Emlékszel még az iskolából, mi az a disztichon, a versláb, az időmértékes verselés?
Szinte mindenkinek kötelező volt bemagolni és legalább százszor elkántálni Kölcsey Ferenc Huszt című művét. Álmunkból felkeltve is el tudjuk kezdeni, hogy
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
De hogy van tovább?
Segítünk:
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
S hogy miért érdekes visszatekinteni rá, mi mindent voltál képes megtanulni általános iskolában? Mert a mostani hetedikesek is ezzel küzdenek, és ha megvesznek, sem értik, mik azok a verslábak, penta- meg hexameterek és küzdenek azzal, hogy megtalálják a hangsúlyt Janus Pannonius Pannónia dicsérete című művében. Reméljük, neked is megszólal a fejedben:
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, általa híres e föld!
Versek az iskolából
S ha már így van, te el tudod magyarázni, mi az az epigramma? Mert a gyerekeknek ezt kéne megérteniük (mindkét fenti vers az). Megvan még a spondeus meg a daktilus? Hogy a pentameter hány verslábból áll? A csonka verslábat már meg sem merjük említeni... mai ésszel felfoghatatlan, hogy tudtunk ebből bármit is felfogni. A zenetanulók viszont előnyben voltak: az ókori görög és római költeményeket gyakran énekelték, így könnyebb megérteni a rejtélyes ritmust is. Főleg, ha gyászról van szó:
"Itt fekszünk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza"
Ám a legjobb pentametert Weöres Sándor írta, nagyon könnyű megjegyezni: "Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő." Na, melyik a rövid (u) és melyik a hosszú (-)?
