A tv-paprika óta tudjuk, hogy a különc gasztroelnevezések mögött általában valamilyen nagyon egyszerű magyarázat rejlik. A teavaj sem kivétel. Elöljáróban annyit: az elnevezés fura, van értelme, de az eredetével kapcsolatban több történet is akad.
Vaj, teavaj, márkázott vaj... annyifélét vehetünk belőle, hogy már kezd zavaró lenni.
Annyi biztos: a vaj nem túl hangzatos meghatározása szerint emlősállatok tejéből készült, emberi táplálkozásra szolgáló zsiradék. Európa nagy részén általában tehéntejből állítják elő, ám előfordul bivaly-, juh- és kecsketejből előállított vaj is.
A márkázott vaj kifejezés eredetileg arra utalt, hogy a vajat márkajelzéssel látják el, vagyis nem olyan fajta volt, ami a termelőtől egyenesen a boltba került, és ott az eladó adagolta volna ki, hanem tejüzemben készült, és annak neve alatt került forgalomba.
De miért teavaj a teavaj?
Teavajnak a magas, legalább 80 százalék zsírtartalmú vajat nevezzük. Kissé lightosabb változata a szendvicsvaj, ami általában 70 százalék (a Magyar Élelmiszerkönyv szerint legalább 68 százalék) zsírtartalmú. A különböző vajkrémek általában 40 százalék körüli arányban tartalmaznak tejzsírt.
És hogy miért épp tea? Egyesek szerint azért, mert a világ számos országában hagyományosan vajat adnak a teához, mások szerint félrefordítás eredménye az egész. Eszerint az eredeti szó a német Teebutter, ám abban a Tee nem a teára utal, hanem többszörös ide-oda fordítás eredménye: a Teschen és az Erzherzogliche szavak adják össze, és egyszerűen azt jelzi, hogy a vaj minősége kiváló. A Nachrichten osztrák oldal úgy magyarázza, hogy a vajakon lévő TEA felirat eredetileg a Teschen Erzherzog Albrecht rövidítése volt, amiből sokan asszociáltak az angol tea szóra – ebből lett Teebutter, magyarul teavaj. Valójában azonban a Habsburg–Tescheni Albert főherceg birtokáról származó, kiváló minőségű tejtermékeket jelölte.
És ha már vaj: nemrégiben le is teszteltük, melyik a legfinomabb. Itt megnézheted, mi lett az eredmény:
