Mi kellene ahhoz, hogy újra befagyjon a Duna?

Utoljára 2017 telén volt olyan hideg, hogy legnagyobb folyónk legalább foltokban befagyott – a merészebbek még rá is álltak a jégtáblákra. Ám ahhoz, hogy a Mátyás királyt ünneplő tömeget megbírja a befagyott víz, sokkal kegyetlenebb télre volt szükség. Nem biztos, hogy a következő évtizedekben lesz még ilyen.

A Duna befagyása egészen az 1900-as évek közepéig teljesen normális eseménynek számított. Csupán az volt a kérdés minden télen, hogy a jégpáncél elég erős-e ahhoz, hogy át lehessen kelni Pestről Budára, elbírja-e az emberen kívül a lovakat, árukkal megrakodott szekereket, seregeket is. A rómaiak már 172-ben csatákat vívtak a barbárok ellen a Duna jegén, mintha csak szárazföldön lennének, ám a tatároknak az 1240-es években már hónapokat kellett várniuk, mire annyira megvastagodott a jég, hogy átkelhessenek rajta, s elpusztíthassák a dunántúli vármegyéket is. A magyarok törték a jeget, amíg csak lehetett, tudva, micsoda demarkációs vonalat jelent, de a hideg téli időnek nem tudtak a végtelenségig ellenállni.

Amikor még télen igazán hideg volt

Az ezután következő, a 14-19. századig tartó kis jégkorszakban olyan mértékű volt a globális lehűlés, hogy a Duna az összes többi hazai folyóval egyetemben könnyedén befagyott szinte minden télen. Ezt az időszakot az éghajlat teljesen természetes ingadozásaként tartják számon, bár Alexander Koch, a University College London tudósa úgy véli, Amerika meghódítása, az őslakosok kiirtása, ezzel a korábban megművelt, gyorsan visszavaduló mezőgazdasági területek növényei által okozott szén-dioxid-kivonás okozhatta. 

Budapest, a zajló Duna. Túlparton a Döbrentei tér és a Várkert (Groza Péter) rakpart épületei és a Királyi Palota. Fortepan 51246

1550 és 1740 között még a kis jégkorszakon belül is megkülönböztetnek egy hidegebb időszakot, amikor a novembertől márciusig tartó, igen erős, hideg telek kedveztek a tavak, folyók befagyásának, még a Temzén is összefüggő, teherbíró jégpáncél alakult ki. Épp ezért csupán nekünk számít szenzációs hírnek, hogy Mátyást 1458-ban a Duna jegén koronázták meg: akkoriban teljesen természetes volt, hogy telente a jég második szárazföldként nyújt közlekedési lehetőséget. Azt azért tegyük hozzá, hogy valóban a téli hidegben történt a koronázás, a Dunán is összefüggő jégpáncél alakult ki, de a döntést a főurak és főpapok hozták meg a budai Várban, és a koronázás nem a Dunán történt. A befagyott folyón valószínűleg inkább polgárok, nemesek ünnepeltek, az új uralkodót éltetve. 

99 napnyi jég

Az 1960-as évekig zajló keményebb teleknek köszönhetően általában kétévente fagyott be teljesen a folyó vize, a kereskedők legnagyobb örömére, hiszen azon keresztül fuvarozhatták áruikat. 1830-ban az is előfordult, hogy a folyó 99 napon keresztül, december 9. és március 19. között folyamatosan összefüggő jégpáncélt viselt – olvassuk Rácz Lajos, A pest-budai hajóhíd, az éghajlati változások indikátora és áldozata című cikkében. 1956-ban is problémákat okozott a jegesedő folyó, ekkor a jégpáncélt bombázással igyekeztek feltörni. Az utolsó tél, amikor a Duna biztonságosan járhatóan befagyott, 1963-ban volt.

A lassú áramlású mellékágak azért befagyhatnak, ahogy 1970-ben is
A lassú áramlású mellékágak azért befagyhatnak, ahogy 1970-ben isFotó: Urbán Tamás / FORTEPAN

Tavasszal fizették a jég árát

A két városfelet telente összekötő jég télen ugyan kényelmes volt, tavasszal azonban jött a feketeleves. Az érkező jeges ár, a torlódó jégtáblák házakat, utcákat, sőt szigeteket sodortak el. 1775-ben Vác alacsonyabban fekvő területeit öntötte el a Duna – írja Szávoszt-Vass Dániel Dunai Szigetek című blogjában, míg az 1838-as pesti árvíz március 13. és március 18. között pusztított. A károsultakat folyamatosan mentő báró Wesselényi Miklós feljegyzéseiből kiderül, hogy a víz átszakította a váci töltést, megrongálta a mai Váci utca és Deák Ferenc utca környékét, a soroksári gát átszakadása után a Józsefváros, a Ferencváros és a Terézváros alacsonyabb területeit pedig már két méternyi víz borította. Ötvenezer ember veszítette el az otthonát, őket csónakokkal mentették az erősebb, ellenállóbb épületekbe. 

Lesz-e még összefüggő jégpáncél a Dunán?

A romániai kikötővárosban, Tulceában (Tulcsa) 1836 óta készítenek feljegyzéseket a Duna jegesedéséről. Ebből kiderül, hogy 1951 és 2016 között csupán tízszer fagyott be a Duna – a Tulceától északra fekvő Budapesten ennél is ritkábban. Egy német-román kutatócsoport véleménye szerint ennek oka egyértelműen a klímaváltozás. Nemcsak a sarki jégtakarók olvadnak, de a hazai vizek is ritkábban fagynak be, ha mégis, rövidebb időre. A kutatók adatai szerint Kelet-Európában az 1901-1950-es évekhez képest a téli átlaghőmérséklet másfél Celsius-fokkal emelkedett, így pedig a jegesedés is ritkábban történik meg.

A jégmentességhez hozzájárul a folyó medrének átalakítása, a vízlépcsők, rakpartok kiépítése, a jégtörő hajók alkalmazása is. Ahhoz, hogy a mostani Duna befagyjon, legalább 11 napon át minimum mínusz öt fokos hidegre lenne szükség. Legutóbb 2017-ben volt olyan hideg, hogy foltokban jég képződött a folyón, de ezek nem alkottak egységes felületet. 

Ez azonban nem feltétlenül  jelenti azt, hogy örökre el kell búcsúznunk a dunai korcsolyázás gondolatától. Valentina Zharkova, a Northumbriai Egyetem professzora úgy nyilatkozott, hogy a Nap változó ciklusának köszönhetően 2030-ban újabb mini jégkorszak várható. Mint tudjuk, a Nap aktivitása egyenlőtlen, egy keveset mindig változik. Ezt a komplex folyamatot modellezte le Zharkova, majd arra jutott, hogy 2030-2040 körül a Nap teljesítménye akár 60 százalékkal is csökkenhet. Ez újabb, a 14-19 század között jellemző globális lehűléshez vezethet. 

Nem is lenne jó

Ám hiába törnek ránk keményebb telek, a Duna főágának befagyását minden Duna-menti ország megakadályozná. Hogy erre miért van szükség, arról Kiss Keve Tihamér, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató intézetének emeritus professzora mesélt: 

„1963 óta nem alakult ki összefüggő jégpáncél a folyón. Szigorúbb telek idején azóta is úsztak jégtáblák a vízen, de legfeljebb a vízfelület ötven százalékát takarták. Arra, hogy ennél nagyobb arányban történjen jegesedés, több szempontból is minimális az esély. A hidrológiai térképeken jól látszik, hogy az 1820-as években, a Duna-Tisza szabályozás előtt a folyók sokkal nagyobb területeket elöntöttek, mint ma. Pest és Buda között is nagyon széles mederben folyt a folyó, kisebb volt a mélysége, könnyebben át tudott hűlni. Ma már ez Magyarországon nehezen volna elképzelhető. Az utóbbi 50 évben a Duna vizének hőmérséklete egy fokot emelkedett, immár szabályozott mederben folyik, és a városok hatása is érződik. A kétezres évek óta, amióta az európai Víz Keretirányelv megszületett, és a szennyvíztisztításra sokkal nagyobb figyelmet fordítanak, a Dunába folyó tisztított szennyvíz, és az erőművek hűtővizének melegítő hatása is érvényesül.

Mindezeket egybevéve nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a közeljövőben befagyna a Duna. A bősi erőmű felett található nagy síkvidéki tározó képes befagyni, de biztos, hogy ott is törik a fősodor mentén a jeget, ha szükséges, így az alsóbb részekre nem jut olyan hideg víz, ami segítené a jégpáncél kialakulását. Ha ennek ellenére mégis erős jegesedést tapasztalnának a Dunán, a Tiszához hasonlóan bevetnék a jégtörő hajók flottáját. Ha másért nem is, azért minden bizonnyal, hogy megakadályozzák a jégtáblák összetorlódását, a jeges árvíz kialakulását vagy a hajóforgalom korlátozását. Így maximum a mellékágak, például a lassú áramlású soroksári rész fagyhat be egy keményebb tél esetén.”

Mustra