Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A legtöbb horrorfilmben szinte biztos, hogy előbb vagy utóbb feltűnik egy viktoriánus ház, aminek folyosóin szellemek kísértenek, vagy a hátsó kertjében életre kelnek a holtak..., de ha csak egy szökésben lévő gyilkos húzza meg magát a falak között, a nézőre akkor is a romos épület hozza rá leginkább a frászt. De vajon hogyan lettek a Jane Austen-regények romantikus helyszíneiből vészjósló kúriák?
Sarah Burns Better for Haunts: Victorian Houses and the Modern Imagination (Kísértésre alkalmasabb: viktoriánus házak és a modern képzelet) című tanulmányában megpróbál fényt deríteni a titokra. Rámutat arra, hogy az 1870-es években ezek a házak csupán házak voltak minden mögöttes tartalom nélkül. „Fél évszázaddal később azonban – írja – már rettegés, halál és hanyatlás kapcsolódott hozzájuk.”
A 20. század elején a viktoriánus stílus kiment a divatból, az amerikai Edward Hopper, Charles Ephraim Burchfield és más művészek pedig elkezdtek elhagyatott viktoriánus kúriákat festeni, amiket kísérteties karakterekkel ruháztak fel.
A viktoriánus kortól eltávolodó kulturális mozgalmak elítélték a korszakot, csúnyának, túlzónak és amerikaiatlannak bélyegezték. A manzárdtetőket és a mézecskalácsszerű díszítéseket – mindent, amire ennek az időszaknak az embere büszke volt – kigúnyolták, és a modernizmusra fogékony építészek a múlt túlzásaival szemben a letisztultságot támogatták. Ennek következtében az épületek az emberek képzeletében elvesztették mézeskalácsház-jellegükből fakadó kedvességüket.
Az első világháború után Amerika még vehemensebben utasította el a viktoriánus stílust. A frontról visszatérő katonák, akik összehasonlíthatták a harcok borzalmait viktoriánus apjuk jövőről alkotott fényes elképzeléseivel, a viktoriánus házakat a korrupt múlt kísérteties szimbólumává tették.
A művészek képeiken elhagyatott házakként ábrázolták őket, amelyek a romlást és a veszélyt jelentették. Az 1920-as évekre már egyet jelentettek a rettegéssel, miután a színház és az irodalom is használni kezdte a jelképet. A misztikus detektívtörténetek helyszínei a viktoriánus házak lettek.
Az 1930-as években a fotográfus Walker Evans Victorian Series (Viktoriánus sorozat) című projektjében dokumentálta Amerika Viktória-korabeli, elhagyatott kúriáit, ami még inkább hozzájárult ezeknek az épületeknek a kísérteties imidzséhez.
Végül olyan filmek szilárdították meg a horrorral való kapcsolatukat, mint a Psycho és az Addams Family. „Ezek a sötét és öreg házak olyan tág szimbólummá váltak, amelyek számos kulturális funkciót látnak el és vágyakat testesítenek meg” – írja Burns.
