Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Felmerült már benned, hogy miért pont női hangon szólalnak meg az életünket kényelmesebbé tevő gépek? Miért egy lágy hang jelzi, hogy végzett a takarítással, és vissza is tér a helyére? Lehet ez akár provokatív kérdés is, nem bánom, ha páran így gondolják, de szeretnék teret adni annak is, hogy ne örvendjünk feltétlenül a női gépi hangok elterjedésének.
Legtöbbünk okostelefonjában lakik mesterséges intelligencia, azaz hangalapú, digitális asszisztens. Sokan Siri vagy Google Now segítségét használják online kereséseikhez, útvonaltervezéshez, feladatok kiadáshoz. Alexa neve nálunk általában a filmekben jön elő, ő ugyanis az Amazon terméke. Ezeket hangra aktiválódó személyi asszisztensként ismerjük.
Már az elnevezés is utal arra, hogy a kütyü inkább egy kívánságainkat leső hölgy, mintsem úr. Ezt a kérdést természetesen nem én vetettem fel először, a zúgolódás hatására az Apple, az Amazon, a Microsoft és a Google is feltelepítette gyorsan a választható férfihangot, de a piacra kerülésükkor alapvetően csak női hang volt elérhető.
De miért van az, hogy felülreprezentált a női hang, ha mesterséges intelligenciáról vagy kiszolgáló gépekről van szó?
Gépi hang = női hang
A mesterséges intelligencia és az írott szövegről beszédre váltó rendszerek elnőiesedése azonban nem csak a telefonjainkban, laptopjainkban és hangszóróinkban lévő asszisztensekre korlátozódik. Ha felhívod a bankodat, GPS-t használsz, vagy a szupermarketben az önkiszolgáló pénztárgépeket használod, a gép jó eséllyel szintetizált női hangon válaszol majd udvariasan.
A kiállításokon és a médiában megjelenő humanoid robotok többsége is legtöbbször egy nőre emlékeztet. A Sophia nevű robottól kezdve, amely 2016-ban először váltotta ki az „uncanny valley” hatást, egészen az Egyesült Királyságban 2021-ben kifejlesztett „világ legfejlettebb” robotjáig, Amecáig.
Mi az az „uncanny valley” hatás?
Legtöbbször „a természetellenesség völgye” vagy „hátborzongató völgy” kifejezésekre fordítják, de ezek nem írják le jól a jelenséget. A kifejezést a robotikával foglalkozó Masahiro Mori professzor 1970-ben alkotta meg arra a hipotézisre, hogy amint egyre inkább emberszerűbbek lesznek a robotok, úgy nő velük szemben a rokonszenvünk – de egy ponton túl, amikor már nagyon emberszerűek, egyszer csak bizarrnak, hátborzongatónak látjuk őket. Madame Tussaud szoborcsarnokában érezhetünk hasonlót, mert a viaszbábuk ezen a kínos egyensúlyon általában megbuknak. Minél hihetetlenebb a bábu hasonlósága, annál több részletet veszünk észre, ami arra utal, hogy csalás.
Miért pont a női hangra esett a választás
Nem titok, hogy a technológiai iparban még mindig túlnyomórészt férfi mérnöki csapatok dolgoznak. Saját bevallású adatok szerint 2020-ban a nők a Google, Apple, Facebook, Amazon és Microsoft munkaerő-állományának 28–42%-át tették ki.
De ez csak az igazság egy része. A techóriások szerint ez annak is köszönhető, hogy több női hangú felvétel áll rendelkezésre, mint férfihangú. Van egy olyan teória is, hogy amiért hagyományosan nők működtették a telefonközpontokat, és kölcsönözték a hangjukat a digitális üzenetküldő rendszereknek, így a szokásjog határozta ezt meg. És persze akadnak olyanok, akik szerint a női hang szebb, és kész.
Kutatások is igazolják, bár szerintem nem kérdéses, de mind női, mind férfihang képes arra, hogy hatékonyan átadja az információt. Tökéletes hang meg amúgy sincs, bár ezt is megkérdőjelezték már.
Jobb a nő a kiszolgálásban?
A Washingtoni Állami Egyetem egy nemrégiben készült tanulmánya nagyjából 170 embert kérdezett meg egy szállodai kiszolgálórobot lehetőségéről. Négy forgatókönyvet vizsgáltak.
Az első forgatókönyv egy Alex nevű, férfihoz hasonló robottal való interakciót tartalmazott. A második forgatókönyv pontosan ugyanúgy volt megfogalmazva, mint az első, azzal a különbséggel, hogy egy női, emberszerű robottal, Sarával történt. Az utolsó két forgatókönyvben szereplő gépek név szerint elkülönültek, de „gépszerű” leírást kaptak, azaz az interaktív gép nem kapott semmilyen emberi jelleget.
Talán nem meglepő módon a női, emberhez hasonló robot kapta a legmagasabb pontszámot, míg a tulajdonságok nélküli, férfi gép a legalacsonyabbat.
A tanulmány egyik szerzője szerint ez főként azért van így, mert az emberek hajlamosak a nemi sztereotípiákat – amelyek széles körben elterjedtek a menedzsmentben és a szolgáltatóiparban – a robotokkal való interakciókban is megélni.
Amikor egy tökéletes asszisztensre vagy szállodai alkalmazottra gondolunk, egy segítőkész, udvarias és a kedvünket leső emberre gondolunk. Ezen tulajdonságok mindegyike pedig úgy néz ki, továbbra is nagyrészt a nőiességhez kapcsolódik.
Mert a nőkkel szemben még mindig az az elvárás, hogy alázatosak, gyengédek, udvariasak és a másik óhaját lesők, segítőkészek legyenek, akik szívesen elkészítik a kávét, beütemezik az időpontot az orvoshoz, és megvigasztalnak, ha egy kicsit rosszul érzi magát az ember. Anyánk helyett is anyánk. Még mindig elvárás, hogy a nő végezze a több szellemi és háztartási munkát a kapcsolatokban.
A női hangú, mesterséges intelligencián alapuló hangasszisztensek és a női kinézetű és/vagy hangzású, kiszolgáló szerepkörben dolgozó robotok széles körű használata tovább erősíti azokat a sztereotípiákat, amelyek szerint a nők a kiszolgálásban elöl járnak.
Hiszen csak egy robotporszívó, miért kell kombinálni
Az a gond, hogy nem csak egy robotporszívóról van szó. Hiszek abban, hogy a nemi sztereotípiák korlátozhatják a nők képességeit. Arra késztethetik őket, hogy elnyomják az érzéseiket a kapcsolataikban. Visszatarthatják őket a munkahelyen. Önbeteljesítő jóslatként megkérdőjelezik szakértelmüket, és akár még szabotálhatják is saját sikereiket.
Ugyanakkor a másik félelmem, hogy a robotok tökéletlensége miatt az emberek könnyen haragra gerjednek. Gondoljunk csak bele, amikor egy telekommunikációs cég vagy a bankunk chatrobotjával diskurálunk, és akárhogyan is artikulálunk, nem jutunk el a problémánk megoldásához. Remélem, tudjuk, hogy ilyenkor nem egy értetlen nővel hadakozunk, hanem egy algoritmussal.
