Ilyen fürdőruhákat hordtak dédanyáink

Olvasási idő kb. 1 perc

A bikini előtti időszakba kalauzoljuk olvasónkat képgalériánkkal. Abba a korba, amikor a vízparti fürdőzés mindenki számára megélhető élménnyé válhatott, és nem csak orvosi utasításra lepték el a partokat a szemérmes hölgyek. Úszni, evezni a 20. században sokáig még nem volt illendő, és a pancsikoláshoz is mindenféle fürdőgúnyákat kellett magukra ölteniük a nőknek, mindez a falatnyi bikinik korából nézve nagyon mókásnak tűnik.

A női fürdőruházatnak tükröznie kellett a korabeli társadalom által meghatározott, az illendőségre vonatkozó elképzeléseket. A fürdőruhák ekkor még egyberészes ruhából, alsónadrágból és harisnyából álltak, amelyek gyakran gyapjúból vagy pamutból készültek. Belegondolni is rossz, hogy ezek az anyagok vizesen milyen élményt kölcsönöztek a fürdőzésnek. A ruháknak nemcsak az volt a funkciója, hogy eltakarják a női testet, de cél volt, hogy a könnyű mozgást is ellehetetlenítsék.

Az 1920-as évekre tehető a fürdőruhadivat első forradalma, amikor is a női úszósport is bekerült az olimpiai játékok körébe. Az első fecskék, az első újítások mindig közfelháborodást eredményeztek, az erkölcsi norma változása mellett a kereskedelmi szektor mindig egy lépés lemaradásban volt. Például a Speedo, az ausztrál ruházati vállalat, amely 1914-ben kezdett el kísérletezni fürdőruhákkal, az évtized végéig forgalmazta a kezdeti egyberészes dizájnt, ami mindkét nem esetében általában rövid ujjú vagy mellény stílusú felsőrészből és nadrágszerű alsórészből állt.

45 év leforgása alatt, amíg a bikini divatba nem jött, volt pár érdekes elképzelés fürdőruhafronton. Lentebb megtalálod galériánkat.

Fürdőruhák a 20. század elején

A huszadik században a női fürdőruhák jelentős átalakuláson mentek keresztül a textilipari fejlődés és az egyre szabadabbá váló divatirányzatok és erkölcsi normák következtében.

Kattints a képre, és lapozd végig időutazásra invitáló galériánkat:

Galéria ikon

17

Galéria: Fürdőruha divat régen
Fotó: Universal History Archive
Múzsák a csók után könyv

Múzsák a csók után

Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában.

Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen!

hirdetés

Geyer Krisztina
Geyer Krisztina
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Offline

Kijátszotta a cenzúrát: titokban tanította feminizmusra a lányokat a szocializmusban a magyar írónő

A Kádár-korszakban a cenzúra mindent látott és mindent ellenőrzött, de volt egy terület, amit a rendszer bürokratái mélyen lenéztek és elhanyagoltak: a lányregényeket. Ezt a zseniális kiskaput használta ki Kertész Erzsébet, a „Csíkos könyvek” koronázatlan királynője. Miközben a kultúrpolitika azt hitte, a szerző csak ártatlan, romantikus történetekkel szórakoztatja a kislányokat, ő valójában a legkeményebb feminizmust, a női egyenjogúság és az önmegvalósítás eszméit csempészte be a gyerekszobákba Hugonnai Vilma vagy Szendrey Júlia sorsán keresztül.

Életem

Ezt rontják el a legtöbben az adóbevallásukban

Sokan csak az szja-bevallás átnézésekor szembesülnek azzal, hogy év közben rosszul nyilatkoztak, jogosulatlanul vettek igénybe kedvezményt, vagy elmulasztottak feltüntetni egy fontos adatot. A NAV szerint továbbra is a gyermekek után járó kedvezményeknél fordul elő sok tévedés.

Mindennapi

Sokan nem tudják: ilyenkor nemet mondhatsz a túlórára

Téves az a nézet, hogy a főnök bármikor, korlátlanul benn tarthat munka után. Bizonyos esetekben a túlóra egyáltalán nem rendelhető el, máskor pedig csak a munkavállaló írásos hozzájárulásával. A munka törvénykönyve külön szabályokat állapít meg a rendkívüli munkaidőre, vagyis arra, amikor a dolgozónak a beosztásán túl kellene munkát végeznie.