Ugyan, mi történhet, ha totál beszívsz egy partin és véletlenül lefényképeznek? Legfeljebb mém leszel.
Mémtöris utazásainkban láthattuk, hogy bárki lehet mém, akinek a képe híressé válik a közösségi médiában. Kell egy anyuka, aki mindent videóz, vagy egy gazdi, aki házikedvecéért él-hal. Vagy egy vad buli, jó adag fű, alkohol meg vicces kedvükben levő haverok, akik posztolják a beszívott képedet a netre.
Ez történt a Stoner Stanley-ként, azaz Szipus Stanley-ként elhíresült mém szereplőjével is, akit az internet népe ezenkívül még Really High Guy és [10] Guy-ként is ismerhet. Ő az, aki vélhetően egy lóadagnyi kábítószer befolyása alatt összevissza hadovál. A mém alapvető sztereotípiát fogalmaz meg a füvezőkkel szemben: értelmetlen válaszokat ad leginkább nonszensz kérdésekre.
Te 10-es skálán mennyire vagy betépve?
Egy Reddit-felhasználó a mém elterjedése előtt jóval posztolt egy olyan képet, amely elmagyarázza a füvezés okozta bódulás és ájulás különböző fázisait. Nem sokkal ezután egy másik felhasználó számtalan hasonló képet töltött fel, és az egyik olyan népszerű lett, hogy a több ezer megosztás után népszerű humoroldalak, mint például a Body Building vagy a BuzzFeed elkezdték gyűjteni és posztolni a legjobbakat. A sztori innentől kezdve a szokásos kerékvágásban haladt: csak az internet sebessége határozta meg, hogy milyen hamar terjed el a világban a befüvezett Stanley képe.
Az internet Nagylábúja
A kép 2011 óta több fénykort és számtalan spin-off mémvariációt is megért. Ő még annak a mémgenerációnak a része, amely évekig is divatban volt, éppen ezért a legtöbb internetfelhasználóhoz elért. Ennek ellenére furcsamód mindmáig nem tudni, ki szerepel a fotókon. Pontosabban egy Connor Sinclair név felmerült, ám erre nem lehet találni biztos forrást, csupán egy képet. Innen pedig nem igazán lehet tovább lépni: lehetséges, hogy egy olyan mémmel van dolgunk, amelynek a főszereplője megbánta, hogy mémmé vált? Vagy éppen csak azt, hogy – feltehetően – marihuánát szívott, és ezzel vált híressé?
Mindenesetre az internet világában, abban a korban, ahol mindennek van valami apró nyoma, ez a jelenség rendkívül bosszantó tud lenni. Úgy vagyunk vele, mint az amerikaiak a Nagylábúval: a lábnyomára mindig rábukkannak, de sosem látják teljes egészében.
