Kevesen tudják, de az egyik legrégebbi, esztergálásról szóló barkácskönyvet egy nő írta. Miközben a DIY, azaz a csináld magad barkácsmozgalom története a 19. századra nyúlik vissza, a nők mára kitörtek a hobbikézműveskedés berkeiből, sokan nehézgépkezelőként dolgoznak. De miért tartott ez ilyen sokáig?
A klasszikus férfi-női szerepek fenntartásának megkérdőjelezése a 20. században elég sokszor napirendre került. Az emancipáció és nőjogi mozgalmak csak az egyik erő, ami igyekezett megdönteni a status quót, közbeszólt még a háború és a technológia rohamos fejlődése is.
A nyugati világban talán már nem kérdés, hogy a nők ugyanolyan értéket képviselnek, mint a férfiak, és ami a társadalmi hasznosságot illeti, lehetőségek széles tárháza nyílt meg tehetségük kibontakoztatása előtt.
Cikkünkben életutakon keresztül mutatjuk be a nők és a gépek kapcsolatának egy-egy mérföldkőnek számító jelenségét.
Hosszú utat tettek meg a nők az esztergapadig
A 19. század első felében, az ipari forradalom kezdetén a gyári munkaszervezés elvei begyűrűztek a háztartások szintjére is. A nők számára elsődlegesen a háztartás működtetését jelölték ki, a fiatal lányokat eredendően ennek tükrében készítették fel a házasságra. A középosztálybeli nők ekkor nem dolgoztak, a férjük tartotta el őket, szabadidejüket pedig nőiesnek kikiáltott hobbiknak, például hímzésnek szentelték.
Mary Isabella Oliver Gascoigne (1810–1891) rendkívül ügyes esztergályos volt. A yorkshire-i Parlington Parkban élt, bátyja több esztergapadot is birtokolt. Mary írta a Handbook of Turning (Az esztergálás kézikönyve) című könyvet, amely 1842-ben jelent meg először Londonban, de később Amerikában is kiadták.
Könyvét eredetileg névtelenül kellett kiadni az akkori normák miatt – annak ellenére, hogy a kiadvány részletesen és szakszerűen ismerteti és illusztrációkkal ábrázolja az eszterga díszítőmunkákhoz való használatát.
Érdekesség, hogy az akkor még hajadon Gascoigne más nőket is bátorítani akart az esztergapad használatára, a könyv előszavában azonban szükségét érezte annak, hogy megnyugtassa őket: lehetnek szakemberek anélkül, hogy elveszítenék nőiességüket.
„Miért ne vehetnének részt ebben a szórakozásban a mi szép vidéki asszonyaink? Talán attól tartanak, hogy ez túl férfias és fáradságos egy női kéz számára?” – kérdezte olvasóitól. Nem a nehéz famegmunkálásról beszél ő sem, ezt a gépi faragótechnikát női hobbinak javasolja: „Mi lehet érdekesebb és elegánsabb foglalkozás, mint a fa vagy elefántcsont díszítése finom és bonyolult mintákkal?”
A könyv akkoriban nagy sikert aratott, és kismértékben ugyan, de felkeltette a nemesség érdeklődését a díszítő esztergálás iránt.
Háborúk, nők, gépek
A nők tömegesen a háborúk idején kezdtek el gyárakban dolgozni, miután a férfiakat besorozták.
A sok esetben teljesen képzetlen nőket a hadfelszerelési gyárakban – tölténygyár, konzervgyár, fegyvergyár, bakancskészítő gyár –, a vasiparban, a ruha- és bőriparban alkalmazták elsősorban.
Hazánkban a munkájukkal napi szinten foglalkozó szakszervezetek már 1915-ben sürgették a munkabérek és általában a női munka feltételeinek mielőbbi rendezését arra hivatkozva, hogy a nők a háború végével sem fognak eltűnni a munkaerőpiacról, sőt, feladatuk lesz, hogy beálljanak az elesettek és a rokkantak helyére.
A II. világháborúban már a férfiaknak szánt pozíciókban is megjelenhettek a nők, még II. Erzsébet királynő is kivette a részét a munkából. Csatlakozott az Egyesült Királyság fegyveres erőihez, katonai járműveket javító szerelőként dolgozott, és katonai teherautó-vezető is volt. Vele együtt sok hölgy vállalta, hogy gépészként repülőgépeket, katonai járműveket és autókat építő gyárakban helyezkedik el.
