Nobel-díjat is kaphatott volna a fiatalon elhunyt magyar gyógyszerész

A mákgubóból kivont morfium az ókor óta ismert erős fájdalomcsillapító, ami hamar függőséget okoz, sokan pedig illegális drogként használják. Első hallásra nem a tiszta örömben tobzódunk, amikor meghalljuk, hogy gyártását egy magyar férfinak köszönhetjük. Pedig Kabay János nagyon sokat tett a beteg emberekért.

A morfiumot (más néven morfint) persze nem Kabay vonta ki először, hanem Friedrich Sertürner német gyógyszerész még 1804-ben. A görög álomistenről, Morpheuszról elnevezett keserű anyag később a morfin nevet kapta. Hatása gyors és erős, a központi idegrendszeren keresztül csökkenti a fájdalmat, a félelmet, és egyfajta eufóriát okoz, legalábbis rövid távon. Hosszú ideig alkalmazva testi-lelki leromlás következik. A kristályos anyagot a zöld mákgubóból kivont ópiumból nyerték ki egészen addig, amíg Kabay János rá nem jött, hogy olcsóbban, egyszerűbben és biztonságosabban is meg lehet ezt oldani. A morfint nem mint drogot szerette volna népszerűsíteni, ez fel sem merült. Orvosi felhasználásra azonban nagy szükség volt erre az anyagra, főleg, amikor hiánycikké vált.

Kabay Jánosról senki sem gondolta volna, milyen magasságokba emelkedik majd felnőttként. Bűdszentmihályon jött a világra 1896-ban. A Budapesti Műegyetem vegyészmérnöki karára járt, de az első világháború megszakította a tanulást. Kabay katonaként vett részt a harcokban, ahol testközelből tapasztalhatta, hogyan (nem) működik a fájdalomcsillapítás a sérülteknél. Annak ellenére, hogy a morfin volt az egyetlen, ami hatékonyan csillapította a kínokat, nehézkes előállítása miatt szinte soha nem volt belőle elegendő mennyiség sem a fronton, sem a kórházakban.

Kabay János 1915-ben
Kabay János 1915-benFotó: Unknown / Wikimedia Commons

Forradalmi módszer

Jobb híján ilyenkor ópiumot használtak fájdalomcsillapításra, ám annak hatása a rengeteg alkaloida és a szennyező anyagok miatt nem volt mindig ellenőrizhető. Már maga az ópium előállítása is problémákat okozott, hiszen az Indiából és a Közel-Keletről érkező nagy mennyiségű szer birtoklásával sokan visszaéltek, kialakult az anyag feketekereskedelme, és az ópium nagy része a függőknél kötött ki. Ám a morfingyártáshoz szükség volt rá, hiszen akkoriban úgy vélték, azt csakis ópiumból lehet előállítani. Kabay volt az, aki megmutatta az egész világnak, hogy ez tévedés. Közvetlenül a mákgubóból ki tudta nyerni a morfint, így feleslegessé vált az ópium nagyarányú beszerzése, a morfiumgyártás pedig egyszerűbb, ellenőrizhetőbb és átláthatóbb lett. 

Kabay János ekkorra már befejezte tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, és 1924-ben letette gyógyszerészi esküjét. Rövid ideig bátyja gyógyszertárában gyakornokoskodott, kísérletezett – ekkor merült fel először az igény, hogy feljavítsák a morfin minőségét. A fiatal gyógyszerész még abban az évben elhelyezkedett a Gyógynövénykísérleti Állomáson, és a morfin előállítását kutatta. Itt találkozott élete szerelmével, feleségével, dr. Kelp Ilona vegyészmérnökkel is, aki mindvégig segítségére volt a laboratóriumban ugyanúgy, mint a magánéletben. Alig egy év elteltével Kabay már kidolgozta a módszert, amelynek segítségével a mákgubóból közvetlenül volt képes kinyerni a morfint. Gyorsan szabadalmaztatta is „Eljárás ópium alkaloidok előállítására” címmel, majd 1927-ben családi segítséggel megalapította az Alkaloida Vegyészeti Gyár Részvénytársaságot Bűdszentmihályon.

