A Némó nyomában volt valamikor a nagy kedvencem, most pedig a feje tetejére állt a világ, amikor megtudtam a mögötte megbújó sötét igazságot.
A Pixar mindig meglep minket: mindig valami olyan sztorival rukkol elő, ami mögött el tud rejteni ezer és egy geget, mögöttes mondanivalót vagy akár teljesen más értelmezést. Nehezen hihető, hogy egy-egy ilyen elem véletlenül kerül bele a történetbe, főleg azok után, hogy több tucat ember dolgozik a filmeken.
Az ambiciózus, okos és igazán kreatív cégnél a kezdetektől fogva olyan filmek készültek, amelyek híresek az úgynevezett easter eggekről, meredek értelmezésekről. Belső poénok, kiszólások, rejtett utalások, őrült teóriák, az alkotók pedig örömmel kiszolgálják az erre éhező rajongókat.
Éppen ezért, amikor megtudtam, hogy a gyerekkori hőseim sztorija miről is szól igazából, kétségem se volt afelől, hogy az alkotók ezt szántszándékkal, egyfajta pluszpoénként – vagy bizarr „mi micsoda” tényként ‒ csempészték bele a filmbe.
A nagy kékség
Mindmáig emlékszem, nagyapámnál voltunk a karácsonyi szünidőben, amikor valamelyik kereskedelmi csatorna sugározta a Némó nyomábant. A zajos, analóg képet antennával fogtuk, olykor forgatni kellett, hogy az időnként be-besistergő hang és ráncosodó kép kisimuljon, a tévé előtt elhaladni pedig tilos volt. Ebben az áhítatban ismertük meg a Csendes-óceán narancs-fehér csíkos kalandorainak történetét, és olyannyira beszippantott a film, hogy egy teljes napon keresztül bohóchal akartam lenni.
Persze ha 8 évesen tudtam volna a sötét igazságot, akkor kevésbé vágytam volna erre a létformára.
Ismerjük a sztorit: a Nagy Korallzátony a béke szigete, ám környéke tele van veszélyekkel, és Pizsi, a bohóchalapuka a családot ért tragédia után megmaradt egyetlen fiát, Némót is erre próbálja okítani. Ám persze az önfejű lurkó bajba kerül, hálóba akad, a kaland során pedig apjának egyetlen küldetése marad: visszaszerezni a fiát a simabőrű karmai közül. Klasszikus mese, amelyben aztán persze a végén minden a helyére kerül.
Ússz és evezz!
A sötét igazság mellett persze vannak vad teóriák is. Ismerjük Jules Verne klasszikusát: a Nemo kapitány (vagy más címmel a Húszezer mérföld a tenger alatt) felvilágosít bennünket a Nemo név eredetéről. Ez latinul annyit tesz: „senki”, a regény címszereplője pedig meg is felel ennek a névnek, és végig megtartja anonimitását, titokzatosságát és a szárazföldön élő embertől való elszeparáltságát. Ha ezt a fordítást a Pixar-film esetében is használjuk, akkor lehetne úgy fordítani a címét, hogy Senki nyomában.
Az filmmel elterjedt egyik meredek teória ugyanis az, hogy Pizsi tulajdonképpen nem tudja feldolgozni a családját ért traumát, és a dráma oly mértékben eluralkodik rajta, hogy Némót, egyetlen fiát csak képzelete kreálja, mint ahogy azt is, hogy a kis lurkó elveszik. Pizsi kétségbeesetten kergeti a képzeletében született árnyékot, amit Némónak nevez.
Persze ez könnyen támadható, hiszen felmerül a kérdés, hogy mi van azokkal a jelenetekkel, amelyekben Némó történetét meséli a film, Pizsitől függetlenül. Mégis, ezzel a narratívával könnyen kap a film egy olyan, felnőttek által jól értelmezhető vonalat, ami alapvetően erősen jellemző a Pixar-filmekre, hiszen a gyász, a másik elvesztésének feldolgozása megjelent már más filmjükben is (gondoljunk csak a Fel!-re).
A bekezdés, ami után nem leszel ugyanaz az ember
A Pixar képes lekötni a gyerekeket érdekfeszítő sztorijaival úgy, hogy a felnőtteket is szórakoztassa. Bár ez a Némó nyomában esetében talán nem pontosan így van: én legalábbis sokkal jobban élveztem gyerekként, mint akár csak egy évtizeddel később. Sztorija egyszerű, érzelmi vonala se kíván túl sokat. Lehet, hogy valami más bújik meg a háttérben?
Biológiaórán nem voltam túl aktív és lelkes, de mindenképpen emlékeznék, ha tanultuk volna, hogy a közönséges bohóchalak milyen életmódot folytatnak. Alapvető tulajdonságaik talán nem jelentenek újdonságot: ragadozó halak, amelyek kis csoportokban élnek. Az már inkább, hogy ezeket a csoportokat egy domináns nőstény vezeti, akit egy kiválasztott hím követ, a csoport fennmaradó tagjai pedig elnyomottként élnek. A csavar most jön: a bohóchalak hermafroditák, ami azt jelenti, hogy minden közönséges bohóchal hímként lesz ivarérett, és csak később vált nemet attól függően, hogy a csoportnak szüksége van-e rá.
Minden csoportnak kell egy nőstény, ha pedig ez a vezető meghal, akkor valamelyik hím nemet vált, és válik így az új alfanősténnyé.
Ez pedig pontosan azt jelenti, hogy miután Korál, Némó édesanyja a barracudatámadás során meghal, Pizsinek kell nemet váltania, hogy a csoport vezetője lehessen. Merthogy a film szerint csak Pizsi és Némó maradt életben, tehát ha pontosan, a tudomány oldaláról értelmezzük a sztorit: Pizsi nem azért megy Némó után Sydney-be, hogy a fiát találja meg, hanem hogy
majd nőstényként Némó segítségével benépesítse újra a kolóniáját.
Persze minek keresünk biológiai pontosságot abban a filmben, ahol a halak beszélnek, sőt mi több: tudnak olvasni. De véletlen lenne, hogy a Pixar pont azt a halfajtát választotta főhősül, amelyik ilyen vészesen elborult életmódot folytat? Nem hinném. Elvégre ez így lehetne egy víz alatti Oidipusz király-történet, nem?
Mindenesetre a nyolcéves énem már irtózik attól a gondolattól, hogy bohóchal legyen.
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
