen szaga van annak, aki nem él párkapcsolatban? Rosszabb, büdösebb, szúrósabb, mint annak, aki igen. Ám nem azért, amire kapásból gondolnánk: a szingli férfiaknak nincs szükségük rá, hogy folyamatosan ápoltak legyenek valaki kedvéért, így kimutathatóan rosszabb egészségügyi és pszichés állapotban vannak. Ez ugyan tény, de most nem ez hozza el a megfejtést. Pont ellenkezőleg: azért erősebb a szinglik szaga foglalt társaikhoz képest, hogy az egyedülálló nők könnyebben kiszagolhassák és „megszerezhessék” őket.
A szag, még az is, amit nem tudatosítunk, mindig egy jelzés, egy módja a kommunikációnak. Korábbi kutatások azt is kimutatták, hogy szemben boldog párkapcsolatban élő társaikkal, az egyedülálló férfiak tesztoszteronszintje magasabb (az alacsonyabb tesztoszteronszint elősegíti a kapcsolaton belüli kötődést). No de hogy tudnák ezt jelezni a külvilág felé? A testszagukkal.
A nők tényleg mindent kiszagolnak
Hogy ezt honnan tudjuk? Onnan, hogy immár sokadjára adtak a tudósok sima fehér pólót férfiakra, arra kérve őket, hogy ne használjanak dezodort, és egy kicsit mozogjanak, hogy megizzadjanak. A hormonszintet laboratóriumi eszközökkel is lehet mérni, de a tudósok szeretik ezeket a használt pólókat nők orra elé tenni, és a véleményüket kérni. Egyértelműen meg tudták különböztetni a szingliket a foglaltaktól, sőt, a párkapcsolatban élő nők a szingli férfiak arcát is férfiasabbnak tartották, mint a többiekét.
S hogy evolúciós okokból miért jó a nőknek, ha képesek felismerni az egyedülálló férfiakat? Mert az utódok felneveléséhez a már családot alapított hímek nem tudnak olyan mértékben hozzájárulni, mint arra szükség lenne.
