Tű, fonál, zene: a tuti recept, ha kikapcsolnád az agyad!

Ha azt hiszed, hogy kötni ciki, nagyon tévedsz - Katona Évi bebizonyítja, hogy a kötőtű forgatásnál semmi sem menőbb. Bulis workshopon jártunk.

Katona Évi két olyan tevékenységet gyúr össze, ami nem is állhatna távolabb egymástól: a kötést és a technozene-hallgatást. Ellátogattunk a Stitches'n'Bitches workshopra, hogy megnézzük, hogyan jöhet létre híd generációk kultúrái között, sőt, még pálmafát is próbáltunk kötni.

Évi kötő workshopjára a Madách Imre úti Telepre érkezünk, nem messze a Gozsdu udvar nyüzsgő forgatagától. A hely csütörtök este tele van, az utcára tárt ablakokban fiatalok cigiznek, odabent sincs már sok üres asztal. Megkérdezem a csapos lányt, hogy biztosan jó helyen járok-e, ha kötni szeretnék. Félek, hogy fogalma sincs, miről beszélek, de lelkesen bólogat: persze, akkor az Évihez jöttem, menjek csak fel az emeletre. Csak akkor nyugszom meg, hogy itt nem történt semmiféle átvágás, és tényleg Budapest bulinegyedében fogunk kötögetni, amikor odafent meglátom a hosszú asztalon fonalgombolyagokkal és kötőtűkkel teli, rózsamintás tárolót.

Elém penderül Évi is: macskás szemüveget, retrosárga inget, korall színű rúzst és széles mosolyt visel. Leültet, és a lelkemre köti, hogy nem maradhatok ki a tűforgatásból. Az asztalon ott fekszik az esti célkitűzés: egy pálmafás szütyő nagy, rózsaszín gombbal – minderre három óránk van. Amíg szállingóznak a többiek, beszélgetünk Évivel.

Évi köt

Évi saját bevallása szerint utoljára harminc évvel ezelőtt fogott a kezében kötőtűt, aztán úgy másfél éve, a karácsony szellemétől megihletődve, felelevenítette ezt a régi hobbit. Egymás után kerültek ki a keze alól a sapkák, fülvédők és pulóverek, amik Évi Instagram oldalán olyan hírnévre tettek szert, hogy hamarosan megrendelések is kezdtek érkezni. Azóta köt a villamoson, a postán és a bankban is - mindenhol, ahol van ideje elővenni a táskájából az aktuális munkáját.

Az egyszemélyes szenvedély végül társas tevékenységgé nőtte ki magát, amikor Évi úgy döntött, hogy másokkal is megosztja tudását, és workshopokat indít. A csavar a dologban, hogy a klasszikus, hintaszékes miliőt modern kontextusba helyezte: felturbózta technóval. Az összejövetelek állandó vendégeként egy DJ szolgáltatja a ritmust. Amíg mi megpróbálunk csodát tenni egy gombolyagnyi fonálból, addig a Chillum Trio lemezlovasa, Szekeres Géza zenél nekünk.

Stitches'n'Bitches

Nyolcan gyűltünk össze a Telep emeletén, elmélyülten hajolunk a kötőtűk fölé. Évi mindenkinek biztosított kelléket, de a haladók, mint például Attila, a csapat egyetlen, visszajáró férfi tagja már saját eszközökkel érkeznek. Bele-belepillantunk a másik munkájába. A közös cél közös témát jelent, és egy leszaladt szem ürügyén bárkit megszólíthatsz.

Évi mesél a Stitches'n'Bitchesről, a workshop névadó mozgalmáról. Ezen a néven futottak ugyanis a második világháború alatt azok a kötő klubok, ahol hetente vagy havonta gyűltek össze nők, hogy kössenek, beszélgessenek és megosszák egymással tapasztalataikat. A végeredményből pedig még a frontra is jutott.

"Évi, itt valami nincs rendben"

Bevallom, én jobban bíztam Évi ígéretében, miszerint három óra alatt szupermenő pálmafás szütyőt kötök, mint saját ítélőképességemben, ami egészen halkan azt súgta, hogy ez első nekifutásra mégiscsak képtelenség. Kötőtűt utoljára egyik kamasz nyaramon fogtam, amikor még tombolt bennem a tettvágy és a kreativitás, és volt annyi időm, amiben mindezt ki is bontakoztathattam. Ezúttal minden máshogy alakul. Kétségbeesetten próbálom átszúrni a tűmet a második sorom rettentő szorosra sikerült szemei között. Másfél óra és hat sor elteltével lemondó vágyakozással nézek a pálmamintára.

Évi körbejár és segít, türelmesen megmutatja újra és újra a helyes kéztartást és a működőképes technikát. Nyugalommal tölt el, amikor az asztal túlfeléről ismét azt hallom: "Évi, itt valami nincs rendben!". Egy órával a vége előtt adom fel, mikor a tengerem hullámai még mindig nem érik el a pálmafa szigetét. Becsületemre legyen mondva, hogy a kudarcomból rengeteg tapasztalatom származik – mutatóujjat kinyújtani, szemeket nem meghúzni, hurkokat lazán hagyni –, amivel egy következő alkalommal már biztosan többre mennék. Követendő példaként áll előttem Judit, aki Évi workshopjain tanult meg kötni, és amikor eljövök, az ő munkáján már tisztán kivehetően rajzolódik ki a pálmafa. 

Köss, ahol tetszik

Évinek rengeteg ötlete van a jövőre nézve. A következő közös kötögetést egy BKV hajó fedélzetén képzeli el, de tervben van egy piknikkel egybekötött összejövetel is. Ha szeretnél csatlakozni, figyeld az Évi köt Facebook oldalt az eseményekért. A beugró 5000 forint, ami tartalmazza a kezdő szetted – kötőtűt és fonalat – és persze Évi szakértelmét.

Blogmustra