Így készülnek a Dr. Martens bakancsok. Videó!

Egy 3491 lelket számláló pindurka falu felelős a márka éves termelésének 1 százalékát kitevő Made in England kollekcióért. Videóra vették a folyamatot.

A több mint 115 éves épület az egyetlen angliai üzeme egyébként jelenleg a Martensenk, és pont úgy néz ki, ahogy az egy brit kis falu cipőgyárától elvárható: tele van olajos és rozsdásodó gépekkel, biztosítótűs tetoválásokkal feldíszített munkásokkal és dolgos varrónőkkel. A manufaktúrában 50-en dolgoznak egyébként, és 100 000 pár cipőt gyártanak le egy év alatt, ami természetesen elenyésző számú cipőt jelent csak a márka éves termeléséhez képest.

„Hányadika is van?”

Ahogy az az Insider videójából is kiderül, itt, Wollastonban gyártották le az első párat a márka 1460-as fantázianevű, nyolclyukú bakancsából. 1960 április 1-én, innen származik tehát az ikonikus bakancs meglepően snassz és unalmas neve.

A gyárban készült videóban a cipők létrejöttéhez vezető összes folyamat és ehhez szükséges gép felbukkan, ahogy az a néni is, aki ellenőrzi, letisztítja és egy kisollóval fazonra nyírja a cipőket. Ő persze csak az utolsó teremben aktiválja magát, előtte méretre vágják a cipőkhöz szükséges bőrdarabokat, ellenőrzik azok vastagságát, majd egy számtalan varrásmintát produkáló varrógépnek otthont adó teremben összevarrják azokat. A bakancsok tartósságáért felelős, 19. századi varrásmintát használó Puritan gépeikre szemlátomást különösen büszkék a gyárban.

De szépen lángol!

Ezután helyezik el a cipő formáját adó öntőmintákat és adják hozzá a jellegzetes sárga fűzővel a cipő aljához azt a műanyag komponenst, ami lehetővé teszi aztán, hogy ragasztó nélkül égessék rá a bakancsokra a talpakat. Ami messze a leglátványosabb folyamat: a forró fém szép lángokat produkál, ahogy összeolvasztják a talpat a bőrre varrt PVC alappal. A folyékonnyá vált műanyag részeket ezután bájos módon kézzel nyomják össze.

Az utolsó teremre elfogyott egyébként a névadással kapcsolatos puskapora a gyárvezetésre. Itt kerül sor a minőségellenőrzésre, a kiálló cérnadarabok levágására és a fűzők bebújtatására, az előző, az ott végzett tevékenységről elnevezett helyiségek – például a Kattogó terem - után már csak a „Cipő teremre” futotta a Martenseseknek.