Koszorúslánynak vagy násznagynak lenni kitüntetett szerep, felmerül ugyanakkor a kérdés, miért is kell a koszorúslányoknak ugyanolyan ruhában megjelennie. A válasz egy római időkből származó szokásban keresendő.
A rómaiak nem csak a koszorúslányokat, velük együtt a menyasszonyt is egyenruhába öltöztették, méghozzá azért, hogy így nehezítsék meg a menyasszonyt elrabolni készülő vetélytársak, illetve, magától értetődő módon, a különböző rontó szellemek és démonok dolgát. Az épp arra bóklászó démonok így nem tudták eldönteni, kit is kéne magukkal vinniük, és zavarukban tovább álltak.
Ezek szerint az akkori démonokat is gúzsba kötötte a bürokrácia hínárosa, úgy tűnik egy démonnak csak egy személy elragadása volt engedélyezett. Nem tudni, hogy mindez álarccal is kiegészített kezeslábas, vagy csador viselését eredményezte-e a gyakorlatban, mindenesetre ezek tűnnek a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ha tehát valakit felkérnek koszorúslánynak, nyugodtan megjelenhet micimackós kezeslábasban, és ha egy mód van rá, húzzon ilyet a menyasszonyra is, ez tűnik a leghatékonyabb stratégiának az ifjú pár boldogságának szolgálatában.
A menyasszony küszöbön átcipelése hasonlóan démon-eredetű probléma megoldására szolgát, a padlóban (hol máshol?) éldegélő szellemektől védték így a menyasszonyt. Ezek szerint itt a küszöb az egyetlen veszélyforrás, olyan ez, mint a „csíkra lépsz meghalsz” játék felnőtteknek. A násznagyság természetesen hasonlóan sötét és baljóslatú múltra tekinthet vissza. Násznagyot akkor választottak, ha minden potenciális hölgy foglalt volt, ezért profi emberrablóra volt szükség a párválasztáshoz. A vőlegény nyomkövetőt szerelt a menyasszonyra, a násznagy pedig elrabolta neki. Hurrá!
Ugyanez, vagy valami hasonló itt alább megtekinthetőangol nyelven:
