Rákosi az iskolapadban, avagy Babits Mihály híres tanítványai

Babits Mihály magyar–latin szakos tanárként lépett ki az egyetemről. Tanított gimnazistákat, egyetemistákat, és felkarolta azokat, akikben meglátta a tehetséget.

Babits képes volt hatni az emberekre. Nem vaskos könyvekkel verte a tudást tanítványaiba, hanem bölcs pedagógiájával – talán nem véletlen, hogy sok olyan tanítványa volt, akiknek később is hallottunk a nevéről. 

Szabó Lőrinc, tanítvány és barát

Szabó Lőrinc gimnazistaként küldte el első verseit a Nyugat akkori főszerkesztőjének, Babits Mihálynak, de nem kapott tőle választ. Talán a költő hallgatása is közrejátszott abban, hogy Budapestre kerülve a gépészmérnöki pályát választotta, de hamar rájött, hogy mi az, ami igazán érdekli, és néhány hét múlva átiratkozott a Budapesti Egyetem bölcsészkarára. 

Az egyetemen Babits lett Szabó Lőrinc magyarirodalom-tanára. A fiú elhatározta, hogy még egyszer szerencsét próbál nála, és hóna alatt a verseivel megjelent a lakásán. Babits jónak találta a verseket, de ahhoz még nem elég jónak, hogy közölje őket a Nyugatban. Ezzel együtt meglátta a lehetőséget a fiúban, ezért úgy döntött, hogy kikupálja, és meghívta Reviczky utcai otthonába. A látogatást újabb találkozók követték, amelyeken a költészetről beszélgettek. Azonnal megtalálták a közös hangot, és Babits hamarosan felajánlott pártfogoltjának egy tanársegédi állást az egyetemen. 

A Nyugat főszerkesztője magával vitte a fiatal Szabó Lőrincet a Centrál kávéházba, ahol a kortárs alkotók cseréltek eszmét akkoriban, angol költők verseit fordíttatta vele, hogy bevezesse a különféle versformák rejtelmeibe, később a lakását is megosztotta vele. A kisszobáért cserébe Szabó beszállt a rezsibe, és titkári munkát vállalt Babits mellett. 1920 júniusában a Nyugat publikálni kezdte a verseit. A fiatal fiú mestere mellett nyugatos költővé érett, pedig elmondása szerint észrevétlenül ragadt rá mindaz, ami hozzásegítette ehhez.

Tulajdonképpen nem tanított

mondta Babitsról – az én tapasztalataim szerint csak általánosságban és egészében bírálta a hozzá érkező kéziratokat, és senkit sem segített olyan értelemben, hogy javított volna egy versen, vagy megmutatta volna a helyes megoldást. A műhelyben inkább csak elvekről esett szó, mindig és mindenütt érvényes elvekről; a gyakorlatba nem avatkozott bele.”

A mester és a tanítvány meghitt kapcsolata azonban nem tartott örökké. Hamarosan elváltak útjaik. „Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. / Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. (...) S később? Hogy az ellenség én vagyok? / S én? Azt, akit soha el nem hagyok. / Te, tíz év múlva? – Tán mégis fiad?” – írta Szabó Lőrinc Babits című versében néhány évvel a férfi halála előtt. 

Török Sophie, a költőtárs

Babits és Szabó Lőrinc kenyértörésének egyik okává végül a mester egyik pártfogoltja vált. A huszonnégy éves Tanner Ilona – akárcsak Szabó Lőrinc – kezében kiadásra szánt műveivel jelent meg a Reviczky utcában. Verseit már közölte a Hét és az Új Idők, ezúttal pedig a Nyugat hasábjait vágyott meghódítani. 

Babitsnak nem volt ideje foglalkozni a nővel, ezért a szomszéd szobában élő titkárát kérte meg, hogy törődjön Ilonával. Szabó Lőrinc komolyan vette a feladatot, hamarosan egy párként, majd jegyesekként jelentek meg a barátaik előtt. Szerelmük semmit sem változtatott a fiatal költő mesteréhez fűződő viszonyán. A randevúkra sokszor Babits is a párral tartott, moziba és kávéházakba jártak együtt. 

Tanner Ilona Babits Mihály pártfogoltja és felesége volt
Tanner Ilona Babits Mihály pártfogoltja és felesége voltWikipédia

Egy nap aztán Szabó Lőrinc felhívta menyasszonyát, és közölte vele, hogy kezét átengedte barátjának és mesterének. Ilona – ki tudja miért – belement a vőlegénycserébe, és két hét múlva Babits oldalán állt az oltár elé. Ezután egyre jobban elhidegültek Szabó Lőrinctől.

A költő viszont szárnyai alá vette feleségét. Bevezette az írói körökbe, egyengette karrierjét és megajándékozta a Török Sophie írói névvel (Kazinczy Ferenc felesége után). Ilona mégis egész életében férje árnyékában élt. A férfi halála után még megírta a neki dedikált verseskötetét, aztán elérte az írói válság. 

Rákosi Mátyás, a stréber

A friss diplomás Babits az egyetemi évek után gimnáziumi tanárként vállalt munkát az ország különböző pontjain. Megfordult Szegeden is, ahol latinóráira a süldő Rákosi Mátyás is járt. 

Az osztály legkisebb diákja, Rákosi az első padban ült, és figyelt. Szinte minden tantárgyban jeleskedett, az énekkel, a rajzzal és a testneveléssel viszont sehogyan sem tudott megbarátkozni, ezért csak a második legjobb tanuló volt. 

A latin nem volt kötelező tárgy, de ő lelkesen járt rá. Később, 1940-es szabadulása után a már súlyos beteg Babits azt írta róla beszélgetőfüzetébe: 

Tudod, hogy Rákosi Mátyás tanítványom volt Szegeden? Legjobb tanuló. Stréber. 

Rákosi jó szívvel emlékezett vissza egykori tanárára: „Babitstól tanultam a költészet és irodalom szeretetét, ő hívta fel a figyelmemet a világirodalom nagyjaira, s arra, hogy kis ország fiának nyelveket kell tudnia, ha alaposan meg akarja ismerni a világot.” Mégis sajnálta, hogy a költő „botladozó” és „megalkuvó” volt.

Oszd meg másokkal is!
Mustra