Űrutazás, hajótörés, vonatút – Felismered a regényt az utazásról szóló idézet alapján?

Nem ritka jelenség, hogy a regények kalandvágyó vagy éppen céljukat vesztett hősei útra kelnek. Felkerekednek, hogy szerencsét próbáljanak, világot lássanak vagy álmaik nyomába eredjenek, néha pedig könyvbéli szerencséjük hozza úgy, hogy azelőtt sosem látott vidékekre keverednek.

Az élet maga is utazás. Tudta ezt jól már Homérosz is, aki papírra vetette Odüsszeusz bolyongását; a francia szimbolisták, akik verseikben tengeren hánykolódó hajóhoz hasonlították az emberi életutat; vagy akár a nagy mesemondók, akik történeteikben útnak indították a legkisebb királyfit, hogy próbák sorát kiállva férfivá válhasson. A világirodalom híres regényíróival sincs ez másként, ők is ismerték az útra kelés, az utazás és a megérkezés szimbolikus jelentését.

Kvízünkben olyan történeteket idézünk meg, amelyekben a hős nekivág a világnak. Kitalálod, hogy melyik művekre gondoltunk?

Indulhat a kvíz 10 kérdéses játék

1. kérdés

„Végigkövettem a nyomát Tatárország és Oroszország pusztaságain, bár mindig sikerült kitérnie előlem. Néha a szörnyű jelenéstől megrémült parasztok tájékoztattak, merre tartott. Néha meg szándékosan hagyott hátra valami nyomot, amelyen elindulhatok, mert félt, hogy nyomát veszítvén kétségbeesem és meghalok.”

Mary Shelley: Frankenstein vagy a modern Prométheusz

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Sir Arthur Connan Doyle: A Sátán kutyája

2. kérdés

„Vajon a villamosban ki érhet el többet egy kényelmes ablakülésnél? Tűnődve, szinte elégedetten gondoltam vissza borzasztó tusám egyes mozzanataira, az első rohamra, mellyel birtokba vettem a villamost, a fölhágó szenvedésére, a tornác ökölharcára, a kocsi belsejében levő tűrhetetlen légkörre és szellemre, s szemrehányást tettem magamnak kishitűségem miatt, hogy már-már elcsüggedtem, hogy az utolsó pillanatban majdnem visszatorpantam.”

Szabó Magda: Az őz

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

3. kérdés

„1686. december 19-én hagytam el a szigetet, amelyen huszonhét évet, két hónapot és tizenkilenc napot éltem. Második fogságomból ugyanazon a napon szabadultam, mint amelyen a nagy csónak segítségével a szalehi mórok kezéből megszöktem. A hajó, amelyen most utaztam, 1687. június 11-én érkezett meg Angliába, ahol már harmincöt éve nem jártam.”

Voltaire: Candide

Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Jonathan Swift: Gulliver utazásai

4. kérdés

„– Na végre, nekivághatunk! – mondta Frodó. Vállukra lendítették a zsákokat, fogták botjaikat, és a ház sarkán túl a Zsáklak nyugati oldalára kerültek. – Isten veled! – mondta Frodó a sötét és néma ablakokra pillantva. Búcsút intett, aztán sarkon fordult, és (Bilbó példáját követve, bár ezt nem tudta) Pippin után sietett a kerti ösvényen.”

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége

Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Thomas Hardy: Távol a világ zajától

5. kérdés

„Ekkor kezdődtek végtelen utazásaink szerte az Államokban. A turistaszálláshelyek valamennyi formája közül hamarosan a Funkci motelhálózat mellett tettem le a garast – tiszta, nett, biztonságos zugok, ideális helyek alvásra, vitára, pihenésre, telhetetlen, tiltott szerelemre.”

William Faulkner: Megszületik augusztusban

Vladimir Nabokov: Lolita

John Kerouac: Úton

6. kérdés

„A föld kerülete, mint tudjuk, 360 fokra oszlik, s ha ezt a 360 fokot négy perccel megszorozzuk, pontosan huszonnégy órát kapunk – vagyis éppen annyit, amennyit Phileas Fogg nyert, észrevétlenül. Más szóval: miközben Phileas Fogg, keletnek tartva, nyolcvanszor látta a napot delelni, Londonban maradt kollégái csupán hetvenkilencszer.”

Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a föld körül

Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó

Karinty Frigyes: Utazás Faremidóba

7. kérdés

„Hervé Joncour nyolcvanezer aranyfrankkal indult útnak, és három ember nevével – Baldabiou szerezte neki: egy kínai, egy holland meg egy japán nevével. Metz közelében lépte át a francia határt, keresztülment Wüttembergen és Bajorországon, belépett Ausztriába, vonaton érte el Bécset és Budapestet, aztán Kijevbe vezetett útja. Lovon tett meg kétezer kilométert az orosz sztyeppéken, átkelt az Urálon, Szibériába jutott, negyven napig utazott, míg elérte a Bajkál-tavat, melyet a helybéliek tengernek mondtak. Onnan az Amúr folyó partján haladt, majd végig a kínai határ mentén az Óceánig, s mikor elérte az Óceánt, tizenegy napra megállt Szabirk kikötőjében, akkor egy holland csempészhajó elvitte a Teraja-fokra, Japán nyugati partjára.”

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Alessandro Baricco: Selyem

Umberto Eco: A rózsa neve

8. kérdés

„A vonat előtt házak suhantak el. (...) Nem tudta, hova utazik, de abban biztos volt, hogy új helye jobb lesz, mint a régi volt. A kupé tolóajtaja félig kinyílt, s a vörös hajú fivérek legfiatalabbika lépett be rajta.”

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Lucy Maud Montgomery: Váratlan utazás

Erich Kästner: A két Lotti

9. kérdés

„Mikor Terontolában kiszállt, megint átfutott fején, hogy hagyja Erzsit továbbmenni a vonattal. De most, hogy csakugyan megtörtént, meglepődött, és zavarban volt. De mindenesetre – megtörtént!”

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

Füst Milán: A feleségem története

Szerb Antal: Utas és holdvilág