Persze, lehet finnyáskodni, de biztos mindenkinek volt már olyan gyenge (vagy épp erős) pillanata, amikor azt mondta: egye fene, sose csináltam még ilyet, de én most megkóstolom ez az izét!
Hogy megbizonyosodjak róla, nem csak velem van baj, hogy egy időben mondhatni, szerettem a banános lócsemegét (a decathlonost), gyorsan körbekérdeztem a szerkesztőségen és meglepően sokan coming outoltak furcsa állateledelekkel, amiket legalább egyszer megkóstoltak. Ennél azért érdekesebb élményei is vannak a kollektívának: én a mai napig sajnálom, hogy amikor eljutottam egy igazán autentikus keleti étterembe, nem kértem ki a marhaaortát (asszem kábé pörköltként), de nem mindenki ekkora nyuszi mint én: van, aki már medvét is evett. Részletek a hajtás után!
1. Ha ő szereti, nekem is jó lesz...
És az "ő" ez esetben egy ló. A lócsemege tulajdonképp úgy néz ki, mint egy extrudált kukoricapehely, csak sokkal tömörebb, összetételében meglepően sok a hamu (a leírás szerint), de mivel a ló érzékeny és finnyás állat, úgy gondoltam, ha ő megeszi, én miért ne kóstolhatnám meg legalább egyszer? Megkóstoltam és jelentem, nem rossz, aki szereti a műbanán ízű csokikat, ezt is imádni fogja. Persze ettől még nyilván nem egészséges, vagy hát fene tudja, még az is lehet, hogy nincs vele semmi baj, én nem lettem tőle beteg, de azért annyira nem finom, hogy vegyek saját fogyasztásra is. Szóval egyelőre maradok az emberi eledeleknél, viszont ha beütne az apokalipszis, sólisztgyurma helyett én inkább lócsemegét ropogtatnék.
2. Ha valamit meg tusz fogni, meg is tudod enni
"Én az állatok kajájába nem ettem bele, mondjuk amikor a kutyáknak főztem sertés- és marhavesét, májat, szívet, azt megkóstoltam" - írja Dia, aki egyébként sok érdekességet evett már. "Belsőségeket, sertés agyvelőt, kakasherét, sült vért, főtt kecskefejet ettem már, de nem tudom, hogy ezek mennyire minősülnek extrémnek. Szívesen megkóstolok sok mindent, de azért a vietnami "ha valamit meg tudsz fogni, meg is tudod enni" mondással nem tudok azonosulni."
Mi volt a legextrémebb dolog, amit valaha ettél?
Te is simán megkóstoltad már a hörcsögöd zöldségrúdját? Kirendelted a pirított ökörszemet a kínainál? Külföldön ettél a legfurcsább helyi fogásból? Mi volt a legbizarrabb dolog, amit valaha megkóstoltál kíváncsiságból? Írd meg nekünk a Facebookon kommentben vagy levélben, ide!
3. Csak a gyerekek miatt
"A legfurcsább a macska tasakos kajája volt, amit azért kóstoltam meg, mert a lányaim megkóstolták, és állították, hogy teljesen íztelen, amit nem akartam elhinni, mivel olyan a szaga, mint a legbrutálabb ízfokozós kínainak. De igazat mondtak a gyerekek, tényleg semmi íze" – írja Andi. És hála neki, nem csak én nem vagyok egyedül az állateledel evéssel, hanem Zsófi se!
4. Csovi-csovi császper
"Én a Chappi száraz kutyatápot kóstoltam meg kíváncsiságból kb. 20 éve. Azt hittem, olyan markáns íze lesz, mint amilyen erős a szaga is, de kb. íztelen volt" – írja Zsófi, és most már tényleg elkezdett engem is érdekelni, hogy a kutya- és macskakaják hogy lehetnek ennyire ízetlenek, amikor a szaguk tényleg képes belenegeni az egész lakást? De van olyan "ínyenc" is, aki szerint a tücsök extrémebb kaja, mint a sertléstáp.
5. Tücsköt, bogarat, gilisztát
"A kutyakaját rendszeresen kóstolgatom. Sertéstápot is ettem, az nem volt jó, de a kukoricadara igen. A legbizarrabb az volt, amikor olajban kisütöttünk tücsköt, kukacot, sáskát és azt ettük. A sáska popcorn, a tücsök szotyi ízű volt. Ja meg ettem gilisztát is, az föld ízű volt" – mondja János. Annát jobban kiakasztotta a skorpiós nyalóka, amit Chilében nyomtak a kezébe: "Simán ettem bárányagyat balzsamecettel meg kakasherét vadas szószban, de a skorpiós nyalókát nem kóstoltam meg".
"Meg ettem piure-t, ami igazi részeg tengerésznek való kaja" – tette még hozzá Anna pár nyomdafestéket nem tűrő szókapcsolattal együtt, de sajnos nem árult el többet: nekünk így sima tenger gyümölcsének tűnik a Pyura chilensis, aminek a Wikipedia szerint leginkább tengeri sün íze van.
6. Barna maci
"Barna medve pörkölt? Mindenki sírt, hogy "de hát ez egy maciiii", ezért én kurva sokat ehettem. édeskés vadhús íze volt és marha állaga. Ennék jegeset is" - írja Aladár, akit egy vadász ismerőse lepett meg a külünleges hússal, ami egy kis filozofálásra is lehetőséget adott: például ha egy faj utolsó, magányos példányáról lenne szó, te azt megennéd?
7. Nem tudtam, miért kérdezik, hogy fejjel vagy fej nélkül?
"Peruban, Limában futottunk bele a sült tengerimalacba, ha Dél-Amerikában élsz pár évet, azért óhatatlan kíváncsi leszel, miért eszik meg a nálunk hobbiállatnak számító kis szőrös lényeket. Szóval kirendeltünk egyet egy étteremben és még akkor se nagyon tudtam, mire számítsak, amikor megkérdezte a pincér, hogy fejjel vagy fej nélkül kérjük? Fejjel kértük, hiba volt. Ránézni is alig bírtam, de megkóstoltam, ha már... Alig van rajta hús, az is nagyon zsíros és édeskés, nem finom. Cuinak hívják egyébként a fogást és le is fotóztam. Soha többet!" - mondja Alma. A helyében én is kipróbáltam volna a malacot, és te?
