Ilyen kijelentést tíz éves ismeretségünk alatt még nem tett, és bár előtte mizseráltam egy keveset a fenntarthatóság érdekében tett húscsökkentésről, amihez a hétköznapok egy részében tartom magam, nagyon jól esett, hogy ő, a házi szuvidálás és BBQ Vergíliusa, a belsőségek patrónusa, akinek talán az óvodában is marhapofa volt a jele, ebben is velem tart. Hétvégén (!) És nemcsak, hogy velem tart, de az előkészített zöldségeimből olyan egyszerű, és szívderítő Buddha-tálat épített, amit a gyerekek is szerettek.
Október a vegetáriánus tudatosság hónapja, amelyhez csatlakozva fenntarthatósági, lelkiismereti, vagy spórolási okból is tarthatunk több-kevesebb zöldségnapot, de azért is jó kaland, mert tanulságos látni a gyerekeket a hús-krumpli komfortzónán kívül. Ha hagyjuk, csodálatos elméjükben a húsevés és a vegaság nem egymást kizáró fogalmak, és jó esetben nincsenek olyan sablonjaik sem, mint lakto/ovo/szemi/vegán/flaxiteriánus/csakcukiállatotnemeszem, hanem csak a szép/nem szép, jó állagú/rossz állagú, finom/nem finom értékpárok alakítják a választásaikat. Nálunk a két kisragadozó örömmel eszik mindenféle zöldet is (jó, a karalábéért meg kell küzdenem, hogy átmenjen a szűrön), ha az jó.
A Buddha-bowl pedig remek találmány és gyerekbarát is abból a szempontból, hogy elemei színesek, látványosak, lehet fogdosni, morzsolgatni, cincálni. Nehézsége viszont, hogy itt nem rejthetjük tésztaszószba a diszkvalifikációra esélyes zöldségeket, minden résztvevő nyílt kártyákkal játszik. A zöldség, gyümölcs, gabona, esetleg magok szabad kombinációjából épített, eredetileg vegán egytál összetevői külön-külön készülnek, és egy mély leveses vagy müzlistálban találkoznak. A gazdagon pakolt tál gömbölyű formája az ismeretlen névadót a kövér Buddha-ábrázolások bőséget jelképező hasára emlékeztette. Más forrás szerint azért ez a neve, mert annyira jóllakott és boldog leszel tőle, mint a nagyhasú Buddha.
Ez a műfaj támogat mindenféle improvizációt, nyers és sült, főtt elemeket együtt és merészebb társításokat. Nálunk nagy előnye, hogy olyan, zöldségmumusok, mint például a karfiol, vagy brokkoli eladhatóbbak, ha van mellettük valami jolly joker, mondjuk csicseriborsó. Ezt az ebédet azzal kezdtem reggel, hogy a padlizsánt héjastul, mellédobva 2-3 gerezd fokhagymát, és a karfiolt és kelbimbót egy kis fűszerrel sütőben megsütöttem, a csicseriborsót egy éjszakányi áztatás után megfőztem, a gabonát is, és gondoltam, úgyis van itthon paradicsom és fűszerek, majd kitalálom, mindezek hogyan szervüljenek. Aztán elmentünk otthonról, és ebédidő előtt nem sokkal hazaérkezve a családfő a zöldségeket spontán ambícióból összeadta és tahiniszósszal szentesítette. Így:
Ha pedig érdekel a pontos recept, kattints ide, és nézd meg Dóra blogján, az Édes Pofán, hogyan kell ezt a szuper étket elkészíteni!
