Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 21. századi európai uralkodócsaládokban a hercegnők, de még a királynők is körömcipőben járnak és nejlonharisnyában, kibontott hajjal és olykor testhezálló vagy épp mélyen dekoltált ruhákban. Egy biztos, egyiket sem ok nélkül teszik. Főleg egy olyan uralkodóházban, mint a brit királyi család, sok elemző és kritikus szempár figyel minden részletre, így a családtagoknak és tanácsadóiknak is észnél kell lenniük. Még egy ruha- vagy ékszerválasztás is politikai döntés, de ügyesen használva ezt a platformot, jó alkalom lehet értékes üzenetek közvetítésére is.
Gondoljunk csak Diana felejthetetlen kis feketéjére, amiben házasságuk talán legmélyebb válságában milliók tekintetét tapasztotta levehetetlenül kecses alakjára, formás lábaira és merészen kivillanó vállaira. A „bosszúruhaként" elhíresült viselet több volt mint egyszerű üzenet, kész hadüzenet! A viselet mint kommunikációs eszköz itt nemcsak a közvéleménynek jelezte, hogy a nehéz időkben is talpon vagyok, Károly viszonyának nyilvánosságra kerülése ellenére sem írom le magam, és nőként sem estem össze, hanem a családon belül is jelentőségteljes válasz volt Diana attitűdjét illetően.
II. Erzsébet iskolája
De II. Erzsébetről is tudjuk, hogy még a ruháihoz az egyes alkalmakra választott brossok is komoly jelentéshordozók voltak.
Színválasztása legalábbis mindig élénk és a tömegektől elütő mivoltában tudatos megkülönböztetése önmagának, ridikületikettje pedig kész titkos nyelvezet. A kistáska minden pozíciója mást üzent a kíséretnek a királynő aktuális lelki- vagy fizikai állapotáról és a távozásával kapcsolatos pillanatnyi elképzeléséről.
Mindenki másképp csinálja
Persze, a brit királyi család egy különleges intézmény, amelynek sok veszítenivalója van. A földrajzi szétszórtság és eltérő identitástudatok miatt van is mire figyelni.
Egy olyan uralkodócsaládban, amely eleve kisebb népszerűségnek örvend, a veszítenivaló is kevesebb. A spanyol királynéról idei nyaralása alatt csak combvillantó sortjai miatt cikkeztek, jóllehet elismerően megjegyezve, hogy az ötven felé haladó királyné alakjánál fogva ezt bátran megteheti.
Kate ideológiája, ruhái és kódjai
Kate Middleton ennél jóval tudatosabbnak látszik, és valószínűleg a szofisztikált, tradíciókra és külsőségekre érzékeny brit közönség is ezt várja el.
II. Erzsébet királynő halálát követően a walesi hercegnéi cím megszerzése utáni első walesi útja során ez év szeptember végén például
egy olyan brit tervezésű vörös kabátot viselt, ami legalább négy fontos üzenetet hordozott egyszerre.
- A „The Spencer Coat” névre hallgató LK Bennett-kreáció nevében hordozza a Diana mint néhai walesi hercegné iránti tiszteletadást.
- Emellett a brit tervező a hazai divatot is erősítette sikeres darabjával.
- Annak vörös színárnyalata pontosan megegyezik a walesi lobogó vörös színével, így neve is walesi vörösként ismert.
- Mindemellett pedig az uralkodói viselet újrahasznosított anyagokból készült, ami mindeközben fontos és tudatos környezetvédelmi felhívás.
Hát így csap le egy ütéssel egy hercegnő egyszerre legalább négy legyet.
Nyomasztó vagy inspiráló a nagy előd?
Diana örökségével rivalizálni szinte lehetetlen. Édesanyja kapcsán William is többször jelezte, Kate-től senki nem azt várja, hogy a korábbi walesi hercegné nyomdokaiba lépjen, s biztosította nejét és a közvéleményt arról, hogy saját útjának és egyéniségének megtalálása Kate-nek nem fog gondot okozni. Az ifjú feleség maga ugyan kellő tisztelettel, de mégis némi távolságból nyugtázta férje édesanyjának magasra tett lécét. Most azonban úgy tűnik, öltözködési kódjai sokkal inkább hajaznak a Diana-féle szimbolikára, mint II. Erzsébet stratégiájára. Nem általános irányvonalakban gondolkodik, hanem a meglátogatott helyre vagy a kijelölt apropóra reflektál aktuális viseletének kifinomult nyelvezetével, gondosan megválasztott jeleket kibocsátva az arra fogékony szemeknek.
Nem véletlenül összegzi jelenlegi szerepvállalását, a királyi családban második évtizede végigkísérhető viselkedését és célkitűzéseit Sarah Bedell Smith, amerikai életrajzi író, a Vanity Fair és a New York Times kulturális publicistája egyszerűen csak ennyivel: „Kate a szerénység, a diszkréció és a csillogás csodálatos kombinációja.”
