Simon Jolán életét Kassák Lajosnak szentelte. Támogatta anyagilag és szellemileg, szeretője és házvezetőnője volt, aki minden akarata előtt meghajolt.
Jolán élete nem indult könnyen. Korán elvesztette édesapját, ezért már gyerekként dolgozni kényszerült. Varrónő édesanyjának segített, majd egy gróf cselédje lett. Tizenhét éves volt, amikor feleségül vette a nála kilenc évvel idősebb Nagy János Pál asztalossegéd, és később három gyerekük született. A gyereknevelés mellett munkát vállalt az Egyesült Izzóban, és elvégezte a Rózsahegyi Kálmán színiiskolát. Aztán huszonhárom évesen megismerte a huszonegy éves Kassák Lajost az Újpesti Munkásotthon egyik rendezvényén.
A nő, aki megismertette a világgal Kassákot
A külföldi barangolásairól visszatért Kassák személyében rátalált a mindent elsöprő szerelem. Elhagyta férjét, és összeköltözött a költővel. Mindennapjai ezentúl arról szóltak, hogy biztosítsa a pénzt a mindennapi betevőre és a lakbérre és vezesse a háztartást, miközben Kassák zavartalanul alkotott. 1919-ben mindketten elkapták a spanyolnáthát, amibe majdnem belehaltak, de a betegség még közelebb hozta őket egymáshoz.
Aztán eljött a nap, hogy Jolánnak választania kellett szerelme és a gyerekei között, a Tanácsköztársasággal szimpatizáló Kassák ugyanis emigrálni kényszerült. Szeretője tehát intézetbe adta a gyerekeket – szűkös anyagi helyzetük miatt nem először –, és Kassákkal tartott. Bécsben tovább egyengette a férfi útját: gyakorlatilag a menedzsereként működött. Összeszedte a pénzt folyóirata, a Ma működtetéséhez, előadóművészként pedig ő tolmácsolta a magyar és külföldi avantgárd költők műveit a Kassák-kör estjein Bécsben, Prágában, Berlinben, Kassán, Érsekújvátott és Ungváron, majd Budapesten. Nélküle aligha ismerték volna meg Kassákot és a magyar avantgárdot – írta róla Nyáry Krisztián.
Áldozatok
1926-ban aztán visszatértek Magyarországra. Jolán ezután a Munka Kör szavalókórusain lépett fel. Bár ők maguk is szegények voltak, szívén viselte a nehéz sorsú művészeket, és olyan alkotókat támogatott – pénzzel vagy akár étellel –, mint a fiatal Zelk Zoltán. József Attila így írt róla Simon Jolán című versében: „egyszer ha nem veszi észre / nézzetek az arcába hosszan / magános férfiak gondolták ki / amikor én még futbaloztam. / élete penge levegőben / boritsátok be nagykabáttal”.
Jolán mindent megtett Kassákért és karrierjéért, még abba is belenyugodott, hogy a költő vele ellentétben nem akart közös gyereket vállalni.
Mindvégig védekeztem a családi szaporulat ellen
– mondta később Kassák. 76 című verse híven tükrözi kapcsolatuk természetét: „te örülsz a nagy gyerekeidnek / én vagyok a te legnagyobb gyereked / te barátja vagy a nyughatatlan erőnek / én a legnyugtalanabb erő vagyok akivel eddig találkoztál”. Amikor Jolán mégis teherbe esett, a férfi abortuszra küldte, és ekkor, húsz év együttélés után – talán bűntudatból – feleségül vette.
„Aztán elindult a hosszú magányos útra”
Jolán élete önfeláldozással és lemondások sorozatával telt Kassák mellett, és a szerencse sem állt az ő pártján. Kapcsolata a gyerekeivel megromlott, Nagy Etel lányával nehezen békült ki, majd a lány egymásra találásuk után egy évvel agydaganatban meghalt. 1932-ben betiltották a szavalókórust. Kassák pedig szeretőket tartott mellette. Ötvenévesen kiadta az Ajándék az asszonynak című kötetét, amelynek a versei egyértelműen nem a feleségéhez szóltak. Jolán összeomlott.
1938. szeptember 25-én lakásuk konyhájában megivott egy üveg pálinkát, majd magára nyitotta a gázcsapot. Kassák soha nem tudta feldolgozni felesége halálát. Huszonöt évvel később írta le, mit érzett a nő iránt, aki az életét áldozta érte: „Olyan volt ő / mint a jótétemény maga / mint egy virágos kert illata / mint az a valótlan kéz / amely olykor olykor / mély álomba merített / mint az az ajándék / amit nem kértem soha / és boldoggá tett ha megérkezett. / Mindenét megkívántam / és mindenét nekem adta. / Aztán elindult a hosszú magányos útra.”