Naomi története
Ez idő tájt jelent meg az amerikai propagandában Rosie the Riveter, azaz Szegecselő Rózsika figurája. A karakter több plakáton is feltűnt, a leghíresebbet mind közül J. Howard Miller készítette 1943-ban, hogy tartsa a lelket a Westinghouse Electric gyár női dolgozóiban, egyben emelje a munkamorált.
A piros-fehér pöttyös kendőt viselő hölgy később a feminista erő jelképévé vált, a modern popkultúrában mindmáig felbukkan. Hazánkban több régi, gyárban készült fotón látni a hölgyeken ilyen babos kendőt, uniformisként hordták a munkásasszonyok.
Rosie képének története a közelmúltban újra az újságok hasábjaira került, mivel a karaktert inspiráló fotó napvilágot látott. A képen magára ismerő Naomi Parker hosszú hadjáratot folytatott, mire be tudta bizonyítani, hogy őt ábrázolja a kép, amint épp esztergagépet kezel.
Grace története
Grace Janota egyike volt annak a sok nőnek, akiket a Consolidated Aircraft Fort Worth-i üzemében lefényképeztek. Az élénk színekkel komponált képen Grace esztergapadon dolgozik, bombázógépek motorjaihoz készít alkatrészeket. A II. világháború már javában zajlott, és a Grace Janotához hasonló nők közül sokan életükben először dolgoztak otthonukon kívül.
Annak ellenére, hogy kiegészítő képzést vett fel, Grace-t a háború megnyerése után elbocsátották. Hazatért szüleihez, és akármennyire is büszke volt háborús közreműködésére, boldog volt, hogy többé nem kell olyan munkát végeznie, ahol minden munkanap végén le kell mosnia a gépzsírt a kezéről. Megismerkedett egy hazatérő katonával, akihez feleségül ment, és 35 évig bankpénztárosként dolgozott.
Nők a feldolgozóiparban, gépek mellett
A feldolgozóipari tevékenységeket túlnyomórészt férfiak végzik, a női dolgozók körülbelül egyharmadát teszik ki a teljes állománynak, ami nagyjából az 1970-es évek óta változatlan arány.
Kovács-Nemes Dóra CNC-forgácsolóként adott interjújában megfogalmazta, hogy fizetés szempontjából ez a munka jó lehetőség a nők számára is. Ebben az iparágban az egyik legalacsonyabb a férfiak és nők közötti bérkülönbség. Maga a CNC-forgácsolás mint szakterület túlmutathat a betanított munka határain, kreativitást és technikusi képzettséget is igényel. Dóra szerint, egyáltalán nem piszkos munkáról van szó, de a túl érzékeny lányoknak nem ajánlja, mert a férfiak által dominált gyárban tűrni kell az ugratást.
„Összességében azt mondhatom, hogy ez nem nehéz szakma. Szerintem például egy varrónőnek sokkal nehezebb a dolga. A területnek amúgy sok ága van, ha valaki nem akar forgácsolni, elmehet például minőségellenőrnek is, az sem nehéz munka”
– teszi hozzá.
Üzenete a többi lánynak pedig így szól: „Válasszátok nyugodtan ezt a szakmát. Zajjal ugyan jár, de nem piszkos, és a munka sem megerőltető. Ha érdekelnek a »fémes« szakmák, ne vesd el ezt az irányt! És ne aggódj, nem kell férfivá válnod, hogy ide bekerülj, és jó forgácsoló szakember legyél!”
Automatizálás, számítógépes programozás, robotika
A nőknek ugyanúgy alkalmazkodniuk kell a technológiai változásokhoz, mint férfi társaiknak. Ez azt jelenti, hogy számítógépes programozás, iparág-specifikus szoftveralkalmazások megismerése és folyamatos továbbképzések várnak rájuk, hogy biztosítani tudják pozíciójukat a fejlett gépek kezelése mellett.
A feldolgozóipar jelenleg is számít a nők fiatalabb generációjára. Az iparág számára a technológiák folyamatos fejlődésével keletkező hiányosságok pótlásában a nők immár ugyanúgy helyet kapnak. A mesterséges intelligencia, a robotika és más automatizálási megoldások további növekedésével a gyártásban a gépek működtetéséhez szükséges szakképzett munkaerő iránti igény folyamatos növekedést mutat.