Kelp Ilona és Kabay János
Kelp Ilona és Kabay JánosFotó: Skurusa / Wikimedia Commons

Az új módszer azonban még mindig a zöld mákgubót használta a morfin kinyeréséhez: a gubókat learatták, felaprították, nedvüket kipréselték, majd kivonták belőle a morfiumot. Ennek megvoltak a maga hátrányai: a szüretelést nagyban befolyásolta az időjárás, sőt a szárazság többször lehetetlenné is tette, ráadásul az egyébként értékes mák nem tudott beérni, nem lehetett eladni, és így tulajdonképpen a morfingyártás áldozatává vált. A kitermelési nehézségek miatt a vegyészeti gyár az első években kifejezetten veszteségesen üzemelt.

1931-ben aztán Kabay rájött, hogyan lehet a száraz mákot morfingyártásra használni. Egészen addig úgy tartották, hogy csakis a nyers gubók alkalmasak erre, az érett vagy már megszáradt növény teljesen használhatatlan. Nem csoda, hogy a tudományos életet mélyen megrendítette, amikor Kabay bebizonyította, hogy a száraz mákszalmából éppúgy ki tudja nyerni a fontos fájdalomcsillapítót, mint a nyers növényből. Az időjárás többé nem szólt bele az aratásba, hiszen a száraz mák bármikor betakarítható, tárolható, szállítható, ráadásul a mákszemeket is fel lehet használni olajgyártásra.

Ez volt az a módszer, ami valóban forradalmasította a morfingyártást: sokkal nagyobb mennyiséget tudtak előállítani jóval gazdaságosabban. Végre volt elég hatóanyag a hazai piac lefedésére, sőt exportra is. A szabadalmat tulajdonképpen a mai napig használják, a morfin ipari gyártása az egész országban, sőt a világ több részén is a mai napig a Kabay-módszerrel zajlik.

Nem kapott túl sok köszönetet

Az egyértelmű és gyorsan érkező sikerek ellenére Kabay János eleinte nem kapta meg a neki járó elismerést és segítséget. A faluban – bár sok embernek adott munkát – „méreggyárként” emlegették az üzemet, de ami még rosszabb: állandó anyagi gondokkal küszködött. Szakmai körökből nem kapott semmiféle segítséget, sőt eleinte le is nézték amiért száraz mákkal kísérletezik „teljesen feleslegesen”, így saját magának kellett elboldogulnia. Kabay állandó idegfeszültségben élt hitelezői nyomása, a családon belüli viszályok miatt, ráadásul meg kellett küzdenie a nagy külföldi cégektől olcsóbban érkező morfium jelentette versennyel is. Ez szerencsére nem szegte kedvét, folyamatosan újította az eljárásokat, növelte a termelékenységet. Ha mások nem is ismerték el, ő pontosan tudta, milyen fontos munkát végez. Anyagilag akkor kerültek jobb helyzetbe, amikor 1933-tól a magyar kormány betiltotta a külföldről érkező ópiumszállítmányokat.

Az Alkaloida gyár 1927-ben
Az Alkaloida gyár 1927-benFotó: Skurusa / Wikimedia Commons

Nobel-díjat is kaphatott volna?

Kabay élete és munkássága tragikusan korán ért véget. A száraz mákból történő morfiumkivonás már meghozta számára a sikert és az elismerést, de megélni nem maradt ideje. 1936-ban sérvvel műtötték, ám az operációt követően vérmérgezést kapott és meghalt. Ha ez nem így történik, talán még a Nobel-díjat is megkaphatta volna, hiszen a svéd miniszterelnök kijelentette, hogy jelöltetni fogja rá. 1937-ben Kabay azonban már nem élt – így egy másik híres magyar kapta a díjat. Úgy hívták: Szent-Györgyi Albert.

Az Alkaloida Vegyészeti Gyár tovább működött, ám egy idő után az özvegy, Ilona visszavonult a tudományos élettől, és családjának szentelte magát. Idővel a gyár helyzete is megváltozott: 1948-ban államosították, modern gyógyszergyárrá fejlesztették, 1989-ben privatizálták, 2004-ben külföldi kezekbe került, a Kabay család pedig elhagyta az országot. 

Kabay János életművét 2016-ban a magyar nemzet 56. hungarikuma címmel tüntették ki. A morfium ma is az egyik leghatásosabb fájdalomcsillapító szer, ami csökkenti a szövődményeket a szívműtéten átesett betegeknél, illetve végstádiumú rákos betegeknek segít elviselhetőbbé tenni az életet. A bűdszentmihályi (mai nevén tiszavasvári) gyár ALKALOIDA Vegyészeti Gyár Zrt. néven ma is működik a Kabay János utcában.

Mustra