A múlt század legnagyobb horderejű járványa, a spanyolnátha 1918-ban ütötte fel a fejét. Az első világháború lassan lecsengett, a hazai irodalmi élet pedig fénykorát élte. A Nyugat első nemzedéke még élt és alkotott, rajongói már kezükbe vehették Ady Endre utolsó, életében megjelent verseskötetét, Kaffka Margitnak három kötete jelent meg abban az évben. A járvány nagy írók és költők sorsáról döntött, de nem csak áldozatokat követelt. Irodalmi alkotásokat ihletett, szerelmeket és barátságokat erősített meg.
Veszteségek lajstroma
1918 különösen nehéz év volt. Ugyan a világháború befejeződött, de az Osztrák–Magyar Monarchiából kivált, gazdasági problémákkal küzdő országnak meg kellett teremteni a köztársaság alapjait, a trianoni békeszerződés után pedig több mint hárommillió magyar rekedt az új állam határain kívül. Ilyen körülmények között dúlt a spanyolnátha, ami már fellépésének első évében több áldozatot követelt a háborúnál. A járvány összehasonlíthatatlanul nagyobb pusztítást végzett emberéletben, mint a Covid-19: becslések szerint összesen 27-50 millió áldozatot követelt világszerte.
„Csak a nyugtalanságom oszlasd el s írj gyakrabban, az ide mellékelt kártyán írj azonnal egészségedről s hogy fordult-e már elő spanyol-eset magában az internátusban és hány? Én értem, drága fiam, hogy kedved volna hazajönni s én is szeretnélek látni, de míg nem muszáj, nem fér össze a lelkiismeretemmel, hogy éppen Pestre hozzalak. Gondoltam: Temesvárra Ervin bácsihoz, de épp ma olvastam az ujságban, hogy ott is tízezer beteg fekszik” – írta Kaffka Margit első házasságából született fiának, Fröhlich Lászlónak 1918 őszén.
A tizenkét éves Laci ekkor Déván tanult, az említett Ervin bácsi pedig Kaffka második férje volt, aki orvosként dolgozott Temesváron. A betegek között dolgozó Ervin megúszta a betegséget, de felesége és mostohafia nem volt ilyen szerencsés. A járvány novemberre elérte őket, az írónő december 1-jén, fia egy nappal később halt meg. Temetésén Kosztolányi Dezső tartott gyászbeszédet.
A járvány áldozatává vált Ady Endre is, aki szifiliszes betegként veszélyeztetettnek számított. A spanyolnáthát az egész háztartás elkapta: Csinszka és Vonyica, a román szolgálólány is. Ők szerencsésen átvészelték a betegséget, Ady viszont magas lázzal szanatóriumba került, és két héttel később meghalt.
Karinthy bánata
A harmincegy éves Karinthy Frigyes első feleségét, Judik Etelt veszítette el. A színésznőt hat évvel azelőtt szöktette meg férjétől egyik előadása után. Egy ideig Berlinben éltek, és miután visszatértek Magyarországra, Bogának sikerült elválnia. Hét hónapos terhesen házasodott össze Karinthyvel.
Karinthy Frigyes revolverrel szöktette meg szeretőjét a férjétőlAz író élete szerelméért a párbajozástól sem riadt vissza.
Tovább olvasomNégy évig voltak házasok, amikor Bogát leterítette a betegség. Férje besztercebányai utazását megszakítva tért vissza feleségéhez, de már nem találta életben. A lelki sérülés nem gyógyul be soha: de hozzászokik a lélek – írta másfél héttel később. „Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt – ezt a kést nem húzhatom ki belőle többé, mert hiszen ő halott marad (csak ha feltámadna, ami lehetetlen), de idővel hozzászokik majd az agyam a késhez és járni fogok vele, mint aki golyót hord a koponyacsontban.”
Naplója szerint nehezen lábalt ki a fájdalomból, amit Boga elvesztése okozott. „Nem bírom elviselni. Beledöglöm és nem lesz kár értem, ő érte kár volt. Ma egész nap terveket dolgoztam ki a múltra: felidéztem száz jelenetet, amik eszembe jutottak: Margitszigeten ülünk, ballagunk hazafelé, este, szótlanul, egymás mellett. És én kidolgozom pontosan, hogy mit mondjak neki.” Az éjszakákat sokszor írótársainál vészelte át.
Szerető életveszélyben
A bajban Karinthyval legjobb barátja, Kosztolányi is együttérzett. Ő is többször befogadta az írót. Judik Etel halála olyan nagy hatással volt rá, hogy az élmény egy Esti-novellát is megihletett. „Tegnapelőtt még ő is látta – írja az Esti megtudja a halálhírt című novellában. – Kora délelőtt valami szert ment kérni Wintertől, hogy védekezzék a spanyol ellen, s orvos barátja kinint ajánlott, apró adagokban, naponta öt darab egytizedgrammos port. Amikor átvette az orvosságot, a rendelőből kimenet az előszobában találkozott az asszonnyal. Ruhakefét tartott a kezében, a konyhába sietett, csak éppen kezet fogott vele, mosolyogva, mint egyébkor. Akkor még élt. Most nincs többé.”
A spanyolnátha rémképe más írásaiban is feltűnik, ami jól mutatja, hogy a Kosztolányi mennyire tartott a betegségtől, amit végül az egész család elkapott. Kosztolányiné így idézte meg a házban uralkodó riadalmat: „literszámra locsoljuk a szublimátos oldatot, torokfertőtlenítő vízzel járunk, s az utcán, a villamoson is gargarizálunk. [...] Délben egy órakor valami kaparni kezdi a torkomat. Kettőkor már mind a ketten harminckilenc fokos lázban fekszünk. Estére Bözsi, a dajka is megkapja a járványt s a másik cselédlány is. Négy ágybanfekvő beteg van a házunkban. Ádámot egy barátnőnk viszi magával. [...] Didének a szíve gyönge, nekem pedig a tüdőm rozzant, Bözsinek is a szíve rendetlenkedik. Dide a leghíresebb szívspecialista tanárt követeli a lány számára. Azután lassan lábadozni kezdünk. [... Ádám is] átesett a betegségen [...] Az uram hónapokig nem bír aludni [...] szaglását tökéletesen elveszítette, a nyálkahártyagyulladás nem akar megszűnni. Rákap egy vérpangást előidéző, zsongító gyógyszerre.”
Kosztolányi nem véletlenül volt ilyen figyelmes fia, Ádám dajkájával. Bíró-Balogh Tamás nem olyan régen derített fényt az őket összekötő gyengéd szálakra, úgy véli, Bözsi ihlette Kosztolányi Édes Annáját.
A szerelem mindent túlél?
A spanyolnátha nemcsak Kosztolányit és szeretőjét hozta közelebb egymáshoz. Simon Jolán 23 éves volt, amikor megismerte a húszéves Kassák Lajost. Három gyerek édesanyjaként feladta addigi életét, és megpróbálta minden erejével elnyerni a költő szerelmét. Nemcsak szeretője, hanem menedzsere is lett. Lemondott a gyerekeiről és a saját boldogságáról, hogy a férfi karrierjét egyengesse, miközben Kassák ellenállt a közös gyerek lehetőségének, és szeretőket tartott Jolán mellett. Kapcsolatuk a nő öngyilkosságával ért véget.
A sors iróniája, hogy 1919-ben mindketten elkapták a spanyolnáthát, és ez volt az az időszak, amikor a legközelebb kerültek egymáshoz. Majdnem belehaltak a betegségbe, de a közös szenvedés összekovácsolta őket.
