Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legnagyobb kritika, amit a többnyire Grimm-mesékből adaptált Disney-filmek ellen felhozhatunk, hogy túlságosan sziruposak. Való igaz, az eredeti történetekre ráfért egy kis kozmetikázás, mielőtt az álomgyárban gyerekek által fogyaszthatónak nyilvánították volna. A legelső meseváltozatokban például Csipkerózsika boldogságához is sokkal rögösebb út vezetett.
Csipkerózsika történetét mindannyian jól ismerjük. Adott egy királylány, akit megátkoz egy gonosz tündér, és miután megszúrja az ujját egy orsó hegyével, száz évig tartó mély álomba merül, amelyből csak a kastélyba tévedt királyfi csókja ébresztheti fel. Hallhattuk a mesét az óvodai szőnyegen kisautókat tologatva, találkozhattunk vele a vaskos estimese-gyűjteményben, és persze ismerhetjük Walt Disney filmklasszikusa nyomán, de az eredeti sztoriról igen keveset tudunk. Nem véletlen: ma már biztosan nem olvasnánk fel a gyerekeinknek.
Az erőszaktevő és a királylány
A százéves álomba szenderült Csipkerózsika története eredetileg szájról szájra járt a népi folklórban. Az első, ismert változata egy 1528-ban publikált lovagregényben jelent meg. Ebben egy Troylus nevű férfi beleszeret a szép Zellandine királylányba, akinek csak úgy nyerheti el a kezét, ha kiállja a próbatételeket, amelyeket a király állít elé, hogy bebizonyítsa, méltó a lány kezére.
Miközben Troylus a rárótt feladatokat teljesíti, Zellandine-re bűbájt bocsátanak, és a lány mély álomba merül. Hogy, hogy nem, Troylus egy nap rátalál szendergő kedvesére, és a dolgok elébe menve magáévá teszi őt. Nem sokkal később – pontosan kilenc hónap múlva – Zellandine-nek gyermeke születik, aki kihúzza anyja ujjából a szálkát, amely a bűbájért felelt, és a lány felébred. Meglepődve veszi észre, hogy anyává vált, de megtalálja Troylus ott felejtett gyűrűjét, és rájön, hogy mi történt. Hamarosan azonban visszatér hozzá a király próbatételeit kiállt Troylus, és elveszi feleségül.
Kannibalizmus a kastélyban
Az időben előre haladva legközelebb az itáliai költő és író, Giambattista Basile 1634-ben publikált, Pentamerone című mesegyűjteményében bukkanhatunk Csipkerózsika ősére. Basile munkáját később az egyik Grimm fivér, Wilhelm is méltatta, azt állította, hogy a Pentamerone sokáig az egyik legjobb és leggazdagabb mesegyűjtemény volt.
A Basile által lejegyzett verzióban Csipkerózsika korai története még A Nap, a Hold és Talia címet viselte. Ebben a mesében egy hatalmas uralkodónak lánya születik, akit Taliának neveznek el. A királyság bölcsei azonban megjövendölik, hogy a kis királylány halálát egy lenfonalból származó szálka okozza majd. A király azonnal elrendeli, hogy tüntessenek el mindent a palotából, ami lenből készült.
A királylány fel is cseperedik, egy nap azonban megpillant az ablakából egy idős asszonyt, aki rokkájával fonalat fon. Mivel azelőtt sosem látott hasonló, lemegy az anyókához, és kéri, hadd próbálja ki ő is a szerkezetet. A következő pillanatban egy szálka a körme alá fúródik, és ő látszólag holtan esik össze. Testét a király egy erdőmélyi palotába záratja.
Telik, múlik az idő, egyszer csak egy király téved a környékre, vadászsólyma berepül a kastély egyik ablakán. A férfi utánamászik, és ott találja az alvó királylányt. Megpróbálja felébreszteni, mindhiába. Mivel nem tudja szép szóval rábeszélni egy légyottra az öntudatlan lányt, megerőszakolja, és mint aki jól végezte dolgát, továbbáll.
Talia így fogant ikergyeremekeit tündérek segítik világra, majd gondozásukba veszik őket és az alvó hercegnőt. Egy alkalommal, amikor a csecsemőket a lány mellé fektetik, egyikük bekapja az ujját, kiszívja belőle a szálkát, és Talia felébred. A király ez idő tájt úgy dönt, hogy ismét felkeresi a lányt, ezúttal azonban ébren, két csecsemővel a karján, Nappal és Holddal találja, akiknek a fogantatása éppen olyan rejtélyes úton-módon ment végbe, mint amilyen rejtélyes a Nap és a Hold eredete.
Természetesen a király és a királylány azonnal egymásba szeret, de bizony nem élhettek boldogan, amíg meg nem haltak. A királyt ugyanis hazavárta felesége, aki hamarosan rájött férje titkára, és megparancsolta a palota szakácsának, hogy ölje meg Taliát és gyermekeit, majd szolgálja fel az ikreket a királynak vacsorára. A szakácsnak azonban volt gyerekszobája, megkímélte az életüket, és helyettük kecske és bárány húsát tette a király elé.
A királyné Taliának sem szánt kegyesebb sorsot, máglyát rakatott az udvaron. A királylány azonban addig kiabált, amíg a király meg nem hallotta. Végül a gonosz királyné végezte a máglyán, és végre boldogan élhetett a király a megerőszakolt Taliával és első együttlétük gyümölcseivel.
Az ogre királyné
Charles Perrault 1697-ben adaptált és publikált verziója valamivel közelebb áll az általunk ismert meséhez. Az ő Csipkerózsika-történetében már találkozhatunk a hét jó tündérrel, felbukkan a gonosz tündér a nélküle megtartott keresztelőn, és főhősnőnk száz évig tartó álomba szenderül, amiből aztán a daliás királyfi csókja (igen, csak a csókja) ébreszti fel. Az horrorsztori ebben a változatban csak a házasságkötés után veszi kezdetét.
Az időközben királlyá lett királyfinak egy alkalommal el kell hagynia a királyságot. Ekkor az anyakirálynő, aki nem mellesleg egy ogre, Basile királynéjához hasonlóan megparancsolja a szakácsnak, hogy ölje meg unokáit, majd készítsen belőlük vacsorát. A helyét átvett királynét pedig felszólítja, hogy vágja el a saját torkát, és csatlakozzon gyermekeihez a túlvilágon. Az események sűrűjében egy viperákkal teli kád is kerül a palota udvarára. Ebbe veti bele magát a gonosz anyakirályné, miután betoppan a fia és tetten éri kegyetlenkedésében.
A Csipkerózsika számtalan változatot megért, mire a Grimm fivérek mesegyűjteményébe került, akik úgy döntöttek, kihagyják a történetből az erőszaktevő királyt és az emberevő királynét, és még azelőtt búcsúznak el hőseiktől, hogy házasságuk felhőtlen boldogságába beleszólhatna egy ogre vagy egy féltékeny feleség. Nem hibáztatjuk őket.
