Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Őrült spanyol” – ezt ugyan az itáliai származású Kolumbusz Kristófra használták, pedig a valódi spanyoloknak elég sok olyan ünnepe van, amit joggal nevezhetnénk kicsit őrültnek. Elég az augusztus végén megrendezett paradicsomdobálós Tomatinára gondolni, vagy a Sanfermín elnevezésű tömeges rohanásra, amikor a gizda ibér ifjak az életükért futnak a pamplonai sikátorok közé eresztett bikák előtt. Március idusán „csupán” több tízméteres papírmasé bábukat égetnek Valenciában.
A tűznek sok spanyol ünnepnél van nagy szerepe. Katalóniában ősszel rendezik a tűzfutást, katalán nevén a Correfoc vonulást a spanyolul Fiesta de le Merced néven ismert ünnepségsorozat keretein belül.
Ekkor megnyílik a pokol kapuja, és hatalmas monstrumok gurulnak ki rajta, amelyek szó szerint tüzet okádnak.
Ha ez nem lenne elég, akkor őket a hangos dobszó mellett olyan kísérők is támogatják égő missziójukban, akik hosszú rúdjuk végén körkörös irányba izzó petárdákat, szikrákat szórnak, mintha a centrifugából szabadulna a tűz.
A keleti partszakasz katalán szokásai mellett az ország nyugati részén lévő Galícia is mutat némi vonzalmat a pirománia iránt. Július végén a Santiago de Compostelában lévő, és egyben az El Caminóként ismert zarándokút végét jelentő Katedrális homlokzatát évente egyszer felégetik. Szerencsére ez már jó ideje egy álhomlokzat professzionális pirotechnikai kontrollja alatt zajló megrendezett látványossága csupán, ami nem érinti az igazi, sok évszázados homlokzatot.
Sőt, a technika előrehaladtával, ma már vetített show inkább, csak az egész, lézer és fénytechnika minden villanása dobban egyszerre az összehangolt koreográfiává komponált hangos zenével és a több tízezres izgatott látogatók elkápráztatott szívével.
Érdemes egy nyáron beiktatni a zarándoklatot, főleg úgy időzítve, hogy Santiago ünnepét az ember élőben nézhesse végig a galíciai városban.
Aki viszont türelmetlen, annak nem kell ennyit várnia a következő lehetőségig, amikor Spanyolországban tüzeskedhet.
Március 15. és 19. között rendezik Valencia tartomány azonos nevű fővárosában, Valencia városban a Katalóniától délre eső autonóm közösség székhelyén a Las Fallas de Valencia nevű hagyományos ünnepségsorozatot. Az ünnepről írott első emlék 1774-ből maradt ránk, de 1848-ban már nagyon népszerű volt, s ez azóta csak fokozódott.
Az asztalosok az utcára dobálták a fel nem használt faanyagokat, amelyek egyre nagyobb halomban gyűltek az utcákon és köztereken, így időről időre, hogy megszabaduljanak tőle, felgyújtották a hatalmas kupacokat. Azóta, az asztalosok védőszentjének San Juannak, azaz Szent Jánosnak tiszteletére, ezeket a máglyaszerű képződményeket művészi igénnyel tökéletes és gigantikus, többnyire fémvázú papírmasé szobrokká fejlesztették. Az installációk több méter magasak, nem ritka a 10-20, vagy még sokkal több méteres kompozíció sem, melyek ismert figurákat, rajzfilm- és mesehősöket, híres színészeket, vagy akár hírhedt politikusokat, közéleti személyiségeket mintáznak lélegzetelállítóan valósághű módon.
A város lakói kisebb közösségekbe tömörülve egész éven át készülnek, spórolnak és építik kis csapatuk profi installációját, amit elkészültekor, az ünnepségsorozat elején kiállítanak, közkinccsé téve a város közterein.
Ott mindenki napokon át csodálhatja az alkotásokat, amíg az ünnep fénypontjaként fel nem gyújtják őket.
Ez a hagyomány az ünnep kiteljesedése, óriási esemény, várva várt pillanat, amit közvetít a tévé is, és amelynek végeztével már el is kezdenek készülni a következő évi Fallasra.
Éppen két éve, 2020 márciusában ez volt az első ünnepség, amit a világjárvány miatt töröltek, tavaly pedig áttették márciusról szeptemberre. Idén márciusban viszont újra lázban és lángban ég a város.
Valenciában, Spanyolország Földközi-tengeri partjainál, már bőven gyönyörű tavasz és kellemes meleg van az évnek ebben a szakaszában, úgyhogy ideális úti cél lehet a tüzes program egy városnézéssel egybekötve, majd egy jó sangríaval vagy tinto de veranóval leöblítve.
