Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Valóban nem Albrecht Dürernek köszönhetjük a spanyolviaszt, a szerzői jog fogalmát és a védjegy használatát azonban igen.
Albrecht Dürer karrierje éppen úgy indult, mint bármelyik kortársáé: utazgatott, képezte magát és Európa híres-neves mestereitől leste el a szakma minden csínját-bínját. A tehetségén túl azonban jó üzleti érzékkel is megáldotta a sors, ami egy-kettőre a leghíresebb festők közé emelte.
Ajtósi Adalbert
Albrecht Dürer – magyarul Ajtósi Adalbert – egy magyar származású aranyműves harmadik gyermekeként született. Édesapjához hasonlóan ő is kitanulta az ötvösmesterséget, de miután fény derült páratlan rajztehetségére, bejárta Európát, hogy neves mesterek mellett sajátíthassa el a festőművészet alapjait. Visszatérve szülővárosába, Nürnbergbe, mindössze huszonnégy évesen megnyitotta saját műhelyét.
Dürer nemcsak portrékat, oltárképeket és más vallási témájú műveket festett. A nyomtatás elterjedése új távlatokat nyitott a művész horizontján. Fametszetek segítségével olyan sokszorosított képeket készített, amelyek kedvező áruknál fogva a középosztály számára is elérhetővé váltak. Mindaddig a magasművészet csak a templomokban és a gazdagok otthonaiban jelent meg.
Az üzletember
A leleményes bajor festő nagyszerű üzletembernek bizonyult. Nyomataival a nemzetközi piacot célozta meg, és kereskedőket bérelt fel, hogy Európa-szerte népszerűsítsék és árusítsák képeit. Dürer üzleti érzéke nyomatai témáira is kiterjedt, képei népszerű, kelendő témákat dolgoztak fel.
Legismertebb fametszete egy rinocéroszt ábrázol. Bár ő maga sosem látta az állatot, egy ismeretlen alkotó vázlatára és leírására támaszkodva megalkotta az indiai orrszarvú anatómiailag nem teljesen élethű, mindenesetre az európai közönség számára egzotikus és vonzó mását. A pontatlanság ellenére a kép egész Európát meghódította.
Copyright
Üzletemberként Dürer tartott tőle, hogy kelendő képei mellett a piacon hamisítványok is megjelennek, amelyek veszélyeztethetik az üzletét. Félelme nem volt alaptalan, hiszen a 15–16. fordulóján bárki büntetlenül lemásolhatta mások szellemi termékét. A festő műveit monogramjával – a világ első védjegyével – látta el, hogy megvédje szellemi termékét, de az imposztorokat ez sem állította meg, hogy megpróbáljanak hasznot húzni a Dürer-másolatokból. A művész végül kijárta, hogy alkotásait jog védje – a történelemben addig példátlanul.
Tehetsége és üzleti érzéke Dürert a kor és az utókor egyik legnagyobb festőjévé tette. Halála után személyét a szenteknek kijáró tisztelet övezte. Testét exhumálták és elkészítették halotti maszkját. A 19. században bronzszobrot állítottak emlékére szülővárosában, és megrendezték az első Dürer-fesztivált. 1920-ban a nácik a legnémetebb németnek kiáltották ki – annak ellenére, hogy édesapja magyar volt.
